Szabó Gyula (színművész, 1883–1962)

(1883–1962) magyar színész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. május 23.

Szabó Gyula (Alsójára, 1883. január 31.Budapest, Józsefváros, 1962. augusztus 18.)[1] színész, operaénekes (bariton).

Szabó Gyula
Született1883. január 31.
Alsójára
Elhunyt1962. augusztus 18. (79 évesen)
Budapest VIII. kerülete
Foglalkozásaénekes
SablonWikidataSegítség

Pályafutása

szerkesztés

Szabó Albert és Kerekes Anna fiaként született. Kolozsváron tett érettségi vizsgát. Tanulmányait a mezőgazdasági akadémián folytatta, azonban színházi élményei miatt a színészi pályát választotta, beiratkozott a budapesti Nemzeti Színház akadémiájára. Itt Csortos Gyula osztálytársa volt, Mály Gerővel lakott egy szobában. 1903-ban kapott működési engedélyt, pályafutását 1904-ben kezdte. Játszott Győrben, Cegléden, Szentesen, Aradon, Kalocsán, Nagyváradon és Debrecenben, később a budapesti Magyar Színházban és a Városi Színházban.

1924-ben mivel magyar útlevéllel ment Csehszlovákiából Romániába, Fekete Mihály társulatvezető szerezte meg számára a játszási engedélyt, amelyet 56110/1924 szám alatt állítottak ki számára. Egyúttal a román állampolgárságot is fel akarta venni. 1932-ben Marosvásárhelyen operakoncertet adott.

1935. február 14-én a Ferencvárosban házasságot kötött a nála nyolc évvel fiatalabb Seh Margit Vilma Annával, Seh László és Bakacs Mária lányával.[2] Az 1930-as években Vecsésre költözött családjával, ahol a Koczián-féle házban lakott a Zrínyi utcában és innen járt be a színházba és a filmgyárba. Támogatta az Andrássy-telepi színjátszókat és maga is gyakorta lépett fel jótékonysági céllal. 1945-ben feddést kapott az igazolóbizottságtól.[3] A második világháborút követően Cegléden, Szolnokon, valamint a budapesti Magyar Színházban játszott és filmekben is szerepelt. 71 éves korában Major Tamás szerződtette a Nemzeti Színházhoz. Jubileuma alkalmából a Volpone főszerepét alakította, a Katona József Színházban.

Főként epizódszerepeket játszott, nagybajuszú, szikár népi figurák szerepében láthatta a közönség, karakterisztikus figuráját a rendezők kedvelték. Egy filmfelvétel során napszúrást kapott, ami végzetesnek bizonyult. Elhunyt 1962-ben, életének 80., művészi pályának 60. évében. Szolnokon helyezték örök nyugalomra.

Színházi szerepei

szerkesztés
  • Akit elkap az ár (1940) – Mihály, ispán
  • Lesz, ami lesz (1941)
  • Ne kérdezd, ki voltam (1941)
  • Egy éjszaka Erdélyben (1941)
  • Az utolsó dal (1941)
  • Szép csillag (1942)
  • Fráter Loránd (1942)
  • Jelmezbál (1942)
  • Szeptember végén (1942)
  • Fekete hajnal (1943)
  • Sárga kaszinó (1943)
  • Makrancos hölgy (1943)
  • Magyar Kívánsághangver­seny (1943)
  • Féltékenység (1943)
  • Muki (1943)
  • Futótűz (1943)
  • Zenélő malom (1943)
  • Aranypáva (1943)
  • Kettesben (1943)
  • Fény és árnyék (1943)
  • Házassággal kezdődik (1943)
  • Boldog idők (1943)

Működési adatai

szerkesztés
  • 1920: Arad (Róna Dezső társulata)
  • 1922/23: Temesvár (Szabó Pál társulata)
  • 1923: Marosvásárhely (Kardos Andor társulata)
  • 1924/25: Temesvár, Arad, Lugos (Fekete Mihály társulata)
  • 1925/26: Brassó, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Dicsőszentmárton, Kézdivásárhely (Gáspár Jenő társulata)
  • 1926: Orsova, Karánsebes (Maurer Béla társulata)
  • 1938/39: Arad (Szendrey Mihály társulata)
  • 1939/40: Nagyenyed és kisebb települések (Jódy Károly társulata)
  • Mudrák József – Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon 1931-1944. Máriabesnyő-Gödöllő, Attraktor, 2006. 287. old., 349. old. (pótlás)
  • Kötő József: Közhasznú esmeretek tára. Színjátszó személyek Erdélyben (1919-1940). Kolozsvár, Polis, 2009. 204. old.
  • Somogyi Lajos: Vecsési életrajzi lexikon és eseménynaptár 1786-1995. [Vecsés], DZL-Kiadó, 1995. 108-109. old.
  • Hangosfilm
  • IMDb
  • Gyászjelentése