Struthiomimus
A Struthiomimus (jelentése 'struccutánzó', az ógörög στρουθιον / sztruthion 'strucc' és μιμος / mimosz 'utánzó', 'imitátor' szavak összetételéből) az ornithomimida dinoszauruszok egyik neme, amely a késő kréta időszakban élt a kanadai Alberta területén.
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: 75–70 Ma késő kréta | ||||||||||||||||||
 A Struthiomimus altus rekonstrukciója
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Struthiomimus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Struthiomimus témájú médiaállományokat és Struthiomimus témájú kategóriát. |
Két lábon járó, hosszú hátsó lábakkal rendelkező struccszerű állat volt, a hosszúsága nagyjából 4,3 méter, a csípőmagassága 1,4 méter, a tömege pedig körülbelül 150 kilogramm lehetett.[1] A Struthiomimus az egyik leggyakoribb kis méretű dinoszaurusz volt a Dinoszaurusz Tartományi Park területén; sűrű előfordulása arra utal, hogy inkább növényevő vagy mindenevő lehetett, mint húsevő.[2]
Több más, az 1800-as években felfedezett dinoszauruszhoz hasonlóan a Struthiomimus története zavaros. A Struthiomimus elsőként ismertté vált fosszíliát Othniel Charles Marsh 1892-ben Ornithomimus sedens néven írta le, a következő fajnak pedig Lawrence Lambe 1902-ben az O. altus nevet adta. A Struthiomimus nevet Henry Fairfield Osborn alkotta meg 1917-ben, az albertai Red Deer folyónál felfedezett maradványok alapján.
Anatómia
szerkesztés
A Struthiomimus jellegzetes ornithomimida testfelépítéssel rendelkezett, ami arányaiban, valamint egyes anatómiai részleteiben eltér az Ornithomimusétól és a Dromiceiomimusétól.[3] Számos csontváz és koponya alapján ismert,[4] melyek hossza körülbelül 4,3 méter, a csípőmagasságuk 1,4 méter, míg az egykori állatok tömegét 150 kilogrammra becsülték.[1] A többi ornithomimidához hasonlóan kicsi és keskeny koponyája hosszú (a csípőtől mért testhossz mintegy 40%-át elérő) nyakon ült.[4] A szemei nagyok az állcsontjai pedig fogatlanok voltak. A gerince 10 nyak, 16 hát, 6 csípő és ismeretlen számú farokcsigolyából állt.[5] Merev farkát valószínűleg egyensúlyozásra használta.[6]
A Struthiomimus mellső lábai és kezei vékonyak voltak, és bár a karja csontjait nem volt képes mozgatni, az első és a második két ujját korlátozott módon szembe tudta fordítani.[7] Az ornithomimidák között ez a nem rendelkezett a leghosszabb kezekkel, melyeken különösen hosszú karmok helyezkedtek el.[4] A három ujj nagyjából ugyanolyan hosszúságot ért el, a kamok pedig csak kis mértékben görbültek meg; Henry Fairfield Osborn, aki 1917-ben leírást készített az egyik csontvázról, a karokat a lajháréhoz hasonlította.[6] A sípcsont hosszabb volt, mint a combcsont, ami a futó állatok jellegzetessége.[6] Az ornithomimidák között azonban a lábak csak átlagos hosszúságúnak számítanak.[1] A lábfejek meghosszabbodtak, a lábközépcsontok egymáshoz közel álltak, a három lábujjon levő pedig karmok csak nagyon enyhén görbültek meg.[6]
A Struthiomimus a Coelurosauria csoport tagjaként talán tollakat viselt, főként abban az esetben, ha az Ornithomimosauria és az Alvarezsauridae (melybe a tollasként ismert Shuvuuia is tartozik) közeli rokonságban állt egymással.
Felfedezés és fajok
szerkesztés
1901-ben Lawrence Lambe felfedezett néhány fosszilis maradványt, melyet Ornithomimus altusnak nevezett el, és abba a nembe sorolt be, amit 1890-ben Othniel Charles Marsh hozott létre. A faj neve, a latin altus jelentése 'emelkedett' vagy 'nemes'. 1914-ben azonban Barnum Brown egy majdnem teljes csontvázat fedezett fel az albertai Red Deer folyónál, melyet 1917-ben Henry Fairfield Osborn egy külön nem, a Struthiomimus példányaként írt le.[6]
A Struthiomimus altus a Dinosaur Park Formáció késő campaniai korszakhoz tartozó részéről származik. A Struthiomimus egyik faja azonban a késő campaniai/kora maastrichti korszakból, a Horseshoe Canyon Formációból is ismert.[8] Mivel a dinoszaurusz fauna gyorsan változott, lehetséges, hogy ezekről a fiatal Struthiomimus példányokról később kiderül majd, hogy nem az S. altus fajhoz tartoznak, de egyelőre még nem kaptak új nevet. A Hell Creek Formációból származó Struthiomimus egyedek nagyobbak (a Gallimimushoz hasonló méretűek) emellett a mellső lábaikon levő karmok az Ornithomimuséhoz hasonlóan egyenesebbek és hosszabbak. A Struthiomimus azon példányait, melyek legnagyobb valószínűséggel egy külön fajhoz tartoznak Struthiomimus sedensnek nevezték el (ezeket Marsh 1892-ben az Ornithomimus nembe sorolta be).[8][9]
Osztályozás
szerkesztés
Az itt szereplő kladogram Turner, Clarke, Erickson és Norell, 2007-es cikke alapján készült.[10] A kládnevek Sereno, 2005-ös definícióit követik.[11] |
A Struthiomimus az Ornithomimidae család tagja, egy olyan csoporté, melybe az Anserimimus, az Archaeornithomimus, a Dromiceiomimus, a Gallimimus, az Ornithomimus és a Sinornithomimus is beletartozik.
Mivel a Struthiomimus fosszilis maradványait tévesen az Ornithomimushoz kapcsolták, a Struthiomimus az Ornithomimosauria öregcsaládhoz tartozik, ami számos változáson ment át az évek során. Például O.C. Marsh a Struthiomimust kezdetben a theropoda dinoszauruszokkal közeli rokonságban nem álló Ornithopoda csoportba sorolt be[12] Öt évvel később Marsh a Struthiomimust a Ceratosauria alrendághoz kapcsolta.[13][14] 1891-ben, Georg Hermann Carl Ludwig Baur a nemet az Iguanodontia részalrendbe helyezte át.[15] 1993 óta a Struthiomimus az Oviraptorosauria részét képezi.[16] Azonban az 1990-es években, a Struthiomimust több tanulmány is a Coelurosauria kládon belül helyezte el.[17][18][19][20]
1976-ban Rinchen Barsbold az ornithomimidák és a többi theropoda közti különbséget felismerve, az ornithomimidákat a számukra létrehozott saját alrendágon, az Ornithomimosaurián belül helyezte el.[21] A Ornithomimidae és az Ornithomimosauria összetétele szerzőnként eltér. Paul Sereno például 1998-ban, minden ornithomimosauriát az Ornithomimidae családon belül helyezett el, de később leszűkítette a definíciót (a fejlettebb ornithomimosaurusok számára),[22] egy olyan osztályozási mintára, amit a 2000-es években más szerzők is átvettek.
Ősbiológia
szerkesztésTáplálkozás
szerkesztés
A Struthiomimus táplálkozási szokásai sok vita tárgyát képezik. Mivel egyenes, hegyes csőre volt, talán mindenevő lehetett. Némelyik elmélet szerint partok mentén élt, és szűréssel táplálkozott.[5] Egyes őslénykutatók feljegyezték, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy húsevő volt, mivel egy egyébként húsevőkből álló theropoda csoportba sorolták be.[23][24] Ez az elmélet sosem vesztett a jelentőségéből, de Osborn, aki elkészítette a dinoszaurusz leírását és nevet adott a számára, kijelentette, hogy valószínűleg rügyeket és hajtásokat legelt a fákról, a bokrokról és más növényekről,[3] a mellső lábaival megragadva az ágakat, és hosszú nyakával segítve a megfelelő részek kiválasztását. A növényevő életmódot támogatja a kezek szokatlan felépítése is. Az egyforma hosszúságú második és a harmadik ujj nem mozoghatott önállóan, és valószínűleg a bőr is összekötötte a kettőt. Ez azt jelzi, hogy a kezét kampóként használta az ágak vagy a páfránylevelek közelebb húzására.[7]
Sebesség
szerkesztésA Struthiomimus hátsó lábai hosszúak és erősek voltak, és látszólag gyors futáshoz alkalmazkodtak egy struccéhoz hasonlóan. A feltételezett sebessége valójában a fő védelme volt a ragadozókkal szemben (bár a hátsó, karmos lábával rúghatott is, ha sarokba szorították), a kortársai közé tartozó dromaeosauridákhoz (a Saurornitholesteshez és a Dromaeosaurushoz) és a tyrannosauridákhoz (a Daspletosaurushoz és a Gorgosaurushoz) hasonlóan.
A becslés szerint 50–80 km/h-s sebességű futásra is képes lehetett.[25]
Testhelyzet
szerkesztés
A korai rekonstrukciók a Tyrannosaurushoz és az Iguanodonhoz hasonlóan „háromlábú” pózban (a földre lógó farokkal) ábrázolták az állatot, mielőtt még a későbbi, kiegyensúlyozottabb, merev, vízszintes farkú ábrázolások széles körben elfogadottá váltak volna. Ez az újabb szemlélet sokkal jobban emlékeztet az olyan röpképtelen madarakra, mint például a strucc, melyre az állat neve is utal.
Popkulturális hatás
szerkesztésA legjobb állapotban megőrződött Struthiomimus csontváz jelenleg az Amerikai Természetrajzi Múzeum (American Museum of Natural History) kiállításán látható a New York-i Manhattanben, míg a legjobb állapotú koponya a kanadai Albertában levő Royal Tyrrel Őslénytani Múzeum (Royal Tyrrell Museum of Palaeontology) gyűjteményének részét képezi.
A Struthiomimus számos dinoszauruszokkal kapcsolatos filmben és tévéműsorban szerepelt, például látható egy pár az Őslények országa második részében (The Land Before Time II: The Great Valley Adventure). Fontos szerepet játszik a Disney által készített Dinoszaurusz (Dinosaur) című rajzfilmben, és a CBS 1985-ös, Dinoszaurusz! (Dinosaur!) című dokumentumfilmjében, melynek kommentátora Christopher Reeve volt. Egy stop-motion technikával készült animációs filmben a Struthiomimus hadrosaurida tojásokkal táplálkozik, és miután elmenekül a dühös anyaállattól, nem sokkal később egy pár Deinonychus zsákmányává válik (bár a valóságban a Deinonychus a kora kréta időszakban élt, így nem volt a Struthiomimus kortársa). A Tyco Dino-Riders sorozatában és a későbbi Smithsonian sorozatban megjelent játékok között megtalálható a Struthiomimus is.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c Paul, Gregory S.. Ornithomimus altus, Predatory Dinosaurs of the World. New York: Simon & Schuster, 387–389. o. (1988). ISBN 0-671-61946-2
- ↑ Barrett, Paul M. (2005). „The diet of ostrich dinosaurs (Theropoda: Ornithomimosauria)”. Palaeontology 48 (2), 347–358. o. DOI:10.1111/j.1475-4983.2005.00448.x. (Hozzáférés: 2009. október 22.)
- ↑ a b Paul, Gregory S.. Genus Ornithomimus, Predatory Dinosaurs of the World. New York: Simon & Schuster, 384–394. o. (1988). ISBN 0-671-61946-2
- ↑ a b c Currie, Philip J.. Theropods, Including Birds, Dinosaur Provincial Park: A Spectacular Ancient Ecosystem Revealed. Bloomington: Indiana University Press, 367–397. o. (2005). ISBN 0-253-34595-2
- ↑ a b Makovicky, Peter J., Kobayashi, Yoshitsugu; and Currie, Philip J..szerk.: Weishampel, David B.; Dodson, Peter; and Osmólska, Halszka (eds.): Ornithomimosauria, The Dinosauria, 2nd, Berkeley: University of California Press, 137–150. o. (2004). ISBN 0-520-24209-2
- ↑ a b c d e Osborn, Henry Fairfield (1917). „Skeletal adaptations of Ornitholestes, Struthiomimus, Tyrannosaurus” (pdf). Bulletin of the American Museum of Natural History 35, 733–771. o. [2007. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 22.)
- ↑ a b Nicholls, Elizabeth L., and Russell, Anthony P. (1985). „Structure and function of the pectoral girdle and forelimb of Struthiomimus altus (Theropoda: Ornithomimidae)”. Palaeontology 28, 643–677. o.
- ↑ a b Longrich, N. (2008). „A new, large ornithomimid from the Cretaceous Dinosaur Park Formation of Alberta, Canada: Implications for the study of dissociated dinosaur remains”. Palaeontology 54 (1), 983–996. o.
- ↑ Marsh, O.C. (1892). „Notice of new reptiles from the Laramie Formation”. American Journal of Science Series 3 43, 449–453. o.
- ↑ Turner, A.H., Pol, D., Clarke, J.A., Erickson, G.M., and Norell, M. (2007). „Supporting online material for: A basal dromaeosaurid and size evolution preceding avian flight”. Science 317, 1378–1381. o. DOI:10.1126/science.1144066. (Hozzáférés: 2009. október 22.)
- ↑ Sereno, P. C.: Taxon Search : View Taxon Details. version 1.0, 2005 November 7, 2005. [2008. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 22.)
- ↑ Marsh, O. C. (1890). „Additional characters of the Ceratopsidae, with notice of new Cretaceous dinosaurs”. American Journal of Science 39, 418–426. o.
- ↑ Marsh, O. C. (1895). „On the affinities and classification of the dinosaur reptiles”. American Journal of Science.
- ↑ Marsh, O. C (1896). „The dinosaurs of North America”. United States Geological Survey, 16th Annual Report 1894-95 55, 133–44. o.
- ↑ Baur, G. (1891). „Remarks on the reptiles generally called Dinosauria”. The American Naturalist 25 (293), 434–454. o.
- ↑ Russell, D. A., and Z.-M. Dong (1993). „The affinities of a new Theropod from the Alxa Desert, Inner Mongolia, People's Republic of China.”. Canadian Journal of Earth Sciences 30 (10–11), 2107–2127. o.
- ↑ Gauthier, J. A., K. Padian. Phylogenetic, functional, and aerodynamic analyses of the origin of birds and their flight., 185–197. o. (1985)
- ↑ The evolution of carnivorous dinosaurs, 126–163. o. (1992)
- ↑ Sereno, P. C, J. A. Wilson, H. C. E. Larsson, D. B. Dutheil, and H.-D. Sues (1994). „Early Cretaceous dinosaurs from the Sahara”. Science 266 (5183), 267–271. o.
- ↑ Makovicky, P. J., Y. Kobayashi, and P. J. Currie. Ornithomimosauria, 2nd edition, Berkeley: University of California Press, 137–150. o. (2004)
- ↑ Barsbold, R.. Transactions, K evolyutsii i sistematike pozdnemezozoyskikh khishchnykh dinozavrov [The evolution and systematics of late Mesozoic carnivorous dinosaurs], 68–75. o. (1976)
- ↑ Sereno, P.C. (1998). „A rationale for phylogenetic definitions, with application to the higher-level taxonomy of Dinosauria”. Neues Jahrbuch für Geologie und Paläontologie, Abhandlungen 210 (1), 41–83. o.
- ↑ Osmólska H, Roniewicz E & Barsbold R (1972). „A new dinosaur, Gallimimus bullatus n. gen.,n. sp. (Ornithomimidae) from the Upper Cretaceous of Mongolia”. Paleontol. Polonica 27, 103–143. o.
- ↑ Russell D (1972). „Ostrich dinosaurs from the Late Cretaceous of Western Canada”. Canadian Journal of Earth Sciences 9, 375–402. o.
- ↑ Gregory S. Paul összehasonlító sebességbecslésével kapcsolatban megjegyezte, „... de milyen gyors a gyors? Nehéz pontosan lemérni, ez egy igazán komoly probléma; az élő állatok esetében sem lehet pontosan tudni” Paul, G.S.. Predatory Dinosaurs of the World. New York: Simon & Schuster (1988)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Struthiomimus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Russell, D. A. (1969). „A new specimen of Stenonychosaurus from the Oldman Formation (Cretaceous) of Alberta”. Canadian Journal of Earth Sciences 6, 595–612. o.
- Cranfield, I.. The Illustrated Directory of Dinosaurs and other Prehistoric Creatures. Greenwich Editions, 30–33. o. (2004). ISBN 0-86288-662-7
