Schwetzi csata

A Schwetzi csata Német Lovagrend és Lengyelország seregei közt lezajlott ütközet, a tizenhárom éves háború keretében, 1462. szeptember 17-én, a pomerániai Schwetz mellett, Pucknál, (ma Świecin, Lengyelország), közvetlenül a Zarnowitz (Żarnowieci)-tó mellett, Zarnowitznál (Żarnowiec), ezért a lengyelek Żarnowieci (Zanrowitzi) csatá-nak is hívják. Az ütközetben a jóval kisebb lengyel sereg nagy győzelmet aratott a lovagrendiek zsoldosai felett.

Schwetzi csata
Konfliktus	Tizenhárom éves háború
Időpont	1462. szeptember 17.
Helyszín	Świecino, ma Lengyelország
Eredmény	Lengyel győzelem
Szemben álló felek
Lengyel Királyság Porosz Szövetség       Német Lovagrend  Pomerelleni Hercegség
Parancsnokok
IV. Kázmér András  Piotr Dunin Maciej Hagen † Fritz Raweneck † Kaspar Nostyc  II. Erik pomerán herceg
Szemben álló erők
1000 lovas 1000 gyalogos 400 danzigi 300 tatár 1000 lovas 2000 gyalogos 400 várkatona 1300 pomerán
Veszteségek
Kb. 250 1000 halott 50 fogoly
é. sz. 54° 47′ 14″, k. h. 18° 05′ 16″54.7872, 18.0878
A Wikimédia Commons tartalmaz Schwetzi csata témájú médiaállományokat.

Előzmények

1454-ben kitört a hosszú háború a német lovagokkal. A háború elején ugyan a rend győzött a konitzi ütközetben de nem aratott maradéktalan sikert, mert ahhoz, hogy ténylegesen is nyerjen, fenn kellett volna tartania tekintélyes zsoldos seregét, de erre pénz nem volt. A porosz nemesség, a városok, sőt még a parasztok átálltak IV. Kázmér mellé, akit anyagilag is támogattak. A király seregét így zsoldosokkal (egyrészt lengyelekkel, egyrészt külországiakkal) tudta megerősíteni.

Minthogy pénz nem volt, s a knechtek (azaz a német zsoldosok) nem voltak hajlandóak fizetség nélkül harcolni, ezért kölcsönökkel, s zálogokkal (városok, várak, várkastélyok, uradalmak, ingó, ingatlan vagyonok elzálogosításával) próbálták a pénzhiányt pótolni és segítséget kértek más országoktól, de ez utóbbit nem kapták meg, leszámítva a dánokat és németalföldieket, akiket azonban hamar megvert a danzigi flotta.

A harc váltakozva folyt, de az 50-es évek végére Poroszország nagy része már zálogban volt, s a lovagrend seregvezérei (akik szintén zsoldosok voltak) is hatalmas honorbirtokokat kaptak. 1457-ben még Marienburgot is át kellett adni, amit nem sokkal ezután a lengyelek bevettek, s a lovagok 1458-ban Königsbergbe költöztek át. A zálogból visszamaradt földeket és várakat a zsoldosvezérek titokban eladták a lengyel királynak, s sokszor harc nélkül cseréltek gazdát az egyes területek.

Most újabb, döntő szárazföldi csatára került sor a két sereg között, melyek közt számbeli különbség, de minőségi egyenlőség volt.

A lengyel erők

A lengyelek élén személyesen a király állt, de a tényleges vezetés jeles hadvezére Piotr Dunin kezében összpontosult. A sereg létszáma kb. háromezer fő volt, ebből 1000 gyalogos, 1000 lovas (egyrészt 112 nehézlovas), míg Danzigból vagy 400 zsoldos érkezett, továbbá 300 tatár is erősítette a lovasságot. A sereget főleg zsoldosok tették ki, jobbára lengyelek, míg másik részük cseh és magyar volt, előbbiekből többen egykori husziták voltak.

A lovagrendi erők

A rendi sereg felett (csaknem 5000 fő) az osztrák Fritz Raweneck és Kaspar Nostyc vezérek parancsnokoltak, utóbbi egyik parancsnoka volt a konitzi ütközetben a rendi erőknek.

Raweneck több pontból vonta össze csapatait, Mewe (Gniew), Stargard (Starogard), Neuenburg (Nawe) és Schöneck (Skarszewy) területéről. A sereg háromezer német zsoldosból (2000 gyalogos, 1000 lovas), vagy négyszáz, a környékbeli várak katonaságából állt, továbbá erősítették a sereget II. Erik vezetésével pomerán segédhadak is (1300 fő) és ágyúkkal is rendelkeztek.

Szeptember 16-án találták szembe magukat az ellenséggel.

A csata

Szeptember 17-én reggel indult meg a csata. A lengyel haderő a huszita harcmodor remek taktikáját alkalmazva szekereiből szekérvárat alakított ki, s vizesárokkal vette körül, amit a közeli tó vizéből töltöttek fel. A lovagrendi sereg szintén a táborban védekezett.

Dunin a gyalogság nélkül a lovassággal indult rohamra a németek ellen a Rosen-tó felől. Ettől távolabbra Raweneck elől a lovassággal, hátul a gyalogosokkal állt harcra készen a táborból.

Paweł Jasienski vezetése alatt a nehézlovasság indult támadásra az első sorokban. 3 óráig tartó ádáz ütközetben győzelmet aratott, s egy déli szünetet követően, miután a katonák megebédeltek, folytatódott a harc. A németek hátulról támadást intéztek a lengyelek ellen, de a lengyel számszeríjasok nyílzáporának hatására nagy veszteségeket szenvedtek, s visszavonulásra kényszerültek.

Raweneck sebesülten leállította egy kis időre a katonáit, azután újabb támadást vezényelt, ami vereséggel végződött: ő maga elesett, a lovasságból pedig vagy fogságba kerültek, vagy megfutamodtak. A még megmaradt német gyalogság ellenállását egy hirtelen lengyel támadás törte meg.

Veszteségek

A német lovagok zsoldosai vezérükön kívül, vagy 1000 embert vesztettek, ötvenen megadták magukat. Raweneck, vezértársa a zarnowitzi templomba menekült. A lengyelek közül 250-en estek el, ebből 150 sebesülésébe halt bele. A danzigiak vezetője Maciej Hagen is életét vesztette, s Dunin is megsebesült.

Következmények

A vereséggel Danzigot és Kelet-Pomerániát elvesztette a német lovagrend, helyzete kritikussá vált. Schwetz döntő szárazföldi ütközetnek bizonyult, míg alig egy évvel később egy tengeri csatában is súlyos vereséget szenvedtek el a németek.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Świecino című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.