Spirotrichea
| Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A Spirotrichea az Intramacronucleata Sal kládja Spirotrichia csoportja egyetlen osztálya.[1] Általában jól látható szájcsillói vannak polikinetidák soraiban, mely a membranellumok adorális zónája, és a sejtszáj előtt kezdődik, és a szájtól balra futnak. Ezenkívül 1 vagy 2 parorális membránja lehet jobboldalt. Testi csillói egyes fajokban polikinetidákká (cirrus) egyesültek, másokban ritkábbak vagy hiányoznak.
Cirrusokkal rendelkező fajai gyakoriak talajban, édes- és tengervízben. Példányai általában laposak, cirrusai ventrálisak. Ezeket többféleképp használják: tárgyak feletti csúszásra, lábként, úszásra vagy bekebelezéshez. Ezeket általában Hypotrichia és Stichotrichia csoportokra osztják, de eredetileg minden tagot előbbibe soroltak.
Forms with sparse or absent body cilia tend to be smaller and are mostly marine, but a few are common in freshwater. Again, they are generally divided into oligotrichs and choreotrichs, but were originally all considered oligotrichs. The latter group includes the tintinnids, which produce loricae or shells and are the predominant fossil ciliates.
As first defined by Bütschli in 1889 the spirotrichs were one of two orders, together with the now-abandoned holotrichs, and included all ciliates with prominent oral cilia: heterotrichs, hypotrichs, oligotrichs, and peritrichs, although the last were soon separated. The heterotrichs have an adoral zone of membranelles, but molecular and ultrastructure studies have shown they are a separate group that diverged from most other ciliates early on. A few of the smaller groups included with them may be genuine spirotrichs, however, such as the Protocruziida.
The remaining spirotrichs form a monophyletic group, but their relationships are uncertain. For the most part the oligotrichs and choreotrichs appear to form closely related, natural groups. However Halteria and its close relatives, originally considered oligotrichs, form a separate group and may even be modified stichotrichs. Studies also suggest the hypotrichs are paraphyletic to the stichotrichs, and possibly to the oligotrichs and choreotrichs as well. This stands in contrast to the earlier belief that they were the most advanced of all protozoa.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Lynn DH. Intramacronucleata: Class 1. Spirotrichae - Ubiquitous and Morphologically Complex, The Ciliated Protozoa: Characterization, Classification, and Guide to the Literature, 3, Springer, 141–173. o. (2008. június 24.). ISBN 978-1-4020-8239-9