Jajgató rétisáska

rovarfaj
(Stenobothrus lineatus szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 15.

A jajgató rétisáska (Stenobothrus lineatus) a sáskafélék családjába tartozó, Eurázsiában honos sáskafaj.

Jajgató rétisáska
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Egyenesszárnyúak (Orthoptera)
Család: Sáskafélék (Acrididae)
Nem: Stenobothrus
Tudományos név
Stenobothrus lineatus
(Panzer, 1796)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Jajgató rétisáska témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jajgató rétisáska témájú médiaállományokat és Jajgató rétisáska témájú kategóriát.

Megjelenése

szerkesztés

A jajgató rétisáska testhossza a hím esetében 14-19 mm, a nőstény 20-27 mm. Közepesen nagy méretű. Alapszíne zöld, szürke vagy barna; a nőstényeknél ismert vöröses, kékes, lilás színváltozat is. Szárnyai jól fejlettek, a hímnél túlérnek a térden, a nőstény esetében kb. a térdig érnek. A sötét elülső szárnyon a mediális mező széles és szabályosan erezett (létrafokszerű mintázat), a mediális mező végződésénél egy feltűnő fehéres folt (stigma) látható. A nőstény szárnyának alsó szélén gyakran fehér csík húzódik végig. A térd barnásfekete, a lábszár sárgáspiros. A torpajzs oldalélei kissé befelé íveltek és két feltűnő fehér vonal szegélyezi őket, amelyek elöl a fejtetőn is végighúzódnak (a nőstényeknél gyakran a szárnyélekre is kiterjednek). A hím potrohvége gyakran narancsvörös, ez a színezet kiterjedhet a hátsó lábakra és a potroh középső részére.

Hangja közepesen erős, 5-8 méterre hallatszik el. Éneke nagyon jellegzetes, hullámzóan erősödő és halkuló cirpelés, mely 10-25 másodpercig tart.

Hasonló fajok

szerkesztés

A többi Stenobrothus-faj (rövidszárnyú sztyepprétisáska, eurázsiai sztyepprétisáska, Fischer-rétisáska, sztyeppréti sáska, kis rétisáska) hasonlít hozzá.

Elterjedése

szerkesztés

Eurázsiában honos Spanyolországtól és a Brit-szigetektől egészen Mongóliáig. Skandináviából hiányzik és délen a hegyekbe húzódik. Az Alpokban 3000 méterig megtalálható. Magyarországon gyakori, elsősorban a domb- és hegyvidékeken elterjedt.

Életmódja

szerkesztés

Száraz és félszáraz domb- és hegyvidéki kaszálórétek, tisztások, sztyepprétek, sziklagyepek sáskája. Alapvetően növényevő, de az elpusztult rovarokat is megeszi.

Kifejlett egyedeivel júniustól novemberig találkozhatunk. A nőstény a talajba vagy a fűcsomók tövébe rakja petéit. Az áttelelő petékből április-májusban kelnek ki a lárvák, amelyek közül a hímek négyszer, a nőstények 4-5-ször vedlenek.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkek

szerkesztés