Susanna Mälkki

	Susanna Mälkki
	Életrajzi adatok
Született	1969. március 13. (55 éves); Helsinki
Szülei	Pentti Mälkki
Iskolái	Royal Academy of Music (1993–1994, David Strange, Lynn Harrell, gordonka); Sibelius Akadémia (–1995, gordonka, Seppo Laamanen, Erkki Rautio); Sibelius Akadémia (1995–1998, vezénylés, Jorma Panula, Atso Almila, Eri Klas, Leif Segerstam);
	Pályafutás
Műfajok	komolyzene
Hangszer	gordonka
Díjak	a Finn Oroszlán lovagrend Pro Finlandia érme (2011); a francia Becsületrend lovagja (2015. december 31.); Finnish National Prize (2005); Madetoja Prize; Commander of the Order of the Lion of Finland (2024. december 6.);
Tevékenység	karmester; gordonkaművész;
	Susanna Mälkki weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Susanna Mälkki témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Susanna Ulla Marjukka Mälkki (Helsinki, 1969. március 13. – ) finn karmesternő.

Élete, munkássága

Mälkki több hangszert is tanult már ötéves korától, de érdeklődése kilencévesen a cselló felé fordult. Ezirányú tanulmányait Helsinkiben Hannu Kiiskinél kezdte, azután Stockholmban folytatta. Itt egy alkalommal az iskolája meghívta karmesteri óra tartására Esa-Pekka Salonent, ekkor Mälkki ráérzett a karmesteri tevékenységre, és Jorma Panulánál tanult vezényelni. Csellótanulmányait továbbra is folytatta, és 1994-ben elnyerte a Turkui Nemzeti Csellóverseny első díját. 1995 és 1998 között a Göteborgi Szimfonikus Zenekar vezető csellistája volt, de a karmesteri tanulmányok miatt eközben Göteborg és Helsinki között ingázott, hogy a Sibelius Akadémián – egyetlen nőként – Jorma Panulánál, Leif Segerstamnál és Eri Klasnál karmesteri órákat vehessen. „…mindig is érdekelt a vezénylés. Zenekari játékosként mindig azt elemeztem, hogy mi működik és mi nem” – nyilatkozta. 1998-ban részt vett egy Salonen és Panula nevével jegyzett karmesteri workshopon a New York-i Carnegie Hallban. Karmesteri diplomáját 1999-ben szerezte meg. Ebben az évben a Musica Nován, Helsinki újzenei fesztiválján Thomas Adès Powder her face című operájának ősbemutatóját vezényelte – a szerző megelégedésére. Innentől kezdve szoros kapcsolata alakult ki a közreműködő Birminghami Kortárs Zenei Csoporttal.^[6]^[7]

2002 és 2005 között a norvégiai Stavangeri Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője volt. 2004-ben mutatkozott be Párizsban az Ensemble InterContemporainnel (amit Pierre Boulez alapított 1976-ban), és 2006-ban az együttes zeneigazgatója lett. Ezzel ő lett az első nő, aki betöltötte a posztot, és 2013-ig maradt. Ebben az időszakban vendégszerepelt az Új-Zélandi Szimfonikus Zenekarral és a Saint Louis-i Szimfonikus zenekarral is.^[6] 2007 júliusában sikerrel debütált a BBC Proms-on Pierre Boulez és Harrison Birtwistle műveivel,^[8] a London Sinfoniettát vezényelte.^[9]^[6] 2010-ben debütált a Los Angeles-i Filharmonikusokkal, és 2017-ben, kezdeti hároméves szerződéssel – első nőként – a zenekar vezető vendégkarmestere lett. 2013 és 2016 között a lisszaboni Gulbenkian Zenekar vezető vendégkarmestere volt. 2016-ban a Helsinki Filharmonikusok vezető karmesterévé nevezték ki, első nőként a zenekar történetében. Szerződését azután két lépésben, 2023-ig meghosszabbították, de 2021-ben közzétették, hogy 2023-tól Mälkki a zenekar vezető karmester emeritusaként munkálkodik.^[10] Ő volt az első női karmester a Milánói Scalában, aki a 2011–2012-es szezonban Luca Francesconi Quartett című operájának ősbemutatóját vezényelte.^[11] 2016-ban debütált a Metropolitan Operában, itt Kaija Saariaho finn zeneszerző L'Amour de loin című operáját dirigálta. ^[6]

Susanna Mälkki napjaink egyik legkeresettebb karmestere, rendszeresen fellép Európa és Észak-Amerika legjobb zenekaraival. Korábban különösen a kortárs zeneszerzők (Thomas Adès, Thea Musgrave, Ligeti György) műveinek szakértőjeként ismerték, de otthonosan mozog a klasszikus zeneszerzők műveinek előadásában, és nemzetközileg elismert operakarmester is. Jelentős operaprodukciói közé tartozott 2014-ben Mozart Figaro házassága a Finn Nemzeti Operaházban és Janáček Jenůfa című operája a Hamburgi Állami Operaházban. 2021-ben debütált az Aix-en-Provence-i Fesztiválon, ahol Kaija Saariaho finn komponista Ártatlanság című operájának ősbemutatóját vezényelte a Londoni Szimfonikus Zenekarral.^[12]^[13]

Elismerései

2011-ben kitüntették a Finn Oroszlánrend Pro Finlandia, Finnország egyik legmagasabb elismerésével. 2014-ben megkapta a francia Officier de l′Ordre des Arts et des Lettres (Művészetek és Irodalom tisztje) címet, 2016-ban pedig a Chevalier of the Légion d′honneur (a francia Becsületrend lovagja) kitüntetést. 2017-ben elnyerte a Nordic Council zenei díját. A londoni Királyi Zeneakadémia és a stockholmi Svéd Királyi Zeneakadémia tagja.^[12]

Felvételei

Válogatás az AllMusic és a Discogs adatai alapján.^[14]^[15]

Megjelenés	Tartalom	Közreműködők	Kiadó
2007	David Sawer: From Morning to Midnight	Birmingham Contemporary Music Group	NMC
2007	Uljas Pulkkis: Enchanted Garden; Concerto for flute and orchestra; Symphonic Dalí	Jaakko Kuusisto, Sharon Bezaly, Stavanger Symphony Orchestra	BIS
2008	Luca Francesconi: Etymo; Da Capo; A Fuoco; Animus	Barbara Hannigan, Pablo Márquez, Benny Sluchin, Ensemble InterContemporain	Kairos
2009	Michael Jarrell: Cassandre	Astrid Bas, Ensemble InterContemporain	Kairos
2010	Berlioz: Te Deum; Grande Symphonie Funèbre et Triomphale	Jörg Steiner, Simon Preston, BBC Symphony Orchestra, The BBC National Orchestra of Wales, Thierry Fischer	BBC Music
2011	Mahler: Kindertotenlieder; Rückert-Lieder; Lieder eines fahrenden Gesellen	Katarina Karnéus, Gothenburg Symphony Orchestra	BIS
2012	Yann Robin: Vulcano; Art of Metal I, III	Alain Billard, Ensemble InterContemporain	Kairos
2016	Anthony Cheung: Dystemporal	Talea Ensemble, James Baker, Anthony Cheung, Ensemble InterContemporain	Wergos
2019	Béla Bartók: The Wooden Prince; The Miraculous Mandrin Suite	Helsinki Philharmonic Orchestra	BIS
2020	Zemlinsky: Sinfonietta Op. 23; Six Maeterlinck Songs Op. 13; König Kandaules	Petra Lang, Siegfried Lorenz, Gerd Albrecht, ORF Vienna Radio Symphony Orchestra	Capriccio Records
2020	Ammann, Ravel, Bartók: Piano Concertos	Andreas Haefliger, Helsinki Philharmonic Orchestra	BIS
2021	Béla Bartók: Bluebeard's Castle	Mika Kares, Szilvia Vörös, Helsinki Philharmonic Orchestra	BIS
2021	Béla Bartók: Concerto for Orchestra; Music for Strings, Percussion & Celesta	Helsinki Philharmonic Orchestra	BIS

Jegyzetek

↑ Integrált katalógustár (Németotszág) (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ Integrált katalógustár (Németotszág) (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. június 24.)
↑ Who's Who in France (francia nyelven)
↑ ^a ^b ^c ^d Manheim
↑ Higgins
↑ BBC
↑ Clements
↑ HKO
↑ Quartett
↑ ^a ^b Britannica
↑ FidelioArts
↑ AllMusic
↑ Discogs

Források

↑ Manheim: James Manheim: Susanna Mälkki: Biography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2022) (Hozzáférés: 2022. július 25.)
↑ Higgins: Charlotte Higgins: In a class of her own. theguardian.com. (angolul) The Guardian (2001. március 22.) (Hozzáférés: 2022. július 25.)
↑ Clements: Andrew Clements: London Sinfonietta/Malkki. theguardian.com. (angolul) The Guardian (2007. augusztus 2.) (Hozzáférés: 2022. július 25.)
↑ HKO: Susanna Mälkki päättää ylikapellimestarikautensa Helsingin kaupunginorkesterissa kesällä 2023. helsinginkaupunginorkesteri.fi (finnül) (Hozzáférés: 2022. július 25.)
↑ Britannica: Naomi Blumberg: Susanna Mälkki: Finnish conductor. britannica.com. (angolul) Encyclopaedia Britannica (Hozzáférés: 2022. július 25.)
↑ FidelioArts: Susanna Mälkki. fidelioarts.com. (angolul) FidelioArts (2022) (Hozzáférés: 2022. július 25.)
↑ BBC: BBC Proms 2007: Late Night Proms. bbc.co.uk. (angolul) BBC (2007. április 25.) (Hozzáférés: 2022. július 26.)
↑ Quartett: Opera élet: A "Turandot", és Luca Francesconi "Quartett" című operájának ősbemutatója. operaportal.hu. Opera portál (Hozzáférés: 2022. július 26.)
↑ AllMusic: Susanna Mälkki: Discography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2022) (Hozzáférés: 2022. július 26.)
↑ Discogs: Susanna Mälkki: Albums. discogs.com. (angolul) Discogs (2022) (Hozzáférés: 2022. július 26.)

Komolyzenei portál
Finnország-portál

[8a6e4141519e9ecd50e567a93b17817fceab0c0b-1] Integrált katalógustár (Németotszág) (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)

[6b5124255ac5b412fba76192d260ad7476d43ab3-2] Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[dda6d88ba8f6103434332216e33a098e652ea905-3] Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

[d37a1568cd970bec95bc3c12b1364b2bc36512b0-4] Integrált katalógustár (Németotszág) (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. június 24.)

[4f5f851c86fc19704e460092ad2c7557ac598524-5] Who's Who in France (francia nyelven)

[Manheim_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--6] Manheim

[Higgins_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--7] Higgins

[BBC_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--8] BBC

[Clements_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--9] Clements

[HKO_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--10] HKO

[Quartett_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--11] Quartett

[Britannica_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--12] Britannica

[FidelioArts_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--13] FidelioArts

[AllMusic_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--14] AllMusic

[Discogs_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--15] Discogs

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]

Susanna Mälkki

Életrajzi adatok
Született	1969. március 13. (55 éves)^[1]^[2]^[3] Helsinki^[4]^[5]
Szülei	Pentti Mälkki
Iskolái	Royal Academy of Music (1993–1994, David Strange, Lynn Harrell, gordonka) Sibelius Akadémia (–1995, gordonka, Seppo Laamanen, Erkki Rautio) Sibelius Akadémia (1995–1998, vezénylés, Jorma Panula, Atso Almila, Eri Klas, Leif Segerstam)
Pályafutás
Műfajok	komolyzene
Hangszer	gordonka
Díjak	a Finn Oroszlán lovagrend Pro Finlandia érme (2011) a francia Becsületrend lovagja (2015. december 31.) Finnish National Prize (2005) Madetoja Prize Commander of the Order of the Lion of Finland (2024. december 6.)
Tevékenység	karmester gordonkaművész


Susanna Mälkki weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Susanna Mälkki témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség