Fender Stratocaster
A Fender Stratocaster minden idők egyik legismertebb és legsikeresebb elektromos gitárja, melyet az amerikai Fender hangszercég gyárt és forgalmaz. Rendkívül univerzális és tiszta hangzásának köszönhetően rengeteg gitáros választja ezt a típust, képzettségétől függetlenül. Sok neves gitáros is ilyen hangszeren játszott/játszik, köztük Jimi Hendrix, Ritchie Blackmore és még sokan mások. A cégalapító Leo Fender és kollégája, Freddie Tavares fejlesztette ki 1954-ben, de a munkálatokhoz a countryzenész Bill Carson is hozzájárult. A gitárt a Fender Telecaster utódjának szánták. Jellegzetes testformáját megjelenése óta számos gitárkészítő lemásolta és másolja napjainkban is, így elterjedt kifejezéssé vált a Stratocaster-forma(mivel ez az első gitár, amelyiknek ilyen alakú a gitártestje) ami az ilyen típusú gitárok testformájára utal. A hangszer klasszikus felépítése a tömör test, a csavarozott jávorfa nyak (paliszander borítású fogólappal, vagy anélkül), végén a jellegzetes Stratocaster Headstockkal, illetve a három darab egytekercses (single-coil) hangszedő.
| Fender Stratocaster | |
 | |
| Típus | Elektromos gitár |
| Cég | Fender |
| Gyártás | 1954 – napjainkig |
| Test | tömör – kőris, éger |
| Nyak | csavarozott – juhar |
| Menzúra | 648 mm |
| Érintők | 22 vagy 21 |
| Húrok | 6 |
| Hangszedők | 3 db single-coil |
| Húrláb | hat csuklópontos „Vintage” tremoló |
Története
szerkesztésA Fender hangszercég az eredetileg villamosmérnök Leo Fender nevét viseli, akinek nevéhez köthető a világ első sorozatgyártású elektromos gitárjaként ismert Telecaster (eredeti nevén Broadcaster, majd Esquire) megalkotása is. A Stratocaster 1954-ben került piacra a Telecaster utódjaként. Tervezői Fender és kollégája, Freddie Tavares voltak, de tanácsaival nagy segítséget jelentett a countryzenész Bill Carson is.[1] A hangszer páratlan karriert futott be. Napjainkig a világ vitathatatlanul legkeresettebb elektromos gitárja.[2] Több világhírű gitáros kedvenc hangszere – e zenészek egy része rendelkezik saját nevével fémjelzett Artist modellel is.[3] A Stratocaster lényegében a mai napig ugyanaz, mint az 1954-es modell, bár a Fender már kínál a standardtől eltérő variánsokat is.[4] (A jelenlegi típusváltozatokat lásd lejjebb!)
A Telecaster megjelenése hatalmas sikernek számított, de évek múltán a zenészek egyre több kritikával illették játszhatóságát, nehézségét, kényelmetlen használatát. Ekkor Leo a felmerült problémákat összegezte, és azok figyelembevételével kezdett neki egyszerűen a Telénél jobb gitár megtervezésébe.[5] A gitárnak mindenképpen modernebb formát képzelt el. Ezen alapelv alapján, párosítva a zenészek igényeivel, alakította ki a két bevágásos, profilozott testformát, amely kényelmesen fekszik rá a gitáros testére, könnyebb, és egyensúlya is ideális. A testforma mellett a technológiai fejlődés sem maradhatott el, így a Stratocaster már három egytekercses hangszedővel készült, és a húrláb is tremolókarral egészült ki.
1954-es piacra kerülése után a gitár sikerei nagyban függtek a felhasználó híres zenészektől. A Stratocaster első komoly használója Dick Dale volt, a korai 1960-as évek Surf rock zenéjének egyik úttörője. Őt követve sok más neves zenész is a Stratocaster rendszeres használója lett, majd Jimi Hendrix idejében, amikor még csak pár éve létezett a gitár, már legendának számított a hangszer.
Az 1960-as évek közepén a Fender mélyrepülésbe kezdett, mivel Leo Fender és társa, Don Randall eladták a vállalkozást a CBS-nek. Ekkor a zenészek a silányabb minőségre panaszkodva fokozatosan pártoltak el a Fender márkanévtől. Egyre több Stratocaster utánzat jelent meg a piacon, amik időnként jobb minőségűek voltak, mint a CBS által Fender márkanév alatt forgalmazott példányok. 1985-ben aztán a céget visszavásárolták a dolgozók, és a márkához hű befektetők feltámasztották a vállalkozást. A Stratocaster ismét méltó lett régi nagy híréhez, mely az egyes új modellek bevezetésével, egyedi, limitált sorozatok kiadásával máig töretlen.
Az 1980-as években a Jackson Guitars Grover Jackson vezetésével megalkotta a superstrat gitárkategóriát, mellyel a Stratocaster alapvető felépítését megtartva, de azt továbbfejlesztve, hoztak létre újabb modelleket. Az első superstrat a Jackson Soloist volt, de napjainkra számos gyártó hozott létre hasonló kópiákat, ilyen például a Steve Vai által fémjelzett Ibanez JEM típus is.
Felépítése
szerkesztésA Stratocaster gitárok felépítése a modell bemutatása idején rengeteg olyan újítást hordozott magában, melyek nélkül ma már elképzelhetetlen lenne egy elektromos gitár. Ezek egy része technológiai, de vannak köztük kényelmi szempontok vezérelte fejlesztések is.
Alapszerkezet
szerkesztésTest
szerkesztésA Stratocasterek hagyományosan kőris- vagy égerfából készült tömör gitártesttel rendelkeznek. A tömör test növeli ugyan a hangszer súlyát, de hosszabb és sokkal tisztább hangkitartást eredményez, mint az üreges test. A test nyak felőli részén a Telecastertől eltérően már két bevágás található. A felső végén található az elülső hevedertartó. Ez a megoldás a gitár egyensúlyát hivatott szolgálni, míg az alsó, mélyebb bevágás a magasabb hangfekvésekhez való hozzáférést segíti.
Jellemző újítás volt, hogy a test felül-középen elvékonyodik, mely amellett, hogy tetszetőssé teszi a gitárt oldalnézetből, játék közben a hangszer rásimul a gitáros testére. Ezzel egyrészt tovább javítja az egyensúlyt, másrészt kényelmesebb játékot tesz lehetővé.
A Stratocasterek védjegye még az egyedi formájú koptatólap, melyen belül vannak a hangszedők (hagyományosan 3 db egytekercses, ún. single-coil pick-up), az öt állású hangszedő-váltó, a hangerő- és a hangszínszabályzók. A koptatólap a húrlábtól egészen a nyakig tart, illetve a szabályzók felőli oldalon a gitártest széléig, így igen nagy területet foglal el a hangszer elülső felületén.
Nyak
szerkesztés
A nyak anyaga juhar, általában paliszander (rózsafa) fogólappal. A fogólapon jellemzően kör alakú berakások segítik a tájékozódást. A 3, 5, 7, 9, 15, 17, 19-es érintőknél egy, míg a 12-nél két berakás található. Az eredeti kiadásban 21, később bizonyos modelleknél összesen 22 érintővel rendelkező nyak a 16. érintőnél csavaros rögzítéssel kapcsolódik a testhez. A csavarozást jellemzően egy krómozott fémlappal fedik le.
Ez a nyakrögzítési megoldás karbantartási szempontból előnyös – hiszen a gitárnyakat bármikor eltávolíthatjuk, így könnyebb a tisztítása, vagy esetleg a cseréje –, viszont – használati és tárolási körülményektől függően – időnként állítani kell a nyakmerevítő pálcán, mert a csavarozott rögzítés a nyak folyamatos feszülése miatt esetleg lazulhat (rossz minőségű összeszerelés, vagy extrém igénybevétel esetén), illetve a nyak faanyaga a különböző fizikai hatásoktól (hőmérséklet-, ill. páratartalom változás) idővel deformálódhat.
Fej
szerkesztés
A gitárnyak végén található a Stratocastereknél szintén oly jellegzetes formájú fej. A döntött fej lehetővé teszi, hogy a hangolókulcsok mindegyike átláthatóan, a felső oldalon kaphasson helyet. Ez a megoldás azért előnyös, mert a húrok nem törnek meg a felső nyeregnél, így húrvezető nélkül is egyenletesen csavarodnak a hangolókulcsokra, és a nyeregre sem nehezedik nyomás. A hangolókulcsok zártak, így védve a mechanikát a szennyeződésektől. 1965-ben, amikor a CBS lett a cégtulajdonos, kijöttek egy új, nagyobb fejformával, amit azóta is gyártanak a hagyományos eredetivel együtt. A fej végén található még a nyakmerevítő-pálca állítására szolgáló nyílás is, melynek eléréséhez azonban legalább a D és G húrokat el kell távolítani.
A fej alsó részén kapott helyet a gyakran csak „spagetti-logó”-ként[6] emlegetett Fender embléma, a hangszer típusával, sorozatszámával és gyártási helyével. A sorozatszám bizonyos modelleken a fej hátulján, míg más modellvariánsoknál a nyakrögzítő lapon található. Ez a fejforma egyébként a Fender jogvédelme alatt áll.[7]
Húrozás
szerkesztésA húrozás minden gitár esetében az egyik legfontosabb szempont a hangzás tekintetében. (Elektromos gitárok esetében természetesen a hangszedő a másik, ellentétben az akusztikus gitárokkal, ahol maga a rezgőtest.) A Fender Stratocaster húrozás tekintetében is több újítást hozott az elektromos gitárok világába.
Húrbefűzések
szerkesztésA Stratocaster hagyományosan hat húrral készül, ebből három palástolt, három sima húr. A gitár húrjait érdekes módon a hangszer hátán kell befűzni. Befűzés után a test belső része felől kerülnek rögzítésre, míg a másik végük átkerül a húrlábakon. A húrok ezután 65 centimétert „tesznek meg” a felső nyeregig – ezt nevezik skálahosszúságnak vagy menzúrának. A nyereg után a hangolókulcsok nagyjából egy vonalban vannak a húrokkal, így nincs szükség külön húrvezető használatára, bár a H és magas E' húrok kaptak egyet.
Húrlábak
szerkesztés
Tremoló
szerkesztésA Stratocastereken kettő, vagy hat csuklópontos, tremolós húrlábak vannak jellemzően. A tremoló azt jelenti, hogy a húrok nyújtását játék közben a tremolókarral változtatják, ezzel az éppen játszott hang pillanatnyi hangmagasság-emelése vagy csökkentése érhető el. A tremolókarnak a gitár teste felé történő mozgatásával a húrlábak befelé megdőlnek, ezáltal a húrok feszessége csökken, így a pengetett hang frekvenciája (magassága) kisebb lesz, vagyis mélyebb hang érhető el. Léteznek tremoló nélküli, fix húrlábas - úgynevezett "Hard-Tail", továbbá Floyd Rose satus tremolórendszerrel épített modellek is.
- Megjegyzés: A tremoló szó jelen esetben helytelen, hiszen zenei fogalomként a hangerő pulzáló váltakozását jelenti. A vibrato-karral felszerelt húrlábakat Leo Fender nevezte tremolónak, azóta ez a kifejezés használatos.
Húrvezető nyereg
szerkesztésA Stratocaster húrlábakon egyenként állítható mind a hat húrvezető nyereg. Ez hat, középen bevágott fémalkatrészt jelent, melyet a húr mellett kétoldalt egy-egy rugós, imbuszkulcsos csavar tart. A bevágásba feszülő húrok magassága a gitár nyakához képest ezen húrvezető nyerget tartó csavarok állásától függ. Ha az egyes húrvezetők magasan vannak, kevésbé zörögnek a húrok az egyes érintőknél, viszont ezzel együtt nehezebb lesz az egyes hangok lefogása, és az erősebb nyújtás miatt hamarabb elhangolódik a gitár. Általában szokásos beállítás a mélyebb húrok (E, A, D) magasabbra emelése, mivel a mélyebb hangok nagyobb amplitúdóval rezgetik a húrt, így az nagyobb eséllyel fog zörögni az egyes érintőknél. A magasabb húrok pedig lehetnek egészen közel a fogólaphoz (kb. 1,5 milliméter), így a gyorsabb, magasabb szólók könnyebben eljátszatók.
Oktávtisztaság beállítása
szerkesztésEgy húr behangolását követően ellenőrizni kell az egy oktávval magasabb megfelelőjét is, mert a húr esetleges nyaktól függő nyúlása miatt előfordulhat, hogy az már nem lesz tiszta. A jelenség a húrláb felé haladva fokozódik, mivel az egyre rövidebb rezgő hosszúság érzékenyebben reagál a feszesség változására.
A problémát a húrlábon lehet állítani a már említett húrvezető nyereg hátrébb helyezésével (ezáltal növelve a skálahosszúságot). Ha a húr alaphangja megegyezik a 12. érintőben hallható hanggal (egy oktáv eltéréssel természetesen), akkor pontos a beállítás. Ha a 12-es érintőben lefogott hang több, mint egy oktávval magasabb, akkor a húrvezetőt hátrébb kell állítani, ezzel növelve a húr rezgő hosszát. Ha mélyebb a kelleténél, a húrvezetőt felfelé, a nyereg irányába kell állítani.
Elektronika
szerkesztés
Hangszedők
szerkesztésA Stratocasterek hagyományosan három darab egytekercses (single-coil) hangszedővel rendelkeznek. Az ilyen hangszedők beállítástól függően általában fényesebb hangszínnel rendelkeznek, mint a duplán tekercselt, ún. humbucker hangszedők. A hangszedők mind más hangszínben szólalnak meg, mivel a rezgő húr különböző helyeken más és más rezgésformát, amplitúdót mutat. A húrláb felőli hangszedő a legmagasabb, leginkább csilingelő hangszínű. A nyak felé haladva egyre mélyebb, teltebb a hangzás. A hangszedők közötti váltás a korábbi modelleken egy háromállású kapcsolóval volt megoldva, de az újabb variánsokon ez a kapcsoló már ötállású, lehetővé téve ezzel a nyak-közép, és a láb-közép hangszedők egyszerre történő használatát, a hangszínek gitároldali keverését. A hangszedők magassága, a húrokhoz képesti helyzete, a mellettük lévő csavarokkal állítható.
Hangerő és hangszínszabályzók
szerkesztésA gitár fedlapján három forgó kezelőgomb kapott helyet. Az első (a húrokhoz legközelebbi) a hangerőszabályzó, hogy pengetés közben is gyorsan állítható legyen a gitár hangereje. Ez lényegében egy szabályozható ellenállás, amely a hangszedők és a kimenet közötti jelszintre van hatással.
A hangszínszabályozók is hasonló elven működnek, azzal a különbséggel, hogy kondenzátorral is össze vannak kötve, így frekvenciafüggő hangerőszabályzóként viselkednek. Hatásuk, hogy csillapítják vagy kiemelik a magasabb frekvenciákat, ezzel árnyalják a hangszínt.
Előadói modellek
szerkesztés
A Fender azon világhírű zenészek számára, akik a cég hangszereit preferálták,[8] saját modellt dobott piacra.
A Custom Artist Series gitárokat a Fender Custom Shop részlege készíti.[9] Ezek a modellek az egyes híres Stratocasterek pontos másolatai, azaz a műhely igyekszik pontosan ugyanazokat az anyagokat, alkatrészeket felhasználni, mint amiből az eredeti hangszer is készült. Sőt még az egyes sérüléseket, kopásokat, egyedi részleteket is lemásolják, hogy a darab minél jobban hasonlítson az eredetihez. Ezek a gitárok a legtöbb esetben limitált példányszámban készülnek, és igen magas áruk ellenére az egyes darabokat pillanatok alatt felvásárolják a rajongók.
A Custom Shop ezen kívül egyedi rendelésre is készít gitárokat – nem csak Stratocastereket –, aminek köszönhetően a legigényesebb Fender vásárlók kívánságait is képesek kielégíteni, hiszen az ilyen modellek teljesen testreszabhatók.
Híres Stratocasterek
szerkesztésNéhány nagy gitáros saját névvel látta el kedvenc Stratocasterét.
- #0001 Strat: Az egyes sorozatszámú Stratocaster jelenleg a Pink Floyd gitárosának, David Gilmournak a tulajdonában van. A sorozatszám valós ugyan, de a nyakon szereplő dátum szerint a hangszer 1954 júniusában került ki a gyárból, vagyis a gyártás megindítása után néhány hónappal. A test színe fehér, a koptatólap aranyozott alumínium.[10]
- Brownie és Blackie: Eric Clapton híres hangszerei, amelyeket éveken át használt, majd végül jótékonysági aukciókon vált meg tőlük.
- Number One, vagy First Wife: A híres bluesgitáros Stevie Ray Vaughan egyik kedvenc hangszere volt a Number One, vagy First Wife (első feleség),[11] melynek mintájára a Fender gyártani kezdte az SRV Stratocastert. Stevie több szeretett gitárjának is adott nevet, például: Lenny, Red.
Egyéb neves példányok
szerkesztés
- Buddy Holly: Last Strat
- Jean-Pierre Danel: Miss Daisy, La Marquise
- George Harrison: Rocky
- Hank Marvin: Flamingo Pink Strat
- Jimi Hendrix: Woodstock Strat, Black Beauty
- Rory Gallagher: Ex-Sunburst Strat
- Ritchie Blackmore: Fender Stratocaster Olympic White
- David Gilmour: Black Strat
- Eric Clapton: Blackie, Brownie
- Chris Rea: Pinky
Gyártási év beazonosítása sorozatszám alapján
szerkesztésEz a rövid áttekintés segíthet beazonosítani egy adott gitár gyártási évét, de ki kell jelenteni, hogy csak a sorozatszám ismeretében teljes bizonyossággal megállapítani egy Fender Stratocaster építésének időpontját nem lehet. További támpontot adhatnak dátumbélyegzők különböző rejtett helyeken - ezeket csak a gitár szakszerű szétszerelése során fedhetjük fel. Néhány ilyen hely ahol érdemes bélyegzést keresni:
- nyakon a test-nyak találkozásánál
- testen a nyakfészekben
- koptatólap belső oldalán
- hangszedők belső oldalán
- tremolófészekben
Egyéb támpont lehet még több alkatrész gyártási idejének meghatározása, bár ezek esetében sokszor csak bővebb ismeretek birtokában tudunk évet meghatározni. Egy példa erre: 304435 sorozatszámot olvasunk bepréselve egy potméter házába, ebből a 304 a gyártó (Stackpole) kódja, a 435 pedig arra utal, hogy a részegységet 1954 35. hetében gyártották. Feltűnhet, hogy az évtized nem derül ki egyértelműen a sorozatszámból, de mivel tudjuk, hogy a Stackpole 1963-ig szállított be potmétereket a Fendernek így megbecsülhető. Természetesen számolni kell azzal is ilyen esetekben, hogy időközben az adott alkatrészt cserélték, és nem egyidős a gitárral. Felmerülhet a kérdés, hogy miért lényeges tudni egy Strat gyártási évét: ennek a jelentősége egy öreg, gyűjtésre érdemes példány esetében akár több tízezer dollárban is megmutatkozhat.
CBS korszak előtt (1954 – 1965)
szerkesztés| sorozatszám | év |
|---|---|
| 10.000 - 20.000 | 1954 - 1957 |
| 20.000 - 30.000 | 1958 |
| 30.000 - 40.000 | 1959 |
| 40.000 - 50.000 | 1960 |
| 50.000 - 70.000 | 1961 |
| 60.000 - 90.000 | 1962 |
| 80.000 - 90.000 | 1963 |
| 90.000 - L10.000 | 1963 |
| L10.000 - L20.000 | 1963 |
| L20.000 - L50.000 | 1964 |
CBS korszak (1965 – 1985)
szerkesztés| sorozatszám | év |
|---|---|
| L50.000 - L90.000 | 1965 |
| 100.000 | 1965 |
| 100.000 - 200.000 | 1966 - 1967 |
| 200.000 | 1968 |
| 200.000 - 300.000 | 1969 - 1970 |
| 300.000 | 1971 - 1972 |
| 300.000 - 500.000 | 1973 |
| 400.000 - 500.000 | 1974 - 1975 |
| 500.000 - 700.000 | 1976 |
1976-ban a CBS bevezetett egy áttekinthetőbbnek remélt számozást, amelyet a mai napig használnak – jóllehet 1985-ben eladták a céget egy a dolgozókból és a régi márkához hű befektetőkből álló csapatnak. A számozás nagyjából úgy néz ki, hogy az első (betű) karakterrel jelölik a gyártás évtizedét:
- S – seventies – hetvenes évek
- E – eighties – nyolcvanas évek
- N – nineties – kilencvenes évek
- Z – 2000 után
- X – 2010-es évek
A második (szám) karakter jelölné a pontos évet az adott évtizeden belül, a többi 5 vagy 6 karakter pedig egy futósorszám. A beazonosítást nagyon megnehezíti, hogy az 1985-ös tulajdonosváltást megelőző, és követő néhány évben az eladások visszaesése okán felhalmozódott alkatrészek nem biztos, hogy a legyártásuk (sorszámmal ellátásuk) évében kerültek összeszerelésre, illetve piacra. Láthatjuk az alábbi lista alapján, hogy vannak átfedések.
| 76 + 5 számjegy | 1976 |
| S6 + 5 számjegy | 1976 |
| S7 + 5 számjegy | 1977 |
| S8 + 5 számjegy | 1977 |
| S7 + 5 számjegy | 1978 |
| S8 + 5 számjegy | 1978 |
| S9 + 5 számjegy | 1978 |
| S9 + 5 számjegy | 1979 |
| E0 + 5 számjegy | 1979 |
| S9 + 5 számjegy | 1980 |
| E0 + 5 számjegy | 1980 |
| E1 + 5 számjegy | 1980 |
| S9 + 5 számjegy | 1981 |
| E0 + 5 számjegy | 1981 |
| E1 + 5 számjegy | 1981 |
1982-ben bevezették az ”American Vintage Series”-t. Ezeken a modelleken nem alkalmazták a reguláris modellek esetében használt számozást, hanem egy V előtagú, és az ezt követő négy, öt, vagy hat számkarakterből álló jelöléssel látták el őket. Ezen sorozatba tartozó gitárok gyártási évét nem lehet meghatározni a sorozatszám alapján.
| E1 + 5 számjegy | 1982 |
| E2 + 5 számjegy | 1982 |
| E3 + 5 számjegy | 1982 |
| E2 + 5 számjegy | 1983 |
| E3 + 5 számjegy | 1983 |
| E3 + 5 számjegy | 1984 |
| E4 + 5 számjegy | 1984 |
CBS utáni korszak 1985 – napjainkig (a jelölés nem változik)
szerkesztés| E3 + 5 számjegy | 1985 |
| E4 + 5 számjegy | 1985 |
| E4 + 5 számjegy | 1987 |
1988-ban bevezették az „Signature Series”-nél azt, hogy követik a szokásos számozást, de egy „S” előtaggal megkülönböztetik ezeket a modelleket.
| E4 + 5 számjegy | 1988 |
| E8 + 5 számjegy | 1988 |
| E8 + 5 számjegy | 1989 |
| E9 + 5 számjegy | 1989 |
| E9 + 5 számjegy | 1990 |
| N9 + 5 számjegy | 1990 |
| N0 + 5 számjegy | 1990 |
| N0 + 5 számjegy | 1991 |
| N1 + 5 vagy 6 számjegy | 1991 |
| N1 + 5 vagy 6 számjegy | 1992 |
| N2 + 5 vagy 6 számjegy | 1992 |
| N2 + 5 vagy 6 számjegy | 1993 |
| N3 + 5 vagy 6 számjegy | 1993 |
| N3 + 5 vagy 6 számjegy | 1994 |
| N4 + 5 vagy 6 számjegy | 1994 |
| N4 + 5 vagy 6 számjegy | 1995 |
| N5 + 5 vagy 6 számjegy | 1995 |
| N5 + 5 vagy 6 számjegy | 1996 |
| N6 + 5 vagy 6 számjegy | 1996 |
| N6 + 6 vagy 6 számjegy | 1997 |
| N7 + 5 vagy 6 számjegy | 1997 |
| N7 + 5 vagy 6 számjegy | 1998 |
| N8 + 5 vagy 6 számjegy | 1998 |
| N8 + 5 vagy 6 számjegy | 1999 |
| N9 + 5 vagy 6 számjegy | 1999 |
2000-ben bevezették az „American Deluxe Series”-nél azt, hogy követik a szokásos számozást, de egy „D” előtaggal megkülönböztetik ezeket a modelleket.
| N9 + 5 vagy 6 számjegy | 2000 |
| Z0 + 5 vagy 6 számjegy | 2000 |
| DZ0 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) | 2000 |
| Z0 + 5 vagy 6 számjegy | 2001 |
| Z1 + 5 vagy 6 számjegy | 2001 |
| DZ1 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) | 2001 |
| Z1 + 5 vagy 6 számjegy | 2002 |
| Z2 + 5 vagy 6 számjegy | 2002 |
| DZ2 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) | 2002 |
| Z2 + 5 vagy 6 számjegy | 2003 |
| Z3 + 5 vagy 6 számjegy | 2003 |
| DZ3 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) | 2003 |
| Z3 + 5 vagy 6 számjegy | 2004 |
| Z4 + 5 vagy 6 számjegy | 2004 |
| DZ4 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) | 2004 |
| Z4 + 5 vagy 6 számjegy | 2005 |
| Z5 + 5 vagy 6 számjegy | 2005 |
| DZ5 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) | 2005 |
| Z6 + 5 vagy 6 számjegy | 2006 |
| DZ6 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) | 2006 |
| Z7 + 5 vagy 6 számjegy | 2007 |
| DZ7 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) | 2007 |
| Z8 + 5 vagy 6 számjegy | 2008 |
| DZ8 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) | 2008 |
| Z9 + 5 vagy 6 számjegy | 2009 |
| DZ9 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) | 2009 |
| X0 + 5 vagy 6 számjegy | 2010 |
| DX0 + 5 vagy 6 számjegy (American Deluxe) | 2010 |
A 2010-es évtől kezdve találkozhatunk olyan számozással amelynél az első két karakter (pl. 10) jelöli a gyártási évet, vagy "X" taggal jelölik az évtizedet a következő szám pedig a pontos évet (pl. az "X0" 2010-et jelent), továbbá a "Signature Series"-nél "US" előtagot, majd kétjegyű számmal a gyártási évet jelenítik meg (pl. az "US10" 2010-et jelent).
Olyan rendhagyó sorozatszámok is léteznek amelyek önmagukban nem alkalmasak a gyártási év megbecslésére - ilyen például az Eric Johnson Stratocaster (EJ előtag, majd öt karakter futósorszám).
Az alábbi sorozatszámok eltérnek a szokásostól, áttekintésük a következő:
| AMXN + 6 számjegy „California Series” | 1997 – 1998 |
| DN + 6 számjegy „American Deluxe Series” | 1998 – 1999 |
| FN + 6 számjegy export piacra szánt gitárok felépítésük standard | évjárat ismeretlen |
| I + 6 számjegy export piacra szánt limitált számú gitárok | 1989 – 1990 |
| CA + 5 számjegy „Gold Stratocaster” | 1981- 1983 |
| CC + 5 számjegy „Walnut Stratocaster” | 1981 - 1983 |
| GO + 5 számjegy „Gold Stratocaster” | 1982- 1983 |
| 5(XX) „35TH Anniversary Strat” | 1989-1990 |
| G + 6 számjegy egyedi kiadás | 1980 |
| T + 6 számjegy „Tribute Series” | évjárat ismeretlen |
| C + 6 számjegy „Collector Series” | évjárat ismeretlen |
Mexikóban készült gitárok jelölése
szerkesztés| MN0 + 5 számjegy | 1990-1991 |
| MN1 + 5 számjegy | 1991-1992 |
| MN2 + 5 számjegy | 1992-1993 |
| MN3 + 5 számjegy | 1993-1994 |
| MN4 + 5 számjegy | 1994-1995 |
| MN5 + 5 számjegy | 1995-1996 |
| MN6 + 5 számjegy | 1996-1997 |
| MN7 + 5 számjegy | 1997-1998 |
| MN8 + 5 számjegy | 1998-1999 |
| MN9 + 5 számjegy | 1999-2000 |
| MZ0 + 5 számjegy | 2000-2001 |
| MZ1 + 5 számjegy | 2001-2002 |
| MZ2 + 5 számjegy | 2002-2003 |
| MZ3 + 5 számjegy | 2003-2004 |
| MZ4 + 5 számjegy | 2004-2005 |
| MZ5 + 5 számjegy | 2005-2006 |
| MZ6 + 5 számjegy | 2006-2007 |
| MZ7 + 5 számjegy | 2007-2008 |
| MZ8 + 5 számjegy | 2008-2009 |
| MZ9 + 5 számjegy | 2009-2010 |
| MX0 + 5 számjegy | 2010 |
Japánban készült gitárok jelölése
szerkesztésJelmagyarázat:
| JV | SQ | E | A | B | C | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | S | T | U | V | N | A | O | P | Q | R | S | T | T | U | |
| MIJ | CIJ | MIJ | ||||||||||||||||||||||||||||||
| 5 | 6 | 5 | 6 | 6 (az első számjegy mindig "0") | ||||||||||||||||||||||||||||
| 1982 | JV | |||||||||||||||||||||||||||||||
| 1983 | JV | SQ | ||||||||||||||||||||||||||||||
| 1984 | JV | SQ | E | |||||||||||||||||||||||||||||
| 1985 | E | A | B | C | ||||||||||||||||||||||||||||
| 1986 | E | A | B | C | F | |||||||||||||||||||||||||||
| 1987 | E | F | G | |||||||||||||||||||||||||||||
| 1988 | G | H | ||||||||||||||||||||||||||||||
| 1989 | H | I | J | |||||||||||||||||||||||||||||
| 1990 | I | J | K | |||||||||||||||||||||||||||||
| 1991 | K | L | ||||||||||||||||||||||||||||||
| 1992 | L | M | ||||||||||||||||||||||||||||||
| 1993 | M | N | O | P | Q | |||||||||||||||||||||||||||
| 1994 | N | O | P | Q | S | T | ||||||||||||||||||||||||||
| 1995 | S | T | U | N | ||||||||||||||||||||||||||||
| 1996 | U | V | N | |||||||||||||||||||||||||||||
| 1997 | V | A | O | |||||||||||||||||||||||||||||
| 1998 | A | O | ||||||||||||||||||||||||||||||
| 1999 | O | P | ||||||||||||||||||||||||||||||
| 2000 | O | P | ||||||||||||||||||||||||||||||
| 2001 | P | |||||||||||||||||||||||||||||||
| 2002 | P | Q | ||||||||||||||||||||||||||||||
| 2003 | Q | |||||||||||||||||||||||||||||||
| 2004 | Q | R | ||||||||||||||||||||||||||||||
| 2005 | R | |||||||||||||||||||||||||||||||
| 2006 | R | S | ||||||||||||||||||||||||||||||
| 2007 | S | T | T | |||||||||||||||||||||||||||||
| 2008 | S | T | T | |||||||||||||||||||||||||||||
| 2009 | T | |||||||||||||||||||||||||||||||
| 2010 | T | U | ||||||||||||||||||||||||||||||
A felsorolás korántsem teljes, hiszen nem tartalmazza az FMIC által, de egyéb márkanéven továbbá Koreában, Indiában, Kínában, Indonéziában, illetve Custom Shop által Egyesült Államokban gyártott gitárokat.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Tony Bacon: Nagy gitárkönyv o. 72 (Budapest, 1993, ISBN 963-7628-64-9)
- ↑ Wayne Greenwood: What We Can Learn From The Fender Stratocaster'. [2007. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 13.)
- ↑ Fender Artist models. [2006. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 13.)
- ↑ Alan Ratcliffe: Elektromos gitár kézikönyv (ISBN 963-369-567-8)
- ↑ Fender-strat.com – The History Of The Stratocaster'. [2007. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 4.)
- ↑ Fender Discussion Page. [2007. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 14.)
- ↑ Copyright of Headstock. [2007. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 21.)
- ↑ Fender Artists
- ↑ Fender Custom Shop. [2001. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 3.)
- ↑ Tony Bacon: Nagy gitárkönyv o. 74 (Budapest, 1993, ISBN 963-7628-64-9)
- ↑ Stevie's Gear – Stevie's guitars, amps and stage set-ups'. [2007. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 2.)
További információk
szerkesztés
