Szágarmantha Nemzeti Park
A Szágarmantha Nemzeti Park a Himalájában fekszik Nepál területén. 1976-ban hozták létre, hogy megóvják a Mount Everest körüli területet a hegymászók okozta károktól. A hegyekből, gleccserekből és mély völgyekből álló terület magába foglalja a világ legmagasabb hegycsúcsát, valamint több hétezer méter feletti csúcsot is. A park hegyei geológiailag fiatalnak tekinthetők, akkor alakultak ki, amikor az indiai szubkontinens összeütközött az eurázsiai lemezzel.[1] A földmozgások jelenleg is tartanak, ennek következtében a hegység évente három centiméterrel emelkedik. A területen számos kolostor áll, köztük a legfontosabb a Tengpocse-kolostor. A park több mint kétharmada ötezer méter fölötti kopár vidék, 28%-a legelő és alig 3%-a erdős terület. A természetrombolás miatt alacsony számban előforduló emlősök harminc fajhoz tartoznak, de megtalálható köztük olyan ritka fajok egyedei is, mint a hópárduc. 1979-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára[2]
| Szágarmatha Nemzeti Park | |
| Világörökség | |
 | |
| Szágarmatha Nemzeti Park | |
| Adatok | |
| Ország | Nepál |
| Világörökség-azonosító | 120 |
| Típus | Természeti helyszín |
| Kritériumok | VII |
| Felvétel éve | 1979 |
| Elhelyezkedése | |
 Szágarmantha Nemzeti Park
Pozíció Nepál térképén
| |
 é. sz. 27° 56′, k. h. 86° 44′27.933333°N 86.733333°EKoordináták: é. sz. 27° 56′, k. h. 86° 44′27.933333°N 86.733333°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szágarmantha Nemzeti Park témájú médiaállományokat. | |
Növényvilága
szerkesztésA nemzeti parkban a Himalájára jellemző tizenegy növényzóna közül hat megtalálható. Az alsó szintet a fenyvesekkel tarkított hegyi tölgyerdő borítja. Háromezer méter felett, a szubalpin szinten leginkább jegenyefenyők, nyírfák, és rododendronok nőnek. Ebben a magasságban Nepál nemzeti virága, a rododendron a monszun időszaka (május-szeptember) előtt virágzik.[3] A lejtőket ilyenkor vörös és rózsaszínű cserjék borítják. A négyezer méter az erdőhatár, felette az alpesi szinten kúszó boróka, néhány rododendron és az alpesi rét a jellemző. Ezer méterrel magasabban már csak néhány szár nélküli növényfaj tűri a jég és a szél sanyargatását. Hatezer méter felett van a jég és szikla birodalma, egy páratlan szépségű, de zord ásványvilág.[4]
Állatvilága
szerkesztés
A Csomolungma 118 madárfajnak ad otthont. Legjellemzőbb a szakállas saskeselyű, a himalájai fényfácán , a vérfácán és a nyolcezer méter magasságban is előforduló havasi csóka. Az emlősök közül a pézsmaszarvas, sörényes tahr, kis panda valamint az igen ritka, veszélyeztetett hópárduc a magas hegyek lakója.[5]
Serpák
szerkesztésA Himalája környékét a serpák lakják, háziállatuk a jak. A serpák a tibeti buddhizmus Nyingmapa szektájához tartoznak. A parkban számos kolostor található. A szerzetesi cellákkal körülvett, 3876 méter magasságban elhelyezkedő Thyangboche rendkívüli kilátást nyújt a Himalája hegyláncára, és magába foglalja a világ tetejét képviselő népek és tájak szellemiségét.[6]
Források
szerkesztés- ↑ Bhuju, U. R., Shakya, P. R., Basnet, T. B., Shrestha, S. (2007). Nepal Biodiversity Resource Book. Protected Areas, Ramsar Sites, and World Heritage Sites Archiválva 2011. július 26-i dátummal a Wayback Machine-ben. International Centre for Integrated Mountain Development, Ministry of Environment, Science and Technology, in cooperation with United Nations Environment Programme, Regional Office for Asia and the Pacific. Kathmandu, Nepal. ISBN 978-92-9115-033-5
- ↑ Turner, R. L. (1931). सगर् sagar Archiválva 2019. szeptember 13-i dátummal a Wayback Machine-ben and माथा matha Archiválva 2019. szeptember 13-i dátummal a Wayback Machine-ben in: A comparative and etymological dictionary of the Nepali language. K. Paul, Trench, Trubner, London.
- ↑ Sacred Himalayan Landscape. Government of Nepal – Department of National Parks and Wildlife Conservation. [2013. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 23.)
- ↑ Heinen, J. T. and J. N. Mehta (2000). Emerging Issues in Legal and Procedural Aspects of Buffer Zone Management with Case Studies from Nepal. Journal of Environment and Development 9 (1): 45–67.
- ↑ Byers, A. (2005). Contemporary human impacts on Alpine ecosystems in the Sagarmatha (Mt. Everest) national park, Khumbu, Nepal. Annals of the Association of American Geographers 95 (1): 112–140.
- ↑ K K Gurung & Raj Singh: Field Guide to the Mammals of the Indian Subcontinent, Academic Press, San Diego, ISBN 0-12-309350-3 (S. 78–79)
