Siegfried Jerusalem

német tenor énekes
A lapnak nincs ellenőrzött változata, lehet, hogy még egyáltalán nem ellenőrizte senki a minőségét.

Siegfried Jerusalem (Oberhausen, 1940. április 17. –) német operatenor. Wagner-szerepeivel szorosan azonosulva Siegfriedet, Siegmundot, Lohengrint, Parsifalt és Trisztánt játssza széles körben. Az 1990-es évek óta a dalokra összpontosít, különösen Strauss, Mahler és Schumann műveire.

Siegfried Jerusalem
Született1940. április 17. (84 éves)[1][2][3][4][5]
Oberhausen
Állampolgárságanémet
Foglalkozása
  • operaénekes
  • egyetemi oktató
IskoláiFolkwang Művészeti Egyetem
Kitüntetései

SablonWikidataSegítség

Jerusalem Oberhausenben született villamosmérnök fiaként. Az esseni Folkwangschuléban tanult zongorát, hegedűt és fagottot. Pályafutását fagottművészként kezdte, 1961-ben Hofban, a következő tíz évben pedig Reutlingenben dolgozott: 1971-től 1977-ig a stuttgarti Dél-Német Rádió Rádió Szimfonikus Zenekarának tagja volt. 1971-ben énekleckéket is vett a stuttgarti Hertha Kalchernél.[6] 1975-ben A cigánybáró című televíziós produkció zenekarában játszott, az utolsó pillanatban beugrott a tenor Franco Bonisolli helyére.

Operaénekesként

szerkesztés

Első nagy énekesszerepe a Lohengrin volt 1976-ban, amellyel hamarosan Darmstadtban, Aachenben, Hamburgban és a Zürcher Festspielén, majd Münchenben és a New York-i Metropolitan Operában lépett fel. Ezt követte Max szerepében a stuttgarti A bűvös vadászban. Bayreuthi karrierje 1977-ben nyílt meg, ahol 1981-re a Froh-t (Das A Rajna kincséből), a Fiatal tengerészt (Trisztán és Izoldából), majd a Lohengrint, a Parsifalt és Walter von Stolzingot (A nürnbergi mesterdalnokokból) adta elő.

Parsifalja ekkor Bécsben, Siegmund (A walkür.) (Jessye Normannal, Theo Adam és Yvonne Minton társaságában) pedig Drezdában (1981) hangzott el. A színpadi fellépések mellett számos koncertelőadást tartott, amelyeket, mint a drezdai Walkürjét vagy a római Lohengrinjét, nemzetközileg is közvetítettek. 1978-tól a Deutsche Oper Berlin rendes tagja lett, állandó szerződést kötött a stuttgarti, zürichi, müncheni és bécsi társulatokkal, valamint nemzetközi vendégszereplések szervezőivel.[7]

Bayreuthi karrierje 1988-ban (Siegfried) és 1989-ben (Az istenek alkonya) a Siegfriedjével folytatódott. 1990-ben a Metropolitan Operában szerepelt James Levine-nel, mindkét Siegfriedet, valamint Loge nehéz szerepét énekelve. A produkciót közvetítették a televízióban, és DVD-n is elérhető. 1992-ben a Bayreuth-Siegfried ismét DVD-ként készült. Ezen az előadáson Jerusalem Graham Clarkkal, Anne Evansszel és John Tomlinsonnal énekelt, 1993-ban pedig Trisztánként debütált a Bayreuthi Fesztiválon, és a legtöbb nagy európai operaházban is elvállalta a szerepet.

1997. október 9-én átadták neki a Német Szövetségi Érdemkeresztet. Utolsó fellépése Bayreuthban 1999-ben volt Trisztán szerepében. Jelenleg a nürnbergi Zeneművészeti Főiskolán tanít.

Az 1980-as és 1990-es években készült Wagner-operák hang- és videófelvételeinek sorozatában lépett fel, amelyet James Levine a Met-ben, Daniel Barenboim és Pierre Boulez Bayreuthban vezényelt, valamint másokkal is.

Két, The Glory of Love (1996) és Avalon (2002) albumon is kísérletet tett némi crossover zenére.

  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Brockhaus (német nyelven)
  5. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Brochure notes accompanying Die Walküre, Lukaskirche Dresden, recording 1981, conducted by Marek Janowski (Ariola-Eurodisc, Haarlem, with VEB Deutsche Schallplatten, Berlin, 1982: set 29 560 0).
  7. This paragraph mainly after Die Walküre Eurodisc 1982 brochure notes as previously cited, and BBC Radio Times notes for Lohengrin broadcast 1983.

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Siegfried Jerusalem című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.