Szürke daliáscincér

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. február 7.

A szürke daliáscincér (Acanthocinus griseus) a cincérfélék családjába tartozó, Eurázsiában honos, fenyőfákon élő bogárfaj.

Szürke daliáscincér
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Család: Cincérfélék (Cerambycidae)
Alcsalád: Lamiinae
Nem: Acanthocinus
Tudományos név
Acanthocinus griseus
(Fabricius, 1793)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szürke daliáscincér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szürke daliáscincér témájú médiaállományokat és Szürke daliáscincér témájú kategóriát.

Megjelenése

szerkesztés

A szürke daliáscincér testhossza 9-11 mm. Feje a többi cincérhez hasonlóan a test tengelyére merőlegesen, lefelé mutat. Teste barna vagy barnásfekete, sűrű szürke szőrözet fedi. Szárnyfedőin fekete vagy sötétbarna foltok láthatók, amelyek a szárnyfedők tövén és a közepe mögött harántszalagba tömörülnek. Fekete szőrpamacsok nincsenek rajta. Az előháton keresztben elhelyezkedő sárga foltok találhatók, oldalain egy-egy kis tüske áll ki belőle. A lábfejízek töve szürkén szőrös, a végük fekete. A nőstény gyűrűzött csápja másfélszer, a hímé legalább kétszer hosszabb a testnél. A nőstény potrohának végén jól látható tojócsöve.

Elterjedése és életmódja

szerkesztés

Eurázsiában honos, az Ibériai-félszigettől egészen Japánig. Magyarországon ritka, szórványosan fordul elő (pl. Sopron, Magyaróvár, Siófok, Budapest, Berhida, Kelebia környéke); a Kárpátokban viszonylag gyakori.

Lárvája különböző fenyőfajok (főleg luc-, de erdei- és feketefenyő is) meggyengült, nemrég kidőlt vagy kivágott törzsében, ágaiban él; fának valamennyire még nedvesnek kell lennie. A lárva a kéreg alatt rágja lapos járatait, amelyet törmelékkel tölt meg. Egy vagy két éves fejlődést követően 1-1,5 cm mélyen (ritkán közvetlenül a kéreg alatt vagy akár a vastag kéregben) bábkamrát készít. Ennek bejáratát akár 6 mm-es forgácsokkal torlaszolja el. Az imágó május-augusztusban rajzik. Alkonyatkor és éjszaka aktív, a mesterséges fény vonzza. A nappalt a fatörzsek oldalán, ágakon, a kéreghez simulva tölti.

Magyarországon nem védett.