Szászkeresztúr

Szászkeresztúr (románul: Criț, németül: Deutschkreuz) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.

Szászkeresztúr (Criț, Deutschkreuz)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Brassó
Község	Szászbuda
Rang	falu
Községközpont	Szászbuda
Irányítószám	507036
SIRUTA-kód	40722
Népesség
Népesség	619 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	19 (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	491 m
Terület	km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 07′ 20″, k. h. 25° 01′ 10″46.12222222, 25.01944444
Szászkeresztúr weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Az evangélikus erődtemplom

Fekvése

Segesvártól 32 km-re délkeletre, az E60-as út mellett fekszik.

Nevének eredete

Mint minden Keresztúr, a Szent Kereszt tiszteletére emelt templomáról kapta nevét. Német neve azonos jelentésű, román neve pedig a német nyelvjárási ejtésből való. Először 1332-ben Cruz, majd 1356-ban Kereztur, 1532-ben Kreycz, 1808-ban Szász-Keresztúr alakban írták.

Története

Szász lakossággal települt a 13. század második felében. 1332 és 1474 között a kerci apátság birtokai közé tartozott. Mátyás 1474-ben a nagyszebeni Szent Szűz plébániatemplomnak adományozta, így a szebeni városháza fennhatósága alá került. 1496–97-ben a tized kérdésében pereskedett a várossal. 1500 körül már Segesvárszék falvai között találjuk.

1755-ben a hatóságok a falut jelölték ki kényszerlakhelyül a karintiai kriptoprotestáns Hans Kleinsasser számára, aki ezt megelőzően Alvincen újrakeresztelkedett. Őt 1761-ben több alvinci család követte. Az 1762-ben már 46 fő hutterita közösséget (Bruderhof) hozott létre. Miután alvinci társaikat ebben az évben rekatolizálták, elhatározták, hogy átkelnek a Kárpátokon és Havasalföldre menekülnek a vallási üldözés elől. Többszöri sikertelen kísérlet után végül 1767. október 3-án sikerült a szökés az állandó felügyelet alól az időközben 67 fősre növekedett keresztúri közösségnek és több napi vándorlás után átjutnia a határon, ahol a Bukaresthez közeli Ciorogârlában telepedtek le. Itt csupán három és fél évet töltöttek, végül az Orosz Birodalomban találtak hosszabb távon menedékre. Innen kerültek később az amerikai kontinensre. Bár a kis közösség titkos megbízottai felkeresték az erőszakkal katolizált észak-magyarországi és erdélyi hutteritákat, végül csak kevesen csatlakoztak hozzájuk. Így elmondható, hogy a világ mai hutteritáinak nagy része a hat évig létezett szászkeresztúri Bruderhof lakóinak leszármazottja.

1750-ben 343 háztartást írtak össze benne, míg evangélikus egyházközsége 1766-ban 330 férfit és 387 asszonyt számlált. 1876-ban Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolták. A Németországba kivándorolt szászok 1981-ben hozták létre egyesületüket.

1880-ban 915 lakosából 599 volt német, 159 román, 135 cigány és 22 magyar anyanyelvű; 595 evangélikus, 266 ortodox, 32 római katolikus és 15 református vallású.

2002-ben 657 lakosából 489 volt román, 119 cigány, 35 magyar és 13 német nemzetiségű; 618 ortodox, 12 unitárius és 10 evangélikus vallású.

Látnivalók

• Evangélikus temploma 1810–13-ban, klasszicista stílusban épült. 15. századi, hat-nyolc méter magas, ovális várfal veszi körül. Négy bástyatornya közül három áll ma is. A déli 1925-ben beomlott, a délkeleti 1955-ben szintén összedőlt ugyan, de újjáépítették. A bejáratot kapubástya védi. A nyugati és északnyugati oldalon, ahol a talaj magasabb, egy második fal is védte. Ezt a 19. században lebontották, helyére magtárat építettek. Nyugaton 1908-ban vágtak kocsibejárót, a halottaskocsi számára.

Források

• A falu honlapja (románul)
• Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  

Külső hivatkozások

• A faluközösség honlapja (németül)
• festett téka [1]