Szegedi Emil

(1907–1980) magyar újságíró, fotográfus, szakíró
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 23.

Szegedi Emil, 1916-ig Mijandzic (Szeged, 1907. május 1.[4]Budapest, 1980. május 24.)[5] újságíró, fotóművész, szakíró.

Szegedi Emil
SzületettMijandzsity Emil
1907. május 1.[1]
Szeged[1]
Elhunyt1980. május 24. (73 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető (F-110. fülke)[2][3]
SablonWikidataSegítség

Milan Mijandzic szerb pravoszláv vallású borbély és a római katolikus Fejes Erzsébet fia. Iskolai tanulmányait Szabadkán és Szegeden végezte, majd Szabadkára költözött, ahol előbb a Bácsmegyei Napló újságírója volt 1933-ig, utóbb szerkesztője 1941-ig.

1943-tól Budapesten élt. Az Újság című napilapnál készített riportfotókat. A második világháború alatt hadifogságba esett.

1945-től 1949-ig a Szabad Nép szerkesztőségében dolgozott, 1949-ben a Magyar Nap című politikai napilapnál, 1951-től a Magyar Fotónál. Egyik alapítója volt az 1956-ban létrejött Magyar Fotóművészek Szövetségének. 1973-ig a Fotó című lap belső munkatársa, olvasószerkesztője volt.

Első felesége Weisz Irén volt, közös gyermekük, Szegedi László 1933-ban született Szabadkán. Második felesége Pongrácz Panka volt.

  • Útmutató a fotószakkörök munkájához (Budapest, 1954)
  • Fényképezés műfénynél (Járai Rudolffal, Budapest, 1956)
  • Bevezetés a fotóesztétikába (Budapest, 1958)
  • Útmutató és tanmenet kezdő és haladó fotótanfolyamok vezetéséhez (Budapest, 1960)