Sembery Imre

Felsőszúdi Sembery Imre (Felsőszúd, 1804. január 27. – Felsőszúd, 1898. október 18.) Hont vármegye másodalispánja, 1848-ban a Honvédelmi Bizottmány tagja, országgyűlési képviselő.

Sembery Imre
Született	1804. január 27. Szúd
Elhunyt	1898. október 18. (94 évesen)
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Sembery István
Foglalkozása	politikus
Tisztsége	a magyar főrendiház tagja (1825–1827) magyar országgyűlési követ (1832–1836) magyar országgyűlési követ (1839–1840) főszolgabíró (1839. május 8. – , Ipolysági járás) magyarországi parlamenti képviselő (1848. július 5. – 1849. április 21.)
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Szülei Sembery László és Ivánka Apollonia.

1827 körül mint tiszteleti aljegyző kezdte pályáját, 1836-ban főszolgabíró, 1830-1840 között Hont vármegye országgyűlési követe, majd főbírája, 1842–1845 között másodalispánja volt.

1848-ban képviselővé választották és az ellenzékhez, az úgynevezett „törpe minoritáshoz” csatlakozott. 1848. szeptember 21-én a honvédelmi bizottmány tagjává választották. E bizottságnak egyik legtevékenyebb tagja, s ő indítványozta, hogy az országgyűlés permanensnek nyilvánítsa magát. Mikor az országgyűlés Debrecenbe menekült, csak Schlick seregét megkerülve érhetett oda. Eközben fogadták el a függetlenségi nyilatkozatot, s így ezt nem írhatta alá. Másodszor is megválasztották képviselőnek, s a világosi fegyverletételig viselte e tisztét, azután neki is bujdosnia kellett, és Kalmár Lajos rejtegette házában. Később önként jelentkezett, és perbe fogták, míg aztán Haynau, bukása előtt, neki is kegyelmet adott. A szabadságharc bukása után a szúdi kastélyába, könyvei közé vonult vissza, ezért csak szúdi remeteként emlegették.

Az alkotmány visszaállítása után a függetlenségi párthoz csatlakozott, s holtáig híve maradt, de az aktív politikában mint képviselő többé már nem vett részt. Gazdálkodott, kertészkedett, és legfőbb gondját a lutheránus egyház ügyeinek szentelte mint a honti esperesség felügyelője. A pánszlávok ellen buzgó tevékenységet fejtett ki, s a kerületi egyetemes gyűléseken is jelentékeny szerepe volt.

Fogadott fiát kitagadva, vagyonát a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesületre, ill. unokájára hagyta. A FMKE hosszas pereskedést követően 50 ezer koronában egyezett ki Sembery István kijelölt gyámjával.

Felesége garamszegi Géczy Janka, fia Sembery István országgyűlési képviselő.

Művei

Politikai cikkeket írt a hírlapokba. Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
• Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Hontvármegye. Budapest, 1907.
• Nagy Iván: Magyarország családai X, 133, 135.
• Pallas Nagy Lexikona XIV, 1047; XVIII, 564.
• Budapesti Hírlap 1898, 290.
• Vasárnapi Ujság 1898. 28. sz. arczk. 43. sz.