Szabó Pál (író)

Szabó Pál (Biharugra, 1893. április 5. – Budapest, 1970. október 31.) kétszeres Kossuth-díjas magyar regényíró, politikus, elbeszélő.

Szabó Pál
Az 1971-es Körkép antológiában megjelent portréja
Született	1893. április 5. Biharugra
Elhunyt	1970. október 31. (77 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	író újságíró politikus lapszerkesztő kőműves
Tisztsége	pártelnök (1939–1945) magyarországi parlamenti képviselő (1945. november 4. – 1949. május 15.) magyarországi parlamenti képviselő (1949. május 15. – 1970. október 31.)
Kitüntetései	Baumgarten-díj (1949) József Attila-díj (1950) Kossuth-díj (1951) Kossuth-díj (1954)
Sírhelye	Biharugra
Szabó Pál aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó Pál témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Zsellércsaládból származott, ő maga is napszámosmunkára járt; kőműves mesterséget tanult. Legénykorát sok írásban örökítette meg. Könyveket vásárolt, sokat olvasott, még színházba is járt Nagyváradra. 1915-től katonaként járta be a világháborús frontokat, 8 hónapig az orosz, utána az olasz fronton harcolt, leszerelési pénzéből megrendelte a Nyugatot. A Tanácsköztársaság alatt Ugrán részt vett a forradalmi eseményekben, ezért 1920-ban 2 év helyi internálásra ítélték, eközben a falu ifjúsága számára műkedvelő csoportot, sportegyesületet szervezett. 1922-ben szabadulása után, feleségül vette Kiss Etelkát, róla mintázta regényeinek legtöbb nőalakját. Első írását faluja megbízásából a Körösvidék című lapba írta. További írásai Bajcsy-Zsilinszky Endre Előörs című lapjában jelentek meg.

Harminchét éves korában, 1930-ban regényírásba fogott. Az Emberek című regény kéziratát Féja Géza ajánlotta kiadásra Tildy Zoltánnak, a Sylvester Nyomda akkori vezetőjének. Regényében az egykorú paraszti világ egyre mélyülő válságát a szegényparasztság szemszögéből ábrázolta. Féja és Móricz Zsigmond további írásra buzdították. Móricz Új nagy írót küldött a falu címen írt kritikát róla és 2 év alatt 7 novelláját jelentette meg a Nyugatban. 1933-ban Övék a glória címmel füzetben is kiadták novelláit. Könyvei honoráriumát a Független Kisgazdapárt Bihar vármegyei szervezésére fordította, élénk politikai tevékenységet folytatott szülőföldjén. Bejárta kerékpáron az egész országot, megismerkedett a kor számos neves írójával, politikusával. Szerkesztette a Komádi és Vidéke című lapot. 1935–1938 között a Kelet Népét, előbb Barsi Dénes, Sinka István, Féja Géza társaságában, 1937-től pedig már egyedül. A Válasz elnémítása után ebben a lapban jelentek meg a népi írók írásai. 1938–1944 között a Szabad Szó című lap kiadója és szerkesztője volt.

A politikai-szerkesztői munka mellett születtek új regényei. Munkásságának legkiemelkedőbb írása az 1941–1943 között megjelent trilógia: Lakodalom, Keresztelő, Bölcső, a szegényparasztság emberi nagyságát lírai telítettséggel ábrázolja anélkül, hogy idealizálná sorsát. 1944-ben a fővárosba költözött családostul, de felesége és gyerekei hamarosan visszatértek falujukba, 1945-ben követte őket ő is. 1945-től a Parasztújságot szerkesztette, ez később a Szabad Földbe olvadt. 1946-ban végleg felköltözött az egész család Budapestre, s az író haláláig a Szabadság-hegyi Diana utcai házában alkotott. 60. születésnapján (1953) kezdte el önéletírását, amelynek Nyugtalan élet az összefoglaló címe; 4 kötete jelent meg 1954–1958 között, az ötödik 1968-ban. Műveit számos nyelvre lefordították.

Politikai pályafutása

Aktívan részt vett a politikai és társadalmi életben is, 1930-ban alapító tagja és egyik országos alelnöke lett a Független Kisgazdapártnak, melynek színeiben egy 1933-as berettyóújfalui időközi választáson meg is mérettette magát, de csak második lett a kormánypárti jelölt mögött. 1939-ben elhagyta az FKGP-t, hogy a Nemzeti Parasztpárt egyik alapítója lehessen, aminek első elnökévé választották. A második világháború alatt hadifogolytáborba került, ezalatt Veres Péter került a párt élére. Az 1945-ös választástól kezdve, melyen pártja (és vele ő is) bejutott a parlamentbe újra tagja lett a Nemzeti Parasztpárt különböző nevet viselő vezető testületeinek. Ugyan sohasem választották újra elnökké, 1947. május 4-én a párt egyik alelnöke lett. Az 1947-es választáson a nagyarányú kommunista csalások ellenére újfent bejutott a parlamentbe.

Pártján belül mindig is a balszárnyhoz tartozott, lapjaiban is mindig szimpatizált a szocializmussal, így a kommunista fordulatot elfogadta, bár az állampártba sohasem lépett be. Indult az 1949-es választáson is (és haláláig mindegyiken, pártonkívüliként rendre mandátumszerző helyet kapva), sőt, mikor Magyarország 1949. augusztus 20-i hatállyal Népköztársasággá lett, tagja lett az Elnöki Tanácsnak is (függetlenként).

A Sztálin halála után megindult desztalinizációt leplezetlenül üdvözölte, szimpátiáját fejezve ki Nagy Imre és kormánya iránt, amiért egykori párttársától, Darvas Józseftől kemény bírálatban részesült. 1954-ben az akkor alakult Hazafias Népfront első elnökévé választották. 1959-ben kikerült az Elnöki Tanácsból, az 1960-ban átszervezett Hazafias Népfrontban pedig elfogadta a felkínált alelnöki tisztséget, amit aztán haláláig viselt. Szintén haláláig volt országgyűlési képviselő.

Művei

• Emberek (1930)
• Békalencse (1931)
• Övék a glória; Agrárius, Debrecen, 1933
• Papok, vasárnapok (1933)
• Anyaföld (1934)
• Őszi szántás (1934)
• Honfoglalás (1934)
• Magyarok (1935)
• Csodavárás (1937)
• Orosháza. 1. r. Helyrajz, vízrajz, történelem; s.n., Orosháza, 1937
• A puska. Falusi történet; Stádium Ny., Bp., 1939 (Nemzeti könyvtár)
• Szakadék (1939)
• Őszi vetés (1940)
• Lakodalom (1941)
• Vigyázz Jóska! Regény; Athenaeum, Bp., 1941 (Szebb jövő könyvtára)
• Mi lett a szocializmusból; Stádium, Bp., 1941
• Harangoznak. Regény; Magyar Élet, Bp., 1942
• Keresztelő (1942)
• Bölcső (1943)
• Legények (1943)
• Szomszédok (1943)
• Macska az asztalon (1943)
• Álom. Regény; Globus Ny., Bp., 1943 (Vasárnapi regénytár)
• Őszi vetés. Regény; Magyar Élet, Bp., 1943
• Politika. Regény; Misztótfalusi, Bp., 1944
• Le az álarccal; Stádium, Bp., 1944
• Harangoznak. Regény; Magyar Élet, Bp., 1944
• A nagy temető (1946)
• Lakodalom, keresztelő, bölcső. Regény; Magyar Élet, Bp., 1946
• Isten malmai (1948)
• Most és mindörökké! Válogatott elbeszélések; Légrády Ny., Bp., 1948 (Püski kiskönyvtár)
• A két okos meg a bolondos; Sarló, Bp., 1948
• Talpalatnyi föld. Regény; Athenaeum Ny., Bp., 1949
• Isten malmai. Regény; Athenaeum, Bp., 1949
• Őszi szántás. Összegyűjtött novellák; Athenaeum, Bp., 1950
• Három hét a Szovjetunióban (1950)
• Tavaszi szél (1950)
• Új föld. Színjáték; Művelt Nép, Bp., 1952 (Színjátszók könyvtára)
• Új föld. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1953
• Hajdú Klári (1953)
• A tej; Népszava, Bp., 1954 (Színjátszók könyvtára)
• Gyermekkor (1954)
• Darázsfészek. Vígjáték; Szépirodalmi, Bp., 1954
• Bandi (1954)
• Legények vagyunk (1955)
• Nehéz idők (1956)
• Az írás jegyében (1957)
• Így egész a világ (1958)
• Forog a kerék; bev. Z. Szalai Sándor; Magvető, Bp., 1959
• Tiszán innen, Dunán túl... (1960)
• Szereposztás (1961)
• Emberek / Békalencse / Papok, vasárnapok; Szépirodalmi, Bp., 1962
• Ahogy lehet. Történelmi regény (1962)
• Kék ég alatt (1963)
• Anyaföld / Csodavárás; Szépirodalmi, Bp., 1963
• Őszi vetés / Szakadék; Szépirodalmi, Bp., 1964
• Szivárványerdő. Összegyűjtött elbeszélések (1966)
• Harangoznak – Politika (1967)
• Szépülő szegénység (1969)
• Nehéz idők (1968)
• Minden kör bezárúl (1968)
• Szülőföldem, Biharország (1968)
• A nagy temető / Ahogy lehet. Történelmi regények; Szépirodalmi, Bp., 1968
• Kánikula (1970)
• Nyugtalan élet, 1-3.; 2. átdolg. kiad.; Szépirodalmi, Bp., 1971-1973
• Macska az asztalon. Kisregények; vál. Szabó Ferenc; Szépirodalmi, Bp., 1980
• Szabó Pál 45 levele Bíró Jánoshoz; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Beck Zoltán, szerk. Miklya Jenő; Szeghalom Városi Tanács– Sárréti Múzeum Baráti Köre, Szeghalom, 1983 (Sárréti füzetek)
• Tiszta búza. Válogatott elbeszélések; vál. Sin Edit; Hét Krajcár, Bp., 1993
• Magyarország 1956-ban; szerk. Szabó Ferenc; Békés Megyei Könyvtár–Körös Irodalmi Társaság, Békéscsaba, 2004 (Körös könyvtár)

Díjai

• Kossuth-érdemrend (második osztály) (1948)
• Baumgarten-díj (1949)
• József Attila-díj (1950)
• Kossuth-díj (1951, 1954)

Kapcsolódó szócikkek

• Talpalatnyi föld

Források

• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
• Czine Mihály: Szabó Pál alkotásai és vallomásai tükrében; Szépirodalmi, Bp., 1971 (Arcok és vallomások)

További információk

• Életrajza az 1947-1949-es országgyűlés almanachjában, Budapest, 2005.
• Bertalan Ágnes: Szabó Pál szivárványai; Békés megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya, Békéscsaba, 1977
• Bata Imre: Szabó Pál faluképe. Tanulmányok; Új Aurora Szerkesztősége, Békéscsaba, 1984 (Új Aurora füzetek)
• Bertalan Ágnes: Sirató; Sárréti Múzeum Baráti Kör, Szeghalom, 1985 (Sárréti füzetek)
• Szemelvények Szabó Pálról. Kortársak vallomásai, méltatásai; szerk. Mikita István; Sárréti Múzeum Baráti Kör Szeghalom, Biharugra–Szeghalom, 1988
• "A sírás nélküli emberi életért". Szabó Pál kisepikája; tan. M. Takács Lajos; Vár. Rendezvények Háza és Könyvtár, Edelény, 1995
• Végh Károly: A megtartó közösség. Szabó Pál faluképe; Magyar Irodalomtörténeti Társaság, Bp., 1998 (A Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiskönyvtára)
• Bertalan Ágnes: A Szabó Pál Irodalmi Emlékház Biharugrán; PIM, Bp., 2003
• Ahogy lehet. Szabó Pál emlékezete; vál., szerk., összeáll. N. Pál József; Nap, Bp., 2004 (Emlékezet)
• Bertalan Ágnes: A Szabó Pál Irodalmi Emlékház Biharugrán; 2. bőv. kiad.; Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, Békéscsaba, 2012