Szabó Károly (színművész, 1820–1890)

(1820-1890) magyar színész, rendező
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. augusztus 22.

Id. Szabó Károly (Miskolc, 1820 – Budapest, 1890. március 5.)[2] színész, rendező, igazgató.

Szabó Károly
Született1820
Miskolc
Elhunyt1890. március 5. (69-70 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszínész
SablonWikidataSegítség

Életútja

szerkesztés

Szabó István és Nagy Zsuzsanna fia. 1838. május 20-án lépett a színipályára, Balogh Istvánnál, ahol előbb szerelmes szerepeket játszott és mint ilyen, jócsengésű névre tett szert. 1852-től mint igazgató működött, majd 1855-ig bejárta a Dunántúl városait. Ezután újból mint színész szerepelt. Az 1860-as években mint kedélyes apa sógoránál, Pázmán Mihálynál működött. 1883-tól haláláig a Színészegyesület segélyezte. 1872. január 16-án Pécsett jubilált, a Cigány címszerepében. 1883-ban vonult nyugdíjba. Halálát tüdővész okozta, a Színészegyesület költségén temették el. Bámulatos volt az emlékezőtehetsége. Egy-egy nagyobb szerepet egy éjen át megtanult; a pozsonyi országgyűlések alatt pedig a követek beszédét egyszeri hallás után híven elmondta a vendéglőben, az illetőnek még beszédmodorát is pontosan utánozva. Beszélt minden hazai nyelven és egyszer Újvidéken szorultságból szerb színésznek mondva magát, föl is lépett oly sikerrel, hogy el akarták csalni Belgrádba.[3]

Neje Bizik Júlia/Bizzik Anna (1831 körül – Miskolc, 1873. április 10.)[4] színésznő, aki színpadra lépett 1846. október 1-én.

Fontosabb szerepei

szerkesztés
  • D’Aumon herceg (Dumas: Belle Isle Gabrielle)
  • Collatinus, Lucretia férje (Ponsard: Lucretia)
  • Őszi, táblabíró (Szigligeti E.: Két pisztoly)

Működési adatai

szerkesztés

1841: Balla Károly; 1843–45: Győr; 1846–47: Nagyvárad; 1855-ben Hetényi József; 1860: Pázmán Mihály; 1863: Dráguss Károly; 1866: Kocsisovszky Jusztin; 1869–70: Egressy Ákos; 1870–71: Follinus János; 1871–72: Miklósy Gyula; 1872–73: Bercsényi Béla; 1873–74: Völgyi György; 1874–75: Csóka Sándor; 1875–76: Mándoki és Bogyó Alajos; 1876–78: Szilágyi Béla; 1878–80: Mándoky Lajos; 1881: Jakabffy Gábor.