Szarka Károly (diplomata)
A magyar Wikipédia 500 000. szócikke[1]
| Szarka Károly | |
| Született | 1923. augusztus 15.[2] Újpest[2] |
| Elhunyt | 2005. szeptember 1. (82 évesen)[3] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | diplomata |
| Tisztsége |
|
| Sírhelye | Új köztemető (53-as szóróparcella)[4] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szarka Károly (Újpest, 1923. augusztus 15. – Budapest, 2005. szeptember 1.[5]) magyar vasmunkás, diplomata, számos országban a Magyar Népköztársaság nagykövete, két ízben külügyminiszter-helyettes.
Pályafutása
szerkesztésEredeti szakképzettsége vasesztergályos volt, 1938-tól a Láng Gépgyárban dolgozott, közben esti tagozaton gimnáziumi érettségi vizsgát tett. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, párttagságát élete végéig megőrizte: MDP-, majd MSZMP-tag volt. 1948-ig működött eredeti szakmájában, amikor a Külügyminisztériumba került.[6] A Külügyi Akadémia első végzettjeinek egyike volt, ekként azok között végzett a Sík Endre által szervezett diplomataakadémián, akiket Rákosi Mátyás által kiadott „Suszterekből kell diplomatákat csinálni!” jelmondat hatására válogattak ki a munkás-paraszt származásúak közül.[7] Szarkát utóbb a tehetségesebb végzettek közt tartották számon.[8]
1949-ben már a londoni követségen dolgozott beosztott diplomataként, majd 1950-ben visszatért a Külügyminisztériumba, ahol a politikai főosztályt vezette. 1951–53 között ideiglenes ügyvivőként az 1948-ban nyitott újdelhi nagykövetség első vezetője volt, majd követi rangban a washingtoni követség vezetője lett, ahol 1956 májusáig dolgozott.[5] Magyarországot 1955-ben vették fel az ENSZ-be; az előkészítő tárgyalások során megfigyelőként delegálva Szarka 1954-től – mint washingtoni követ – képviselte a Magyar Népköztársaságot[9] (az első ENSZ-követ majd 1956 májusában Kós Péter lett). 1956-tól 1968-ig külügyminiszterhelyettes, ezen belül 1963-tól az – akkori szóhasználattal – a fejlődő országokkal foglalkozó osztályok felügyeletét látta el. 1968-ban lett a kairói nagykövetség vezetője nagykövetként, akkreditálva a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságban és Észak-Jemenben, továbbá Szudánban és Líbiában. 1970. július 9-én nevezték ki a New York-i ENSZ-képviselet vezetőjévé szintén nagykövetként, de a két jemeni megbízatása az év végéig megmaradt, Líbiában pedig csak 1971 januárjában váltotta fel őt Randé Jenő. 1974 júniusában hazatért New Yorkból a központba, ahol 1983-ig tartó második külügyminiszter-helyettesi kinevezése során a nemzetközi szervezetek területét felügyelte. Még 1959-ben – első külügyminiszter-helyettesi időszakában – maga is figyelemmel kísérhette Magyarország és Japán kapcsolatainak rendezését, a diplomáciai kapcsolatok ismételt felvételét,[10] 1983-ban pedig megkapta kinevezését Magyarország tokiói nagykövetsége vezetésére. Ekként akkreditálva volt 1986-ig a Fülöp-szigeteken, valamint Ausztráliában és Új-Zélandon, mely utóbbi országokban a megbízólevél átadására végül nem került sor, mivel kinevezése után két hónappal Ipper Pál lett a nagykövet. Tokiói missziója 1988 júliusában lejárt, s még az év szeptemberében nyugállományba vonult.[5]
Szarka hosszú diplomáciai pályafutása során mindvégig megbízható közvetítője volt a népköztársasági érdekeknek, ugyanakkor jelentős döntés nem köthető nevéhez. Számos, az ország nemzetközi kapcsolatait érintő eseménnyel kapcsolatban felmerül a neve: az 1956-os szuezi válság idején az egyiptomi nagykövettel való kapcsolattartás,[11] francia–magyar kulturális kapcsolatok (francia könyvkiállítás 1959-ben), Magyarország és Japán (1959),[10] majd Magyarország és Kuba diplomáciai kapcsolatainak felvétele (1960).[12]
Díjai, elismerései
szerkesztés- Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozat (1952)[13]
- Munka Érdemrend (1958, 1963)[14][15]
- Köztársasági Rend nagy szalagja; Egyesült Arab Köztársaság (1966)[16]
- Etióp Becsület Csillagrend (1966)[17]
- Tengerész Henrik Érdemrend nagy keresztje; Portugália (1982)[18]
- Munka Érdemrend arany fokozat (1983)[19]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Megszületett a magyar Wikipédia ötszázezredik szócikke feol.hu
- ↑ a b c Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek 1945-1990 (magyar nyelven), 2015. (Hozzáférés: 2022. február 4.)
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2022. február 3., PIM1944987
- ↑ Népszabadság (magyar nyelven), 2005. szeptember 29.
- ↑ a b c Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 264. o. arch Hozzáférés: 2022. február 16.
- ↑ Szarka Károly. Történelmi Tár (2018) (Hozzáférés: 2022. február 15.)
- ↑ Szabó Juliet: Fellazítási politika a Kádár-rendszerben.: Az MSZMP propagandatevékenysége 1958 és 1963 között. Múltunk, LIV. évf. 2. sz. (2009) 189. o.
- ↑ Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 35. o. arch Hozzáférés: 2022. február 16.
- ↑ Gömbös Ervin: Magyarok az ENSZ apparátusában. Külügyi Szemle, VII. évf. 2. sz. (2008) 224. o.
- ↑ a b Wintermantel Péter: A magyar–japán diplomáciai kapcsolatok felújításának története (1945–1959). Külügyi Szemle, VIII. évf. 2. sz. (2009) 141. o.
- ↑ A szuezi válság és Magyarország 1956: Diplomáciai iratok az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc, illetve a szuezi válság történetéhez. Budapest: Veritas/Magyar Napló. 2016.
- ↑ A magyar–kubai diplomáciai kapcsolatok létrejöttének sajátos fordulatai: 1959-1961. Aetas, XXXIII. évf. 1. sz. (2018) 55–62. o.
- ↑ Személyi rész. Magyar Közlöny, 78. sz. (1952. november 7.) 665. o.
- ↑ Személyi rész. Magyar Közlöny, 32. sz. (1958. április 12.) 272. o.
- ↑ Személyi rész. Magyar Közlöny, 24. sz. (1963. április 17.) 154. o.
- ↑ Személyi rész. Magyar Közlöny, 19. sz. (1966. március 13.) 177. o.
- ↑ Személyi rész. Magyar Közlöny, 19. sz. (1966. március 13.) 178. o.
- ↑ Személyi rész. Magyar Közlöny, 69. sz. (1982. november 16.) 1194. o.
- ↑ Személyi rész. Magyar Közlöny, 14. sz. (1983. április 10.) 157. o.
