Szatmárpálfalva

Szatmárpálfalva falu Romániában, Szatmár megyében.

Szatmárpálfalva (Păulești)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szatmár
Község	Szatmárpálfalva
Rang	községközpont
Irányítószám	447230
Körzethívószám	0261
SIRUTA-kód	138440
Népesség
Népesség	1968 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	302 fő
Népsűrűség	47,18 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	123 m
Terület	41,71 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 46′ 60″, k. h. 22° 55′ 00″47.7833, 22.9167
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Szatmár megyében, Szatmárnémetitől délkeletre fekvő település.

Története

Szatmárpálfalva (Pálfalva) nevét az oklevelek 1428-ban már mai alakjában említették. Pálfalva a Dobrachhiak ősi birtoka volt.

1379-ben a Dobrachhy család tagjai Megyeri Simon bán fiainak hatalmaskodásai ellen tiltakoztak.

1399-ben a család tagjai osztozkodtak birtokaikon, s ez osztozkodáskor Dobrachy Pál lett a település ura, majd fiaié lett, akik már Pálfalva Burján néven szerepeltek.

1431-ben Dobray János és László birtoka volt, később pedig a Szatmári vár tartozéka lett, s az maradt egészen 1696-ig.

1626-ban Királydaróczi Debreczenyi Tamás és felesége, Tarjányi Margit szerzett itt részbirtokot.

1703-ban itt a Szamos-part füzeseiben rejtőztek el Rákóczi kurucai, mikor Szatmárt ostromolták, s itt volt a táborozás középpontja is.

1749-ben Eötvös László, Sándor és Imre, valamint a Szeleczky és Szögyéni családok is részeket szereztek itt, de a település fő birtokosa azonban a gróf Teleki család lett, s az övék maradt a 19. század végéig, ekkor De Gerando Attiláé lett.

A 20. század elején Gerando Félix és Horváth Bertalan volt Szatmárpálfalva birtokosa.

Nevezetességek

• Református temploma 1890-ben épült. Az előző templom – a Szamos áradásai miatt – fából épült templom volt.

Testvértelepülések

• Seregélyes, Magyarország

Források

• Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.