Homokszínű sáska

rovarfaj
(Sphingonotus caerulans szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 15.

A homokszínű sáska (Sphingonotus caerulans) a sáskafélék családjába tartozó, Eurázsiában és Észak-Afrikában honos sáskafaj.

Homokszínű sáska
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Egyenesszárnyúak (Orthoptera)
Család: Sáskafélék (Acrididae)
Nem: Sphingonotus
Tudományos név
Sphingonotus caerulans
(Linnaeus, 1767)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Homokszínű sáska témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Homokszínű sáska témájú médiaállományokat és Homokszínű sáska témájú kategóriát.

Megjelenése

szerkesztés

A homokszínű sáska testhossza a hím esetében 17-19 mm, a nőstény 20-33 mm. Közepes termetű, karcsú alkatú sáskafaj. Alapszíne világosszürkés vagy barnás, sötét foltokkal tarkítva. A környezettől függően előfordulnak vöröses, kékes, sőt majdnem fekete példányok is. A csápok világos-sötét gyűrűsek. A fej jóval magasabbra emelkedik a tornál. A fej mögött a torpajzs kissé összeszűkül és a tetején 3 keresztrovátka húzódik. A hátsó lábszárak kékesek. A szárnyak pedig jóval túlérnek a térden. Az elülső szárnyon két vagy három sötét keresztsáv látható, a hátsó szárny töve kéken elszíneződik, nincs rajta sötét szalag.

Nem ciripel, csak az udvarlás során ad halk hangokat.

Hasonló fajok

szerkesztés

A kékszárnyú sáska hasonlít hozzá.

Elterjedése

szerkesztés

Eurázsiában (Spanyolországtól a Kaszpi-tengerig), valamint Észak-Afrikában honos. Magyarországon viszonylag ritka, többek között a Bakonyban, a Balaton-felvidéken, a Vértesben, a Kiskunságban ismertek állományai.

Életmódja

szerkesztés

Meleg és száraz homoki gyepek, sziklagyepek, folyómenti homokos-köves területek, tengerparti dűnék, kőbányák, vasúti töltések lakója, ahol a növényzet nagyon ritkás, alig takarja a talajt. Jól repül, nagyobb távolságokra is elvándorol. Különféle lágyszárú növényekkel, füvekkel táplálkozik, ritkán megeszi az elpusztult rovarokat is.

Kifejlett egyedeivel június közepétől októberig találkozhatunk. A nőstény a csupasz, gyorsan felmelegedő, homokos-kavicsos talajba rakja petéit. Az áttelelő petékből május végén, június elején kelnek ki a lárvák.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkek

szerkesztés