Stavanger vasútállomás

vasútállomás Norvégiában
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. február 11.

A Stavanger vasútállomás (norvégul: Stavanger stasjon) vasútállomás Stavanger községben, a norvég Rogaland megyében. Stavanger város központjában található, és ez a Sørlandet vonal végállomása. Az állomásról regionális vonatok indulnak Kristiansandba és a Jæren irányba.

Stavanger vasútállomás
Stavanger stasjon
Stavanger S
Stavanger sentralstasjon
OrszágNorvégia
HelyStavanger
ÁllomáskódSTV
UIC állomáskód7602234
IBNR állomáskód7600039
Megnyitás1878. március 1.
Felhasználási terület
TulajdonosBane NOR Eiendom
Üzemeltető
  • Vy
  • Go-Ahead Norge
Tszf. magasság5,3 m
Peronnal rendelkező vágányok száma4
Peronszélek száma4
Része ennekJæren Commuter Rail
Szomszédos állomásokParadis railway halt (2009–, Drammen station, Sørlandet Line)
Időzóna
Vasútvonalak
  • Sørlandet Line
Szolgáltatások
Vonatok
  • F5 Stavanger–Oslo S (Jåttåvågen railway halt, nincs)
  • L5 Stavanger–Egersund (Paradis railway halt, nincs)
  • Elhelyezkedése
    Stavanger vasútállomás (Norvégia)
    Stavanger vasútállomás
    Stavanger vasútállomás
    Pozíció Norvégia térképén
    é. sz. 58° 58′ 01″, k. h. 5° 43′ 55″58.966944°N 5.731944°EKoordináták: é. sz. 58° 58′ 01″, k. h. 5° 43′ 55″58.966944°N 5.731944°E
    Térkép
    A Wikimédia Commons tartalmaz Stavanger vasútállomás témájú médiaállományokat.
    SablonWikidataSegítség

    Oslótól 598,7 km-re található.

    Története

    szerkesztés

    A terület, ahol az állomás épülete található, eredetileg Adamsmarkennek hívták, és Kannik területéhez tartozik. Az állomást 1872-ben nyitották meg a Jæren vonal részeként Stavangertől Egersundig. 1944-ben a Sørlandet vonal része lett, amikor Egersund-ot és Kristiansand-ot összekötötték. A Norsk Spisevognselskap[1] által az állomás melletti laktanyában 1946. június 15-én éttermet hoztak létre. Az állomás előtt buszpályaudvar, valamint a közelben hajó- és kompkikötő található.

    1. Just, Carl (1949). A/S Norsk Spisevognselskap 1919–1949 (in Norwegian). Oslo: Norsk Spisevognselskap. p. 70