Szent Ilona-szigeti vízicsibe
A Szent Ilona-szigeti vízicsibe (Porzana astrictocarpus) a madarak osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe és a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó kihalt faj.
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Kihalt Kihalás ideje: A 16. század eleje       
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Porzana astrictocarpus (Olson, 1973) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szent Ilona-szigeti vízicsibe témájú rendszertani információt. |
Egyike volt a sziget kettő röpképtelen guvatfajának.
Előfordulása
szerkesztésAz Atlanti-óceán déli részén található Szent Ilona szigetén volt honos és mivel mocsaras élőhelye már akkor is pusztulóban volt elég kevés példány élt.
Felfedezése és kihalása
szerkesztésMiután Alexander Wetmore, amerikai ornitológus 1963-ban a Szent Ilona-szigeti Prosperous-öbölben megtalálta a Szent Ilona-szigeti guvat (Aphanocrex podarces) csontjait, a szintén amerikai palentológus Storrs Lovejoy Olson 1973-ban ugyanazon a környéken olyan csontmaradványokra bukkant, melyek hasonlítottak ugyan az előbbi faj maradványaira, csak lényegesen kisebbek voltak. A szárnycsontok hasonlítottak a Porzana nem vízicsibéinek csontozatára, emitt Lovejoy Olson feltételezte, hogy ezek is egy Porzana nembe tartozó faj maradványai. Ezek alapján írta le a fajt és a Porzana astrictocarpus tudományos nevet adta neki. A faj feltehetőleg az Európában és Afrikában széles körben elterjedt törpevízicsibe (Porzana pusilla) közeli rokon faja volt. Mivel Szent Ilona szigetén nem éltek szárazföldi ragadozó emlősök, e faj is felhagyott a repüléssel. Méreteiben azonban nem növekedett meg, mint a Szent Ilona-szigeti guvat, emiatt valószínűsíthető, hogy az előbbi fajnál későbbi bevándorló a szigeten. A faj törpevízicsibék egy kisebb csoportjából alakult ki, melyeket szélviharok sodortak Szent Ilona szigetére, ahol később felhagytak a repüléssel.
Miután a portugálok 1502-ben felfedezték szigetet, az a 16. század első évtizedeiben lassan benépesült. A telepesekkel emlősök is érkeztek (patkányok, macskák, kutyák és disznók, melyek később elvadultak), melyek rövid időn belül az utolsó egyedik levadászták ezt a repülésre képtelen fajt.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a St.-Helena-Sumpfhuhn című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. január 25.)
- Zipcodezoo.com szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2011. január 7.)[halott link]
- A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. BirdLife International. (Hozzáférés: 2011. január 24.)
- Storrs L. Olson: Paleornithology of St. Helena Island, south Atlantic Ocean. Smithsonian Contributions to Paleobiology 23 (1975)
