Sebesláz

falu Romániában, Fehér megyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2020. március 12.

Sebesláz, 1910-ig Láz (románul: Laz, németül: Laas) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Sebesláz (Laz)
Az 1838-ban épült sebeslázi ortodox templom
Az 1838-ban épült sebeslázi ortodox templom
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeFehér
KözségSzászcsór
Rangfalu
KözségközpontSzászcsór
Irányítószám517663
SIRUTA-kód7133
Népesség
Népesség334 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság– (2011)[1]
Népsűrűség76,43 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület4,37 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 52′ 06″, k. h. 23° 34′ 52″45.868401°N 23.581220°EKoordináták: é. sz. 45° 52′ 06″, k. h. 23° 34′ 52″45.868401°N 23.581220°E
SablonWikidataSegítség

Nevének eredete

szerkesztés

A szláv eredetű, mind a magyarban, mind a románban meghonosodott láz/laz szó erdei tisztást, kaszálót jelent. A falut először 1357-ben említették, Laz alakban.

Szászsebestől 11 km-re délre, a Sebes folyó jobb partján, a Kudzsiri-havasok peremén fekszik. Határának 38%-a erdő, 27%-a legelő, 9%-a szántóföld és 9%-a kaszáló.

Népessége

szerkesztés
  • 1850-ben 546 ortodox vallású román lakosa volt.
  • 1910-ben 710 lakosából 699 volt román, öt magyar és öt egyéb anyanyelvű; 694 ortodox, kilenc római és hat görögkatolikus vallású.
  • 2002-ben 422 lakosából 421 volt román nemzetiségű; 408 ortodox és hét pünkösdi vallású.

Története

szerkesztés

A sebeshelyi uradalom román faluja volt Fehér, majd Alsó-Fehér vármegyének a Királyföld által körülzárt exklávéjában. A környéken szegény falunak számított. Híres volt üvegikonfestése. Az első datált üvegikont Ion Zugravu készítette 1740-ben, az utolsó lázi mester, Aurel Rodean pedig 1938-ban halt meg.[2] 1872 és 1965 között lakói közül sokan foglalkoztak fakitermeléssel és tutajozással a Sebes folyón. 1876-ban Szeben vármegyéhez csatolták.

Látnivalók

szerkesztés
  • A falutól keletre, egy 450 m magas hegycsúcson 11. századi határvár gyűrű alakú sánca látható.
  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
  2. Cornel Irimie: "Pictura populară pe sticlă." In Nicolae Dunăre Red.: Țara Bîrsei. 2. köt. București, 1974, 248. o.