Fűrészfogú sügérfélék
A fűrészfogú sügérfélék (Serranidae) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe tartozó család.
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Kora paleocén - jelen | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fűrészfogú sügérfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fűrészfogú sügérfélék témájú kategóriát. |
Előfordulásuk
szerkesztésA fűrészfogú sügérfélék sekély tengerrészeken és korallzátonyokon világszerte megtalálhatók. Nagy részük trópusi vizekben él, némelyek azonban a mérsékelt öv tengereiben fordulnak elő. A fűrészfogú sügérfélek széles körben elterjedt, jó alkalmazkodóképességű halak. A nagyobb fajok közül néhányat igen kedvelnek az ínyencek és a horgászok, így fennáll a túlhalászás veszélye.
Megjelenésük
szerkesztésE család legnagyobb fajainak hossza 4 méter, testtömege 300-400 kilogramm. Az állatok bőre festéksejteket tartalmaz, melyek tetszés szerint nyithatók, ezáltal a halak képesek megváltoztatni a színüket. Pofájuk általában igen széles, pecekszerű fogakkal. A zsákmánnyal sok vizet szívnak be, ami azután a kopoltyúrésen át távozik. A hátúszók hosszúak és tüskések, és elülső részük tüskés úszósugarakból áll.
Életmódjuk
szerkesztésA fűrészfogú sügérfélék lakóhelyükhöz hűek, de nem védelmezik territóriumaikat. Egyedül vagy kis csoportokban vadásznak. Táplálékuk túlnyomórészt kis halakból áll.
Szaporodásuk
szerkesztésAz ivarérettséget nőstényként 2-5 éves korban érik el, az átalakulás hímmé a 7-10. életév után történik meg. Az ívási időszak egyes fajoknál késő tavasszal van.
Rendszerezés
szerkesztésA családba az alábbi alcsaládok, nemek és fajok tartoznak:
- Acanthistius (Gill, 1862)
- Anatolanthias (Anderson, Parin & Randall, 1990)
- Sziklasügérek (Anthias) (Bloch, 1792)
- Choranthias Anderson & Heemstra, 2012
- Caesioperca (Castelnau, 1872)
- Caprodon (Temminck & Schlegel, 1843)
- Dactylanthias (Bleeker, 1871)
- Giganthias (Katayama, 1954)
- Hemanthias (Steindachner, 1875)
- Holanthias (Günther, 1868)
- Hypoplectrodes (Gill, 1862)
- Lepidoperca (Regan, 1914)
- Luzonichthys (Herre, 1936)
- Nemanthias (Smith, 1954)
- Odontanthias (Bleeker, 1873)
- Othos (Castelnau, 1875)
- Plectranthias (Bleeker, 1873)
- Pronotogrammus (Gill, 1863)
- Pseudanthias (Bleeker, 1871)
- Rabaulichthys (Allen, 1984)
- Sacura (Jordan & Richardson, 1910)
- Selenanthias (Tanaka, 1918)
- Serranocirrhitus (Watanabe, 1949)
- Tosana (Smith & Pope, 1906)
- Tosanoides (Kamohara, 1953)
- Trachypoma (Günther, 1859)
- Diploprionini
- Belonoperca (Fowler & Bean, 1930)
- Diploprion (Cuvier In Cuvier & Valenciennes, 1828)
- Grammistini
- Aporops (Schultz, 1943)
- Grammistes (Bloch and Schneider, 1801)
- Jeboehlkia (Robins, 1967)
- Pseudogramma (Bleeker, 1875)
- Rypticus (Cuvier, 1829)
- Suttonia (Smith, 1953)
- Liopropomini
- Bathyanthias (Günther, 1880)
- Liopropoma (Gill, 1861)
- Rainfordia (McCulloch, 1923)
- Bullisichthys (Rivas, 1971)
- Centropristis (Cuvier, 1829)
- Chelidoperca (Boulenger, 1895)
- Cratinus (Steindachner, 1878)
- Diplectrum (Holbrook, 1855)
- Dules (Cuvier in Cuvier & Valenciennes, 1829)
- Hypoplectrus (Gill, 1861)
- Paralabrax (Girard, 1856)
- Parasphyraenops (Bean, 1912)
- Schultzea (Woods, 1958)
- Serraniculus (Ginsburg, 1952)
- Serranus Cuvier, 1816
Források
szerkesztés- Serranidae FishBase
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
