Szíva-oázis
A Szíva-oázis (arabul: واحة سيوة Wāḥat Sīwah) Egyiptom északnyugati részén, a Kattara-mélyföld és a Líbiai-sivatag között található Marsza-Matrúhtól kb. 300 km-re délnyugatra, illetve a Baharijja-oázisban fekvő Bavititól 400 km-re Ny-ÉNy-ra.
|
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
| Szíva-oázis (واحة سيوة) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Egyiptom |
| Kormányzóság | Matruh kormányzóság |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 25 031 fő (2021. júl. 1.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | −19 m |
| Terület | 80 km² |
| Időzóna | EET (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 29° 12′ 19″, k. h. 25° 31′ 10″29.205278°N 25.519444°EKoordináták: é. sz. 29° 12′ 19″, k. h. 25° 31′ 10″29.205278°N 25.519444°E | |
| Szíva-oázis weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szíva-oázis témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szíva az egyik legtávolabbi az ország oázisai közül. Egy régi karavánút mentén, 18-19 méterrel a tengerszint alatt fekszik, a Nyugati-sivatag mélyén.
Az oázis 80 km széles és 20 km hosszú.[2] Mintegy 23 ezer fős, elsősorban berber lakosságú, akik a berber nyelvcsalád szívai dialektusát beszélik.
Az oázisban datolyán kívül elsősorban olajbogyót, szőlőt termesztenek. Az asszonyok itt arról híresek, hogy a datolyalevelek szálaiból remekbe szabott kosarakat és egyéb használati tárgyakat készítenek.
Az itt található több mint 200 forrás között van sós, édes, forró és hideg vizű is. A források egy részét gyógyászati célra használják.
Az oázis Kr. e. 1000 óta ismert. A Kr. e. 5. századi történelemtudós és utazó Hérodotosz leírta, hogy vannak források, amelyek vize reggel meleg, ám ahogy a nap múlik, egyre hidegebb lesz lesz a vize, míg mások legmagasabb hőmérsékletüket az éjszaka közepén érik el. Kr. e. 331-ben az itt álló Ámon isten jósdáját Nagy Sándor is felkereste.
Az oázis városa egy 13. századi, vályogtéglából emelt erőd köré települt, amely magas falai távol tartották a támadókat. A házak nagy része szintén vályogtéglából épült.
A várostól 3 km-re keletre, egy dombtetőn található az ókori Agurmi település, amely egy mecsetet kivéve igen romos állapotban van. Táblák mutatják az utat a Kr. e. 6. századi orákulumtemplomhoz (Temple of the Oracle). Innen nem messze délre fekszik az Ámon istennek szentelt templom romjai.
Szíva 1820-ban lett a mai Egyiptom része. 1926-ban egy viharsorozat nyomán sok épület összeroskadt, így a város egy része romváros hangulatát kelti. Az 1980-as évekig ismeretlennek számított errefelé a televízió, és szamár vontatta kocsin kívül más közlekedési eszközt nemigen használtak. Napjainkban már Marsza-Matrúh kikötővárossal aszfaltút köti össze, ami sok változást hozott az oázis lakóinak életébe. Az innen kelet felé fekvő Baharijja-oázis felé is egy aszfaltút építését kezdték meg, ami félig-meddig készült el.[3]
Éghajlata
szerkesztés| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rekord max. hőmérséklet (°C) | 29,3 | 34,6 | 41,6 | 44,8 | 48,0 | 48,2 | 45,2 | 46,2 | 42,8 | 41,9 | 37,5 | 29,0 | 48,2 |
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 19,3 | 21,5 | 24,5 | 29,9 | 34,0 | 37,5 | 37,5 | 37,0 | 34,6 | 30,5 | 25,0 | 20,5 | 29,4 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 5,6 | 7,1 | 10,1 | 13,7 | 17,8 | 20,4 | 21,7 | 21,4 | 19,5 | 15,5 | 10,2 | 6,5 | 14,2 |
| Rekord min. hőmérséklet (°C) | −2,2 | −1,3 | 0,3 | 5,7 | 7,5 | 14,0 | 17,5 | 15,9 | 11,7 | 7,8 | 2,9 | −0,7 | −2,2 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 2 | 1 | 2 | 1 | 1 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 2 | 1 | 10 |
| Havi napsütéses órák száma | 231 | 248 | 270 | 289 | 319 | 338 | 354 | 363 | 316 | 294 | 266 | 253 | 3540 |
| Forrás: NOAA[4] , Climate Charts[5] | |||||||||||||
Panoráma
szerkesztés
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ https://citypopulation.de/en/egypt/cities/
- ↑ "Siwa", Encyclopædia Britannica, 2007
- ↑ Archivált másolat. [2013. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 24.)
- ↑ Siwa Climate Normals 1961–1990. National Oceanic and Atmospheric Administration. (Hozzáférés: 2016. január 17.)
- ↑ Siwa, Egypt: Climate, Global Warming, and Daylight Charts and Data. Climate Charts. (Hozzáférés: 2013. október 9.)[halott link]
Források
szerkesztés- 501 Must-visit Destinations, Bounty Books, 2006.
- Nina Nelson: Egyiptom, 1992.
- National Geographic: Egyiptom, 2008.
