Simánd
Simánd (románul Șimand németül Schimand): falu Romániában Arad megyében, az azonos nevű község központja.
| Simánd (Șimand) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Arad |
| Község | Simánd |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 317335 |
| SIRUTA-kód | 12359 |
| Népesség | |
| Népesség | 3876 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 128 (2011)[1] |
| Népsűrűség | 38,65 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 100,28 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 25′ 43″, k. h. 21° 27′ 17″46.428594°N 21.454748°EKoordináták: é. sz. 46° 25′ 43″, k. h. 21° 27′ 17″46.428594°N 21.454748°E | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésKisjenőtől 12 km-re délnyugatra fekszik.
Nevének eredete
szerkesztésNeve a régi Sima személynévből való, ami a Simon név becézett alakja.[2]
Története
szerkesztés1387-ben említik Symand alakban. A falu egy része aradi káptalani birtok volt, majd 1403-ban Zsigmond király a gyulai uradalommal együtt Maróthi János macsói bánnak adományozta. 1465-ben mezővárosként említették, 1467-ben vásárát jegyezték fel. A 16. században élte fénykorát, amikor a legnagyobb Zaránd vármegyei településnek számított. Lakói gyorsan protestáns vallásra tértek. 1566-ban elfoglalta a török, de továbbra is pezsgő életű mezőváros maradt, kereskedelmi központ közel 2000 lakossal.[2] Határában több, a török által elpusztított falu is volt egykor.
A mai települést 1890-ben egyesítették Csernovics- (vagy Felső-) és Edelspacher- (vagy Alsó-) Simánd, valamint Tövisegyháza falvakból.[3] Alsósimándnak 1910-ben 3256 lakosa volt, ebből 1806 román, 942 magyar és 483 német; Felsősimándnak 1910-ben 1972, ebből 1315 román, 212 magyar, 80 német.[3] A trianoni békeszerződésig Arad vármegye Kisjenői járásához tartozott.[4] 1992-ben 4049 lakosa volt, ebből 3521 román, 252 magyar, 189 cigány és 85 német.[3]
Nevezetességei
szerkesztésA település mellett halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz-árok vagy más néven Ördögárok nyomvonala.[5]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Arad megye. adatbank.ro
- ↑ a b A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban. Szerk. Blazovich László. Szeged: Csongrád Megyei Levéltár. 1996. 254–255. o. = Dél-Alföldi évszázadok, 9.
- ↑ a b c Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Szabó M. Attila: Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára. Csíkszereda: Pro-Print. 2003. ISBN 973-8468-01-9
- ↑ Balás Vilmos: Az alföldi hosszanti földsáncok. Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum. 1961. 74. o. = Régészeti Füzetek II, 9.
.svg){kind=small}