Szent Antal-bazilika (Padova)
A padovai Szent Antal-bazilika (olaszul: Basilica di Sant'Antonio, regionálisan gyakran csak Basilica del Santo vagy egyszerűen il Santo) Olaszország egyik leghíresebb és leglátogatottabb szentélye, évente 6,5 millió zarándokával világ nyolc leglátogatottabb templomának egyike.[1] Pápai bazilika és kisebb bazilika rangban van. Ez az első nagy, boltíves templomépület a kontinensen, amely 1232 és 1310 körül épült[2][3] román és gótikus stíluselemekkel Páduai Szent Antal († 1231, Arcella, ma Padova része) sírjának és ereklyéinek ad otthont.
Szent Antal-bazilika | |
világörökségi helyszín része | |
A nyugati főhomlokzat az előtérrel | |
Vallás | katolicizmus |
Egyházmegye | Padovai egyházmegye |
Védőszent | Páduai Szent Antal |
Építési adatok | |
Építése | 1238 |
Stílus | |
Település | Padova |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 24′ 05″, k. h. 11° 52′ 50″45.401370°N 11.880530°EKoordináták: é. sz. 45° 24′ 05″, k. h. 11° 52′ 50″45.401370°N 11.880530°E | |
A Szent Antal-bazilika weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Antal-bazilika témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Története
szerkesztésSzent Antal idejében a mai templom helyén egy kis kápolna állt, amelyet Maria Mater Domininak szenteltek, és az ő kívánsága szerint ez lett az eredeti temetkezési helye.[2] A kápolna mellett 1229-ben kolostor épült, amelyet valószínűleg ő maga alapított. A bazilika első részének alapkövét 1232-ben, nem sokkal a szent halála után tették le, hogy megfelelő temetkezési templomot építsenek számára. Kezdetben egy kis egyhajós, rövid apszisú ferences templom épült itt, s csak később építették hozzá a két mellékfolyosót, a számos oldalkápolnát, kupolát és tornyot. Az eredeti kápolnát beépítették a bazilikába a jelenlegi Fekete Madonna-kápolna helyén a bal kereszthajóban. A kórus 1310 körül készült el, maga a templomépület azután. 1690-től 1737-ig a kupolával koronázott kincses kápolna(olaszul: Cappella del Tesoro) került a kórus élére Filippo Parodi tervei szerint.[2] A 19. században a templomot restaurálták, a barokk berendezési tárgyakat eltávolították.
Homlokzata és építészete
szerkesztésA bazilika 118 m hosszú és 32,5 m széles,[3] a rövid kereszthajó 55 m széles.[4] Legnagyobb belmagassága 38,5 m.[3] A templom háromhajós,[5] keleten sokszögű kórussal, szentélykörüljáróval és apsziskápolnával rendelkezik. A főhajó és a széles kereszthajó az olasz koldulórendek jellegzetes építészeti stílusát idézi. Az ambuláns kórus, a kápolna koszorúja (hasonlóan a bolognai San Francescóhoz) és a kereszthajóba illesztett köztes öböl francia eredetű.[2]
A 37 m magas és 28 m széles homlokzata[3] a templom legrégebbi része, a velencei-bizánci, a lombard-román és a gótikus elemeket ötvözi. Vörös téglából épült oromfal román-lombard íves fríz. Az alsó homlokzaton öt vakárkád gótikus csúcsívekkel és pilasztercsíkokkal támasztja alá a román kori törpegalériát, a homlokzat felénél nyitott korláttal. Árkádjaik késő román és bizánci oszlopfőkön nyugszanak.[6] E fölött két bifória között gótikus rózsaablak díszíti az oromzatot, amelyet harangtorony koronáz meg.[7] A bronzajtókat Camillo Boito készítette 1895-ben.[3] A főbejárat feletti lunettában Szent Antal és Sienai Szent Bernardin látható Krisztus monogramjával, Andrea Mantegna 1452-es festményének másolata, amelynek eredetije a Museo Antoniano di Arte Sacrában látható.[6] Fent található a puydarrieux-i Rinaldin eredeti Szent Antal-szobra is a 14. századból.[3]
A közeli velencei Szent Márk-bazilika ötkupolás rendszeréhez hasonló nyolc kupola,[8] a két karcsú, hatszögletű és 68. m magas harangtorony[9] és két minaret-szerű torony a bizánci építészeti stílus jellemző vonásai.[2] A négyezet feletti kúpos kupolán egy angyal 72 m magasságban trónol. A főoltár oldalain további két rózsaablak világítja meg a templom belsejét.[3]
Belső tere
szerkesztésA bazilika belsejében gótikus és román stílusú elemek válogatják egymást. Donatello munkái dominálnak a szentélyben. A szoborcsoport a bazilika leghíresebb műalkotása. A fennmaradó hét szobor és 21 dombormű jelenlegi elrendezése 1895-ből származik, amikor a mai főoltárt építették.
A bal oldalon egy bronz kandeláber áll 1515-ből. A szentélyt Donatello Feszülete (1444–1450) uralja. A bronzszobrok balról jobbra Toulouse-i Szent Lajos, Páduai Szent Jusztinát, Assisi Szent Ferencet, a Madonnát és Gyermekét, Páduai Szent Antalt, Padovai Szent Dánielt (Padova védőszentje) és Szent Proszdokimoszt ábrázolják.
Az alsó oltáron középen a Fájdalmas Emberfia domborműve látható, jobbról és balról puttókkal körülvéve. Négy domborműben az evangélisták szimbólumai láthatók, jobbra lent János apostol sasával. Szent Antal csodáit négy dombormű is ábrázolja: A rögzített láb csodája (bal első), A fösvény szíve (bal első), Az újszülött csodája, amely anyja ártatlanságáról tanúskodik és a szamár, amely ehelyütt letérdelt a házigazda előtt, hogy egyen (mindkettő az oltár hátulján). Az oltár hátoldalán Krisztus sírjának kődomborműve is látható.
A bazilikára jellemző a sok síremlék és mellékkápolna, amelyeket egyes nemesek, tudósok és egyházi fejedelmek tiszteletére emeltek, különösen a 15. és 17. század között.
A jobb oldali Szentség-kápolna 1457-ben épült gótikus stílusban, hogy otthont adjon Gattamelata sírjának, aki a 15. századi condottierók egyike volt, és családtagjainak. A bronz tabernákulum Girolamo Campagna munkája. Szarkofágja és fia, Giannantonio († 1456; jobbra) szarkofágja emelkedik ki a falak közül. 1651-ben a kápolnát szentségi kápolnává alakították át. A jelenlegi gazdag díszítés az 1927–36-os évekből származik.
A jobb oldali kereszthajóban figyelemre méltó Szent Jakab-kápolna építészete és pompás freskói révén a 14. század egyik fő alkotása Olaszországban. Félix pápa ereklyéinek átvétele után 1503-ban Félix-kápolnának nevezték el. 1377 és 1379 között Altichiero da Zevio és Avanza bolognai festők festették ki. A Keresztrefeszítés csoportja mellett Altichiero da Zevio egyik fő műve, a Szent Jakab apostolnak, Spanyolország védőszentjének története, akinek szentélye Santiago de Compostelában van. A kápolna elegáns, gótikus tervei Velence akkori legnagyobb építész-szobrászától, Andriolo de Santitól származnak.
A főoltár mögött található a „Kincses kápolna” (1691). A „kincs” a szent ereklyéiből áll, mint például a nyelve, amelyet az első sír 1263-as megnyitásakor épségben találtak. Az ereklyetartó firenzei alkotás aranyozott ezüstből (1434–1436). Egy másik ereklyetartóban 1349-ből alsó állkapcsa, egy harmadikban hangképző szervei láthatók.
A bal oldali kereszthajóban látható az eredeti kolostortemplom, amelyet ma Fekete Madonna-kápolnának (Cappella della Madonna mora) hívnak. Minden bizonnyal itt imádkozott Szent Antal, és kívánsága szerint itt temették el először. Ma a szomszédos sírkápolnában nyugszik. 1500 körül kezdték és a 16. század végén fejezték be, de még mindig gótikus stílusban. A falakon kilenc 16. századi márványdombormű látható jjelenetekkel a Szent életéből és csodáiból, amelyet Tullio Lombardo, testvére Antonio, Girolamo Campagna, Jacopo Sansovino, Giovanni Maria Mosca és mások készítettek.
-
Szent Antal-ablak
-
A presbitérium és a főoltár
-
Donatello: Krisztus teste két angyal kezében, bronz dombormű
-
Altichiero da Zeviokeresztrefeszítő csoportja a bazilikában
-
Ereklyekápolna
-
Szent Antal sírkápolnája
-
Cappella del beato Luca Belludi a freskók Giusto de' Menabuoitól valók
Kolostorok
szerkesztésA templomnak összesen öt kolostora van. Jelenlegi a noviciátusok kolostora rendszerint nem látogatható.
A többi kolostor közvetlenül a templom jobb oldali kijáratán keresztül érhető el. Először a Magnolia-kolostorral találkozunk, amely nevét a tér közepén található hatalmas Magnolia grandifloráról kapta (1810-ből származik). Architektúrája 1433 óta változatlan. A többi belső udvarhoz hasonlóan itt is találhatóak síremlékek, sérült freskók, szobrok, valamint ajándékbolt.
Ebből a szuvenírboltból elérhető a Generalis kolostor (1435). Nevét a főminiszter termeinek köszönheti, aki látogatásai során ebben az épületben tartózkodik. Innen elérhető Boldog Luca Belludi kolostora. Ez a legnagyobb és legnapvilágítottabb kolostor. 1496 és 1612 között épült, és a gótikus elemeket is ötvözi a reneszánsz elemekkel. Alig néhány éve kapták vissza a szerzetesek, miután a napóleoni megszállás óta az államhoz tartozott, és Padova állami archívumának, múzeumának és könyvtárának adott otthont.
A bazilika előtere egykor temetőként szolgált; Néhány síremlék ma is erről tanúskodik. Ma Condottiere Erasmus da Narni lovas szobra – a már említett Gattamelata – uralja. Ez a szobor Donatello bronzszobra 1453-ból. A római kor óta ez az első lovas szobor, amelyet Olaszországban öntöttek.
Orgonája
szerkesztésA Szent Antal-bazilika orgonáját a Mascioni (Azzio, Va.) orgonaépítő cég építette 1929-ben. A hangszernek 59 regisztere, három manuálija és pedálja van.[10]
|
|
|
|
- Párosít
- Normál csatolás: II/I, III/I, III/II, I/P, II/P, III/P
- Szuboktáv csatolás: II/I, III/I, III/II
- Szuperoktáv csatolás: II/I, III/I, III/II
- Dallamcsatolás: III/I, III/II
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ gcatholic.org.
- ↑ a b c d e Zimmermanns: Venetien – Die Städte und Villen der Terraferma. 2009, 190. o.
- ↑ a b c d e f g Archiválva [Dátum hiányzik] dátummal a(z) www.basilicasantantonio.va archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL (basilicasantantonio.va, italienisch) hozzáférés: 2013. március 19.
- ↑ Die Basilika des hl. Antonius. Edizioni Messaggero Padova, 3. o.
- ↑ Reclams Kunstführer, Oberitalien Ost. 1965, 309. o.
- ↑ a b Reclams Kunstführer, Oberitalien Ost. 1965, 311. o.
- ↑ Padua drinnen und draussen. Storti, Venezia, 2010, 75. o.
- ↑ Reclams Kunstführer, Oberitalien Ost. 1965. 310. o.
- ↑ Die Basilika des hl. Antonius. Edizioni Messaggero Padova, 3., 25. o.
- ↑ Informationen zur Archiválva [Dátum hiányzik] dátummal a(z) www.mascioni-organs.com archívumban Hiba: ismeretlen archívum-URL (PDF-Datei; 23 kB).
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Basilika_des_Heiligen_Antonius_(Padua) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
szerkesztés- A Reclams művészeti útmutatója. Észak-Olaszország Kelet. Rendezte: Erich Egg, Erich Hubala és mások. Stuttgart, 1965, 309–319.
- Klaus Zimmermanns: Veneto - Terraferma városai és villái. DuMont, Köln, 2009, ISBN 978-3-7701-4356-6, 196–199.
További információk
szerkesztés- Az apátság honlapja
- (basilicasantantonio.va, olasz) hozzáférés: 2013. március 19.