Wikipédia

Szenice

város Szlovákiában
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 28.

Szenice (szlovákul: Senica, németül: Senitz) város Szlovákiában, a Nagyszombati kerület Szenicei járásának székhelye.

Szenice (Senica)
A római katolikus templom
A római katolikus templom
Szenice címere
Szenice címere		 Szenice zászlaja
Szenice zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásSzenicei
Rangváros
Első írásos említés1217
PolgármesterBranislav Grimm
Irányítószám905 01
Körzethívószám034
Forgalmi rendszámSE
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség19 430 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség403 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság206 m
Terület50,32 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 40′ 50″, k. h. 17° 22′ 00″48.680556°N 17.366667°EKoordináták: é. sz. 48° 40′ 50″, k. h. 17° 22′ 00″48.680556°N 17.366667°E
Szenice weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szenice témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Ez a szócikk Szenicéről szól. Hasonló címmel lásd még: Senica.
Nem tévesztendő össze a következővel: Szénásfalu.
Az evangélikus templom

Fekvése

szerkesztés

Nagyszombattól 38 km-re északnyugatra fekszik, itt vezet át a Nagyszombatból Prágába menő főútvonal. Csácsó, Kunó és Szotinafalva tartozik hozzá.

Története

szerkesztés

2012 elején a Párovce nevű részen a pozsonyi régészeti tanszék egy késő neolitikumi-kora eneolitikumi, egy lausitzi, illetve egy 10-11. századi teleprészt, valamint 14 úněticei kultúrához tartozó sírt tárt fel.[2]

Az Erdőhát vidékét elfoglaló magyarok erre az erdőkkel sűrűn borított területre határőrző népeket telepítettek és a mai Szenicétől dél-délnyugatra erősségeket építettek. A korai határvédő várak e láncolatába tartozott Korlátkő, Éleskő és Detrekő vára. Később ezt a határőrvidéket észak felé a magyar királyok még inkább kiterjesztették. Ebbe az övezetbe tartozott a mai Szenice környéke, mely a holicsi ispánsághoz tartozott.

A 13. században felépült Berencs vára és Szenica a berencsi váruradalom része lett. A település első írásos említése 1217-ben "Scynte" alakban a galgóczi vár birtokaként történt. 1256-ban IV. Béla király oklevelében említik. Első ismert birtokosa az Aba nemzetség volt. Egykori várát is az Aba nembeli Aba fia Aba építtette. A várat 1302-ben Vencel cseh király megostromolta, valószínűleg ekkor pusztult el. A 14. század elején ez is Csák Máté birtoka lett, aki 1315-ben visszaverte Luxemburgi János cseh király támadását, azonban halála után birtokaival együtt Károly Róbert magyar királyé lett. 1394-ben Luxemburgi Zsigmond a berencsi váruradalmat hívének, Stiborics Stíbornak adta. Ez a lengyel származású nemes ekkor lett a Felvidék nyugati részének legnagyobb birtokosa. 1396-ban Szenice mezővárosi rangot és kiváltságokat kapott. Zsigmond király 1419-ben kiadott oklevele a városnak éves vásártartási jogot adott és lakóit felszabadította a vám és harmincad fizetési kötelezettség alól. Ezen kiváltságokat Mátyás király 1464-ben és II. Ulászló 1493-ban kelt oklevele is megerősítette. A kiváltságok elősegítették a város gazdasági önállóságát és fellendülését, melyet az is növelt, hogy erre vezetett át a Brünnbe és Prágába menő kereskedelmi út.

A 16. század elején az uradalom a Nyáry családé lett. Nyáry Ferenc 1551-ben kelt végrendeletében Szenicét is megemlíti. A város kulturális életét abban az időben a templom és az iskola jelentette. 1560-ban a korabeli feljegyzések szerint még a katolikus szertartás szerint tartották az istentiszteleteket, 1570 körül azonban a Nyáry család áttért a református hitre és az új hitet az egész uradalomban, így Szenicén is elterjesztette. A reformátusok 1631-ben a régi templom helyén újat építettek, mely azonban az ellenreformáció hatására 1654-ben a katolikusoké lett. A 18. század elején számos zsidó család telepedett le a városban, főképpen a Nyáry, a Hofeczky, a Benyovszky és a Demkovics családok birtokain. 1784-ben felépítették iskolájukat is, majd újabb elemi iskolájuk 1846-ban nyílott. Zsinagógájuk 1866-ra épült fel. A 18. században fejlődésnek indult az ipar is, ruhagyár, sörfőzde és szeszgyár épült.

 
A kastély

Nyitra vármegye monográfiája így ír a településről: „Szenicz nagyközség, a Kis-Kárpátokban, Pozsonyvármegye határán. Lakosainak száma 2922, kik közül 380 magyar, 476 német, 2050 tót; vallásra nézve 1172 r. kath., 1231 ág. ev., 801 izraelita. Postája, táviró-hivatala van. A legutóbb megnyilt magyar északnyugoti vasutak kutti–nagy-szombati vonalának egyik állomása. Szenicz régi város. 1217-ben „Scynte” név alatt mint a galgóczi vár birtoka szerepelt még; később azonban különböző kiváltságokban részesült. Az ide vonatkozó okleveleket, melyek Stibor vajdától, Ulászlótól, Ferdinándtól és Mária Teréziától származnak, a községházán őrzik. Szenicz egyike a megye legélénkebb forgalmu városainak. A község képe is jó benyomást tesz az idegenre. Hosszú főutczáján, melynek közepén régi temploma áll, csinos, modern épületek váltják fel egymást, sőt itt-ott nagyobb szabásu épületek is láthatók. Ezek közé tartozik báró Schmertzing István régi emeletes kastélya, melyet gróf Amadé Tadé építtetett, továbbá Kuffner Károly kétemeletes kastélya, Kálmán Imréné emeletes kastélya, melyet Havor spanyol tábornok építtetett és amely a gróf Nyáry család útján került a jelenlegi tulajdonos birtokába, továbbá Vagyon István földszíntes kuriája és parkkal körülvett, várszerüen épített szép nyaralója; az előbbit a gróf Nyáry-család építtette a múlt században, az utóbbit Vagyon István a nyolczvanas években. Vagyon István lakóhelyiségeit a Marczibányi-féle gyüjteményből származó számos nagybecsü márvány és bronz reliefek és antik római bronz szoborművek díszitik. Végre a Grünfeld Fülöp tulajdonát képező urilak, melyet a báró Jesznák család építtetett. R. kath. temploma 1631-ben épült. Kegyurai Vagyon István és Kuffner Károly. Ág. ev. temploma 1783-ban, az izraeliták díszes imaháza pedig 1866-ban épült. Iskolái úgy külsőleg, mint berendezésüknél fogva mintaszerüek. Ugy az állami polgári fiu- és leányiskola, az állami elemi iskola, a r. kath. elemi iskola, az ág. ev. és az izr. elemi iskolák, mint a F. M. K. E. által fenntartott óvó, mind kifogástalan és külsőleg is csinos épületekben vannak elhelyezve. A község társadalmi életének élénkségét az itt fennálló különféle egyletek bizonyítják; ezek közé tartozik: a magyar társaskör, a polgári kör, a jótékony nőegylet, a daloskör, a temetkezési egylet és az önkéntes tűzoltó-egylet, míg a takarékpénztár-egylet, az önsegélyző-egylet, az itt fennálló maláta- és a czukorkagyár élénk ipari és kereskedelmi forgalmáról tanúskodnak. Lakosai közt azelőtt nagyon sokan posztókészitéssel foglalkoztak; az ez iparágnál mutatkozó mostoha viszonyok következtében azonban ezt az iparágat ma már csak összesen hárman űzik. Viszontagságokban nem egyszer volt része a városnak. 1672-ben vízáradás okozott nagy kárt a lakosok vagyonában, sőt emberek is estek áldozatául. 1866-ban Szeniczen az osztrák-magyar és a porosz csapatok közt utczai harcz is volt.”[3]

Trianon előtt Nyitra vármegye Szenicei járásának székhelye volt.

Népessége

szerkesztés
 
Szenice, Szabadság tér

1880-ban 2886 lakosából 198 magyar, 610 német és 1973 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 2922 lakosából 380 magyar, 476 német és 2050 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 1172 római katolikus, 1231 evangélikus, 501 izraelita, 4 görög katolikus és 14 református vallású volt.

1900-ban 3064 lakosából 572 magyar, 396 német és 2070 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 2849 lakosából 1922 szlovák, 624 magyar és 284 német anyanyelvű volt. Ebből 1272 római katolikus, 1141 evangélikus, 425 izraelita, 4 görög katolikus és 6 református vallású volt.

1921-ben 2685 lakosából 24 német, 47 magyar, 325 zsidó, 2259 csehszlovák és 26 állampolgárság nélküli volt.

1930-ban 3195 lakosából 8 magyar, 32 zsidó, 38 német, 3075 csehszlovák és 38 állampolgárság nélküli volt. Ebből 1646 római katolikus, 1116 evangélikus, 367 izraelita, 5 görög katolikus, 3 református és 58 egyéb vallású volt. Szotinafalván 757 csehszlovák és 2 magyar élt.

1970-ben 9716 lakosából 4 német, 12 magyar, 243 cseh és 9437 szlovák volt. Csácsón 1150 szlovák és 6 magyar, Kunón 504 szlovák élt.

1980-ban 15 515 lakosából 19 magyar, 355 cseh és 15 019 szlovák volt.

1991-ben 20 085 lakosából 33-33 magyar és morva, 95 cigány, 391 cseh és 19 488 szlovák volt.

2001-ben 21 253 lakosából 16 ukrán, 30 magyar, 179 cigány, 332 cseh, 20 487 szlovák és 160 ismeretlen nemzetiségű volt.

2011-ben 20 255 lakosából 19 180 szlovák, 219 cseh, 51 cigány, 25 magyar, 10 német és 649 ismeretlen nemzetiségű volt.

 
A városháza

Nevezetességei

szerkesztés

Itt születtek

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ http://pop-stat.mashke.org/slovakia-cities.htm
  2. ↑ Zahorie.sme.sk
  3. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.

Források

szerkesztés
  • Farkaš, Z. – Choma, I. – Jelínek, P. 2021: The Early Slavic Sunken House from Senica. Slovenská archeológia – Supplementum 2.
  • Vladimír Jamárik 2007: Kunov 555 rokov
  • Jamárik, Vladimír 2006: Neznáma Senica – 750 rokov. Senica. ISBN 80-969494-3-8
  • Mojmír Benža et al. 1996: Senica. Senica. ISBN 80-967521-5-4

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Szenice&oldid=27549069”