Szücs István (politikus, 1867–1953)
Szücs István, születési nevén Frankl Mózes[3] (Szirák, 1867. július 23. – Budapest, 1953. május 7.) magyar politikus, helyettes államtitkár, Antall József miniszterelnök anyai nagyapja.
| Szücs István | |
| Született | Frankl Mózes 1867. július 23.[1] Szirák |
| Elhunyt | 1953. május 7. (85 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésFrankl Hermann (Károly) korcsmáros és Steiner Katalin gyermekeként született Szirákon. Gyermekkorában katolizált (Frankl István), s a váci piarista gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a budapesti, a bécsi, továbbá a müncheni egyetemen végezte. Görög-latin szakon szerzett bölcsészdoktori oklevelet, ezt követően újságíróként dolgozott. 1894-től a Belügyminisztérium közegészségügyi osztályánál állt alkalmazásban, ezzel párhuzamosan Budapest VII. kerületi (Barcsay utcai) főgimnázium óradíjas tanára volt. 1896-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban lett köztisztviselő. 1899. június 14-én Gyónban házasságot kötött Staudinger Jolán Anna Máriával, Staudinger Lipót, tatárszentgyörgyi (Alsó-Essőpuszta) földbirtokos és Pray Flóra lányával.[4] 1901-ben nevét Szücs Istvánra változtatta. Molnár Viktor államtitkár titkára volt. 1904-ben fogalmazó, 1905-ben segédtitkár, 1909-ben titkár lett. Pestújhely egyik alapítójaként ő eszközölte ki a helyi népiskola államosítását, a templomépítő bizottság, a telepi kaszinó elnöke, a katolikus leány polgári alapítója és első igazgatója volt. 1913-ban az ő kezdeményezésére nyílt meg az első állami óvoda. Tagja volt a megalakuló Pestújhelyi Sport Club választmányának. A munkásgimnázium szervezője, a helyi Vöröskereszt egyik alapítója, ingyenkonyha felállításának kezdeményezője. 1915-ben a község díszpolgára lett, és utcát neveztek el róla. Számos oktatási intézményt hozott létre. A Rákóczi Kollégium és a vele összefüggő főgimnázium alapítója, valamint a Váci Piarista Diákszövetség elnöke volt. 1914-ben minisztériumi osztálytanácsos, 1916 és 1918 között a könyv és nyomtatvány postacsomag cenzúrabizottság elnökeként működött. A tanítóképző, elemi iskolai és óvodai ügyosztályt vezette. Apponyi Albert minisztersége alatt a miniszter személyi titkára és a sok vihart kavaró Lex Apponyi (1907) egyik kidolgozója volt. Klebelsberg Kuno minisztersége idején a népiskolai oktatásért felelős helyettes államtitkári minőségben több közoktatásügyi törvény és rendelet kidolgozását irányította. Tagja volt a Nemzeti Egység Pártja legitimista csoportjának, a párt jelöltjeként 1926 decemberében a pestkörnyéki kerületben lajstromos szavazás után pótképviselővé választották. 1927. január 14-én helyettes államtitkárrá nevezték ki, az elemi iskolai ügyosztály vezetője lett 1931-ben történt nyugdíjazásáig. A köztisztviselői pályáról történt nyugalomba vonulása után Tamássy József lemondását követően 1928-ban országgyűlési képviselő lett, 1931 és 1935 között megtartotta mandátumát: két ciklusban Pestújhely országgyűlési képviselője. Elnyerte a pápai Szent György-rendet. Elhunyt 1953. május 7-én Budapesten, örök nyugalomra helyezték 1953. május 11-én a Rákospalotai temetőben.
Munkái
szerkesztés
- Xenophon Memorabiliáinak pedagogiai jelentősége. H.n., 1894.
- Das Sanitaetswesen in Ungarn. H.n., 1896. (franciául is: L'higiène en Hongrie. H.n., 1896)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/15339.htm, Szücs István, 2017. október 9.
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 8.)
- ↑ Sziráki neológ izraelita születési akv. 1867. év, 276. folyószám.
- ↑ Gyóni polgári házassági akv. 7/1899. folyószám.
Források
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [1]
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. [2]
- Gyászjelentése
További információk
szerkesztés- Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. Bp., Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., [1932].
- Magyar politikai és közigazgatási compass (1919-1939). Szerk. Madarász Elemér. [Bp.], Magyar Politikai és Közigazgatási Compass Kiadóváll., [1939].
- Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8