Susenszkoje

	Susenszkoje (Шушенское)
	A skanzen
	; Susenszkoje zászlaja
	; Susenszkoje zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Krasznojarszki határterület
Járás	Susenszkojei
Irányítószám	662720
Körzethívószám	39139
	Népesség
Teljes népesség	16 573 fő (2021)
	Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+7
	Elhelyezkedése
	Susenszkoje Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 53° 19′ 33″, k. h. 91° 56′ 22″53.325833°N 91.939444°EKoordináták: é. sz. 53° 19′ 33″, k. h. 91° 56′ 22″53.325833°N 91.939444°E
	Susenszkoje Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
	A Wikimédia Commons tartalmaz Susenszkoje témájú médiaállományokat.

Susenszkoje (oroszul: Шушенское) városi jellegű település Oroszország ázsiai részén, a Krasznojarszki határterületen, a Susenszkojei járás székhelye.

Népessége: 17 513 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[1]

Elhelyezkedése

A Krasznojarszki határterület déli részén, Krasznojarszktól 482 km-re, a Nagy-Sus (a Jenyiszej mellékfolyója) torkolata közelében helyezkedik el. Neve a folyónévből származik. A település mellett vezet a „Jenyiszej” nevű R257-es főút (oroszul: ). A legközelebbi vasútállomás 55-60 km-re északnyugatra, Minuszinszkban van.

Története

Orosz kozákok alapították a 18. század első felében. Téglából emelt első temploma 1791-ben épült. 1823-ban voloszty (alsó szintű közigazgastási egység) székhelye, később politikai okból száműzöttek lakhelye lett. Itt töltötte száműzetését többek között az 1863-64-es lengyel felkelés és a narodnyik mozgalom több neves képviselője, a cár elleni 1881-es merénylet néhány résztvevője, valamint Lenin (1897–1900. január), aki feleségével, Krupszkajával itt kötött házasságot.

1944-ben járási székhely lett. 1961-ben városi jellegű település rangot kapott, múzeumát kibővítették, és elkezdődött a település belföldi turisztikai központtá alakítása.

Múzeuma

Susenszkoje elsősorban Lenin-múzeumáról híres. A múzeumot 1930-ban nyitották meg, és az évtizedek során szervezeti hovatartozása, anyaga és kiállításainak koncepciója is többször jelentősen változott. Második korszaka 1939-től 1969-ig, a harmadik 1970-től – Lenin születésének 100. évfordulójára átszervezve és megnagyobbítva – 1993-ig tartott. 1993-tól teljesen átalakítva szabadtéri történeti-néprajzi múzeumként működik. Történeti részében helyet kapott a politikai okból száműzöttek életéről szóló kiállítás is, a múzeum hangsúlyosabb része azonban a szibériai falu hagyományos életmódját, mesterségeit, tárgyi emlékeit, stb. mutatja be. A skanzen csaknem 200 falusi házból és építményből áll.^[2]

Jegyzetek

↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 2.)
↑ Susenszkoje múzeuma (orosz nyelven). [2019. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 2.) (Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja, hozzáférés: 2019-08-09)

Források

Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja (orosz nyelven)^{[halott link]}
Bolsaja szovjetszkaja enciklopegyija, 3. kiadás (orosz nyelven) (1969–1978)

Földrajzportál
Oroszország-portál

[1] A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 2.)

[2] Susenszkoje múzeuma (orosz nyelven). [2019. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 2.) (Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja, hozzáférés: 2019-08-09)

[1]

[2]