Srbac

Srbac (szerbül: Србац, 1933-ig Svinjar), város és községközpont Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban. Srbac község területe 453 km2, és 39 települést foglal magában. A fejlett textil-, vegyi-, faiparral és kisvállalkozásokkal rendelkező Srbac kereskedelmi, oktatási, egészségügyi, kulturális és sportközpont.

Srbac
Közigazgatás
Ország	Bosznia-Hercegovina
Entitás	Szerb Köztársaság
község	Srbac
Jogállás	város
Irányítószám	78420
Körzethívószám	(+387) 51
Népesség
Teljes népesség	2801 fő (2013)
Népsűrűség	879,2 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	3,19 km²
Időzóna	Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2)
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 06′, k. h. 17° 31′45.1, 17.516666666667
Srbac weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Srbac témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Fekvése

Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 43, közúton 49 km-re északkeletre, az Orbász és Száva összefolyásánál található. A község északi határa 42 km hosszúságban egybeesik Bosznia-Hercegovina és a Horvát Köztársaság nemzetközi határával. A község területének mintegy kétharmadát dombos és hegyes domborzati formák foglalják el, míg a fennmaradó részt síkságok teszik ki. Míg a község nyugati része sík-dombos, és elsősorban mezőgazdasági célokat szolgál, addig a keleti részén a Motajica erdős alacsony hegylánca 650 m magasra emelkedik. A Motajica-hegység szigetként emelkedik ki a Száva-síkságból, és több 500 méter feletti csúcsa van (Gradina 652, Lipaja 643, Oštraja 521). Ezen a tájon gazdag lombhullató erdők is találhatók, a táj többnyire tölgyekkel és bükkkel borított. A Motajica az egyetlen boszniai hegység, ahol gránit található.

A sík terület négy részből áll: A Lijevče polje mezeje az Orbász folyó nyugati partja mentén a település déli és délnyugati részét fedi le. A Nožičko-srbačka síksága Martinac falutól az Orbász folyó keleti partja mentén Srbac városáig, illetve a folyó a szávai torkolatáig terjed, a Lepeničko – srbačka síksága, és a Ćukalsko-srđevačka síksága. Ezeken a nagy síkságokon kívül a síkság több mezőt is magában foglal, mint például a Glinica, mely Srbac város közelében, a Lučica és a Donje Polje Kaoci falu közelében, a Vlakničko polje Vlaknica falu közelében, a Poloj és a Ritovi pedig Kobaš falu közelében található. A termőföld a terület 60%-át foglalja el, ma az aktív mezőgazdasági népesség a község teljes lakosságának 25%-át teszi ki. Geológiai, morfológiai, vízrajzi, éghajlati és egyéb tényezők alapján Srbac területe alkalmas gabonatermesztésre. A környező hegyek a község síksági részét egy medencébe foglalják, ami itt a kontinentális éghajlat, valamivel sajátosabb változatával rendelkezik, határozott őszökkel és erős szél nélküli tavaszokkal, de nyári, téli, sőt őszi ködös időszakokkal is. Az is előfordul, hogy még májusban és júniusban is esik a hó.

A Srbac települést magában foglaló terület nagyon gazdag vízben. A Srbac város közelében a Szávába ömlő Orbász folyón kívül számos kisebb folyó és patak is található, mint például a Matura, a Povelič, az Ina, a Savica, a Lepenica és az Osovica. Az Orbász folyó nagy jelentőséggel bír az egész régió számára. Felső folyásánál vizét vízerőművek használják villamosenergia-termelésre az alsó folyásnál pedig főként mezőgazdasági öntözésre hasznosítják. A folyó forrásától a torkolatáig 235 kilométer hosszú, ebből 27 km Srbac községben található. Az Orbász folyón kívül a Száva is nagy jelentőséggel bír a helyi közösség számára. A Száva 40 km hosszan folyik Srbac önkormányzati határa mentén, bár a településen nincs kikötő. A teljes forgalmat és a folyón való átkelést már korábban is kompok bonyolították le, melyek Bajinci és Kobaš falvakban (1991 óta már nem üzemel), valamint Srbac városában, a hivatalos határátkelőhelyen üzemeltek. A kisebb vízfolyásokból származó vízenergiát a múltban malmok működtetésére használták. A Savica-patak, amely tározójával együtt horgászterületet alkot, fontos turisztikai potenciált jelent. A Savica-víztározó körülbelül 5 km-re délre található Srbac városától, a Povelič folyó torkolatának közvetlen közelében.

Népessége

A község népessége

Nemzetiségi csoport	Népesség 1991	Népesség 2013
Szerb	19382	16630
Bosnyák	940	417
Horvát	140	131
Jugoszláv	811	11
Egyéb	567	265
Összesen	21840	17587

A város népessége

Nemzetiségi csoport	Népesség 1991	Népesség 2013
Szerb	2605	2682
Bosnyák	51	21
Horvát	54	27
Jugoszláv	209	8
Egyéb	124	63
Összesen	3043	2801

Története

Ezen a területen már a vaskorban is volt egy Caganov Grad nevű település. Ezt a Srbac melletti kis területet a mai napig Caganinak hívják. A Nyugatrómai Birodalom bukása előtt is említettek egy települést ezen a területen. A helyet sokáig Srbacnak hívták, egészen addig, amíg Bosznia-Hercegovina megszállása idején a Bosanski Svinjar nevet nem kapta. Ezt követően Svinjar néven, faluként említik, egészen 1933-ig. Nagyobb település ezen a területen a gyakori háborúk miatt nem tudott kialakulni.

A korabeli források szerint ez a vidék a 10. és 11. században Horvátország részét képezte, majd a 12. század elején vele együtt a Magyar Királyság része lett. A török hódításokig Orbász megyét a Magyar Királyság részét képező a Szlavón Bánság részeként emlegették. A 14. század vége felé Hrvoje Vukčić Hrvatinić herceg lett az ura. A 15. század első felében az Orbásztól jobbra a Száváig és a Drináig terjedő terület közvetlen magyar fennhatóság alatt, a balra fekvő terület pedig az Orbásztól Dubicáig Hrvoje Vukčić Hrvatinić birtokában volt. 1463/1464-ben ez a terület az újonnan létrehozott Jajcai Bánság része lett, amelyet I. Mátyás magyar király alapított. Ez a helyzet egészen addig tartott, amíg a bánság északi részei 1535/36-ban oszmán uralom alá nem kerültek, amikor is Husref bég elfoglalta Kobaš és Levač várait, és átkelt Szlavóniába seregével. Ekkor ez a terület a Kobaši kádiluk, a Banja Luka-i vijalet és a Boszniai Szandzsák része lett.

Területét már a középkorban gyakran dúlták a hadak. A város közelben, a Motajica-hegységben 1911-ben egy 15. századi szakállas puskát találtak. Az 1596-os írásos dokumentumokban a nagy háború alatt Hafiz Ahmed pasa nagy seregével Svinjar vára közelében kelt át a Száva folyón Szlavóniába. Egy 1621-ből származó német nyelvű térkép is Svinjarnak nevezi ezt a helyet. Az oszmán uralom alatt ez a terület a Boszniai pasaluk része volt. 1847-ben 364 ortodox szerbet regisztráltak Svinjarban, két évtizeddel később, 1867-ben pedig számuk felére csökkent, mindössze 261 lélekre. Az 1875-től 1878-ig tartó Oszmán Birodalom elleni felkelés során Svinjar a felkelés fontos helyeként szerepel. 1875. november 21-én Srbac helység közelében zajlott az egyik török elleni csata, ahol a felkelők lerombolták a török katonai tábort.

A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Banja Luka-i járáshoz tartozó településnek 53 háztartása és 269 ortodox lakosa volt. 1888-ban elemi iskola nyílt Svinjarban. Az 1899 és 1921 közötti időszakban körülbelül 7000 lengyel és körülbelül 5000 ukrán telepedett le ezen a területen. 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 31 háztartást és 299 ortodox lakost találtak. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. 1929 végén Svinjarban egészségügyi központot nyitottak. 1933. november 2-án a Jugoszláv Királyság Belügyminisztériuma a település Srbac névre történő átnevezéséről döntött. A Srbac név kiválasztásánál alapvetően három tényező volt meghatározó: földrajzi, történelmi és etnikai. Először is a muszlimokat zavarta hitük miatt, hogy a települést a (tisztátalan) disznókról nevezték el. A Srbac környéki egyes lakott helyek elhelyezkedésére és eredetére vonatkozó adatok nem maradtak fenn. Egyes települések nevének eredetéről hagyományok maradtak fenn a nép körében. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. Az 1970-es években a Srbac gyorsan fejlődött az új textil- és csomagológyárak megnyitásával. Jugoszlávia felbomlása és a bosznia-hercegovinai háború miatt azonban minden gazdasági növekedés megállt. 1992 nyarán Srbacot háromszor is bombázták a horvát erők. Ezekben az incidensekben senki sem halt meg, Srbac csak kisebb anyagi károkat szenvedett. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Laktaši község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.

Sport

Srbac az FK Sloga labdarúgóklub, az RK Srbac kézilabdaklub, a RK Srbac női kézilabdaklub, a KK Srbac kosárlabdaklub, valamint a KK „Borac” Srbac karate klub székhelye.

Nevezetességei

• Az Úr feltámadásának tiszteletére szentelt ortodox temploma

• Cagan Grad – őskori és középkori település maradványai. A területen 1958-ban végeztek próba ásatásokat N. Miletić és P. Anđelić vezetésével. Az Orbász és a Száva összefolyása közelében fekvő települést földsánc határolta. Az ásatások vaskori cseréptöredékeket és egy kora középkori erődítmény maradványait tárták fel.

További információk

• Srbac község hivatalos oldala