Szathmáry István (költő)

(1877–1944) magyar költő, főjegyző
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 18.

Szathmáry István (Trencsén, 1877. február 4.Budapest, 1944. március 5.) költő, főjegyző.

Szathmáry István
Született1877. február 4.
Trencsén
Elhunyt1944. március 5. (67 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaköltő
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1899, jogtudomány)
SablonWikidataSegítség

Életrajza

szerkesztés

A gimnáziumot szülővárosában, Pozsonyban, Privigyén, Nyitrán és Nagyszombatban, egyetemi tanulmányait a Budapesti Egyetem jogi fakultásán végezte. 1899-ben avatták doktorrá. 1898-ban Nyitra vármegye közigazgatási gyakornoka, szolgabíró, aljegyző, 1907-től másodfőjegyző, 1918-tól főjegyző. 1918. március 20-án a Budapesti Hírlapban megjelent, a magyarok és szlovákok testvériségét dicsőítő Jankó átka című verse miatt – melyet szlovák nyelvre is lefordítottak és kinyomtattak[1] – a megszálló cseh csapatok elől december elején Budapestre menekült. A nyitrai első világháborús Honvéd szoborról a cseh legionáriusok levésték verses föliratát.[2]

1919-től 1933-ig, nyugdíjazásáig a Belügyminisztériumban szolgálatra beosztott másodfőjegyző volt. 1930-ban kormányfőtanácsos, a Nyitra Vármegyeiek Egyesületének elnöke.

Craus István temetésén tartott búcsúbeszédet.[3]

Munkássága

szerkesztés

Költészetében elsősorban szűkebb hazája, a Vág- és Nyitra-vidék tájélményei és a magyar revíziós igények foglalkoztatták, a magyar történelemből különösen a kuruc kor eseményei jelentek meg műveiben (Rákóczi, költői elbeszélés 20 énekben, 1935). 1921-ben a Petőfi Társaság tagjává választotta, válogatott verseinek 1933-ban megjelent gyűjteményét az 1934. évi lírai nagydíjával jutalmazta. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.[4]

Budapesten halt meg 1944. március 5-én.

Főbb művei

szerkesztés
  • A csend dalol (Versek, Budapest, 1918)
  • Mi nem feledhetünk (Költemények, Budapest, 1923) (2. kiad. 1925 k. M. Nemz. Szöv. kvtára 2.) (A címadó vers 1921-ben az országos pályázaton I. díjat nyert)
  • Az álmok palotája (Új versek, Budapest, 1925)
  • A szép lovagja (Új versek, Budapest, 1928)
  • Költemények (Válogatott és új versek, 1918-1933) 1934-ben a Petőfi Társaság nagydíját kapta
  • Rákóczi (Költői elbeszélés, Budapest, 1935)
  • Rákóczi földje visszatér (Versek, Budapest, 1939)
  1. Clair Vilmos 1943: Szvetlik cseh főhadnagy a püspöki hintóban. Nemzeti Ujság 25/288, 6. (1943. december 21.)
  2. Magyar katolikus lexikon szoborrombolás; A szobor Finta Sándor alkotása - 1931 Nyitravármegye, 37. Archiválva 2013. október 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. Budapesti Hírlap 53/233, 8 (1933. október 13.)
  4. Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.