Szüsztéma teleion
A szüsztéma teleion (görög ’teljes rendszer’) az ókori görög zeneelmélet hangrendszere. Két oktáv hangterjedelmet fog át úgy, hogy négy azonos felépítésű, ereszkedő diatonikus tetrachordot és egy „hozzákapcsolt hangot”, proszlambanomenoszt foglal magában. A tetrachordokat párosával szünaphé, közös hang kapcsolja össze, az így létrejövő egységeket diazeuxisz, azaz egy egész hangköz választja el egymástól illetve a proszlambanomenosztól. Ez a „változatlan rendszer”, a szüsztéma ametabolon.
A „változó rendszer”, a szüsztéma metabolon úgy jön létre, hogy a szüsztéma ametabolon kiegészül egy tetrachordon szünémmenónnal, azaz egy ötödik hasonló felépítésű tetrachorddal, amely – mint a neve is mutatja – diazeuxisz helyett szünaphéval kapcsolódik a középhanghoz, a meszéhez. Ez a tetrachord az eredeti rendszer tetrachordon diezeugmenónja egy hanggal mélyebbre transzponálva (e' – d'– c' – h helyett d' – c' – b – a), aminek a félhang hangköze így a meszé fölé kerül.
| szüsztéma metabolon | ||||||
| tetrachordon szünémmenón | szüsztéma ametabolon | |||||
| a' | nété hüperbolaión | |||||
| g' | paranété hüperbolaión | |||||
| f' | trité hüperbolaión | |||||
| szünaphé → | e' | e' | nété diezeugmenón | o k t o c h o r d | ||
| nété szünémmenón | d' | d' | paranété diezeugmenón | |||
| paranété szünémmenón | c' | c' | trité diezeugmenón | |||
| h | parameszé | |||||
| trité szünémmenón | b | diazeuxisz → | ||||
| meszé | a | ← szünaphé → | a | meszé | ||
| g | likhanosz meszón | |||||
| f | parhüpaté meszón | |||||
| szünaphé → | e | e | hüpaté meszón | |||
| d | likhanosz hüpatón | |||||
| c | parhüpaté hüpatón | |||||
| H | hüpaté hüpatón | |||||
| diazeüxisz → | ||||||
| A | proszlambanomenosz | |||||
A hangrendszer harmóniái – vagyis a különböző oktávtípusok, hangfajok – abban különböznek egymástól, hogy a diatonikus tetrachordokon belül hol helyezkedik el a félhang. A dór hangfaj esetén a félhang legalul van (felülről lefelé haladva: egész hang – egész hang – félhang), a fríg esetén középen (egész hang – félhang – egész hang), a líd esetén felül (félhang – egész hang – egész hang). A mellékhangfajok – a hüpodór, hüpofríg, hüpolíd stb. a főhangfajokból származtathatóak. A „hüpo” (’lent’) előtag magyarázata, hogy az alaphangfaj „felső” (mélyebb) tetrachordja itt „lefelé” (magasabbra) helyeződik át (figyelembe veendő, hogy a görögök a mai szokással ellentétben felülről lefelé építették fel hangsoraikat).
A hangfajokat kétféleképpen ábrázolhatjuk. Egyik lehetőség, hogy mindegyiket a törzshangok sorozatának egy-egy oktávnyi kivágataként értelmezzük, pl. dór: e' – e, mixolíd: h – H stb. A másik, hogy a hangokat egy rögzített oktáv keretébe illesztjük, és ezen belül módosítjuk őket az adott hangfaj sajátosságainak megfelelően, pl. az e' – e keretben a fríg: e' – d' – cisz' – h – a – g – fisz – e. Ez utóbbi módszer a lírajátékkal függ össze, ahol a húrokat a szükséges harmóniának megfelelően az adott oktávkereten belül hangolták be.
| harmónia | hangok az e' – e oktávkeretben | oktávfajta | ||||||||||||
| hüpodór | e' | d' | c' | h | a | g | fisz | e | a' – a | |||||
| hüpofríg | e' | d' | cisz' | h | a | gisz | fisz | e | g' – g | |||||
| hüpolíd | e' | disz' | cisz' | h | aisz | gisz | fisz | e | f' – f | |||||
| dór | e' | d' | c' | h | a | g | f | e | e' – e | |||||
| fríg | e' | d' | cisz' | h | a | g | fisz | e | d' – d | |||||
| líd | e' | disz' | cisz' | h | a | gisz | fisz | e | c' – c | |||||
| mixolíd | e' | d' | c' | b | a | g | f | e | h – H | |||||
A szüsztéma teleion legkorábbi leírása Eukleidésztől maradt fenn, a legteljesebb pedig Ptolemaiosztól. A középkori zene a hét oktávfajtából vezette le a nyolc tonust, amelyekből a mai nyugati hangrendszer kifejlődött.
Források
szerkesztés- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon I–II. Budapest: Győző Andor. 1935. Online elérés
- Brockhaus Riemann zenei lexikon I–III. Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1983–1985. ISBN 963-330-540-3
