Szent Lajos király hídja
A Szent Lajos király hídja (eredetileg angolul The Bridge of San Luis Rey) Thornton Wilder amerikai író 1927-ben kiadott második regénye.
| Szent Lajos király hídja | |
| Szerző | Thornton Wilder |
| Eredeti cím | The Bridge of San Luis Rey |
| Ország |  Amerikai Egyesült Államok |
| Nyelv | angol |
| Műfaj | regény |
| Díjak | Pulitzer Prize for the Novel (1928) |
| Kiadás | |
| Kiadó | Albert & Charles Boni |
| Kiadás dátuma | 1927 |
| Magyar kiadó | Európa Könyvkiadó |
| Magyar kiadás dátuma | 1977 |
| Fordító | Kosztolányi Dezső |
| ISBN | ISBN 963 07 0623 7 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Lajos király hídja témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A történet Peruban játszódik. 1714 júliusában Lima közelében leszakad egy inka-korabeli függőhíd, és a rajta lévő öt utazó a mélybe zuhan. A könyv az élet értelmének keresésében komoly kérdéseket vizsgál: felvetődik a predesztináció, a szabad akarat, és az isteni gondviselés szerepe az emberek életében.[1]
Szerb Antal irodalomtörténész értelmezése szerint „Az öt ember egymásba fonódó története igazolja a Gondviselést: egyikük halála sem volt vak véletlen, mind az öten életük olyan pontjára értek, ahonnan nem volt tovább út, csak a halálba.”[2] Egy 1997-es elemzés szerint azonban a könyv végkicsengése az, hogy a „racionális oknyomozás soha nem fogja felfedezni a Gondviselést – ha egyáltalán létezik ilyen.”[3]
A regény 1928-ban megkapta a Pulitzer-díjat.[4] Ez a több nyelvre lefordított könyv hozta meg Wilder hírnevét először a korabeli, majd később a világirodalomban is.[5] A kortárs Sigmund Freud a regényről kijelentette, hogy „elragadó és elég szokatlanul gyönyörű”.[6] A Time Magazine beválasztotta a regényt a TIME 100 legjobb angol nyelvű regény 1923–2005 című listába.[7] A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás áldozatainak megemlékezésén Tony Blair miniszterelnök is megemlítette a Szent Lajos király hídját.
Téma
szerkesztés„Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa, meg a holtak országa, s a híd a szeretet, csak az marad meg, az élet egyetlen értelme.”
– Szent Lajos király hídja
A regény központi filozófiai témáját az író így vetette fel:
„A kérdés az, van-e az ember életének célja vagy jelentősége az egyén önálló, sorsformáló akaratán kívül."[8] Amikor az írót megkérdezték, mi inspirálta a könyv megírására, ezt válaszolta: "[…] egyrészt Prosper Mérimée francia színdarabíró egyik egyfelvonásos műve, amely ugyancsak Latin-Amerikában játszódik és egyik szereplője egy kurtizán. A regény központi gondolata azonban […] egy apámmal való barátságos vitából származik. Szigorú kálvinista lévén, apám úgy képzelte el Istent, mint egy kicsinyes iskolamestert, aki precízen méricskéli a bűntudatot az érdemmel szemben. A puritán emberek megfeledkeznek Isten mindent átfogó, nagy szeretetéről. Az isteni szeretet túl kell hogy lépje a megtorlást. De könyvemben ezt a kérdést megválaszolatlanul hagytam. […] A kérdéssel nem lehet mást csinálni mint világosan feltenni, és bízni abban, hogy helyesen tettük fel.”
– Thornton Wilder[8]
Cselekmény
szerkesztés |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
A történet elbeszélője a missziós úton lévő Juníper nevezetű, észak-olaszországi ferences barát, aki Peruban téríti az indiánokat, s tanúja lesz a híd leszakadásának. A barátot az isteni gondviselés (latinul: providencia = előrelátás, isteni rálátás), hogy Isten az embert természetfeletti célja felé irányítja és vezeti az emberek életében, már korábban is foglalkoztatta; most azonban, hogy döbbent tanúja lett öt ember korai halálának, elhatározza hogy a szerencsétlenség tanulmányozásán keresztül vizsgálat alá veszi a világmindenség tervszerűségét. Azt reméli, hogy a Gondviselés létezését be tudja bizonyítani, és ezáltal a teológiát a pozitív tudományok sorába iktatni. Juníper hat évig gyűjti az adatokat azzal a céllal, hogy valamilyen kozmikus választ találjon arra a kérdésre, hogy Isten miért is választotta ki és ítélte halálra éppen ezeket az embereket.
Így tárul az olvasó elé az öt utazó magánélete és összefonódott sorsuk története, egészen addig a pillanatig, míg a hídra kerülnek. Juníper barát sorra veszi őket, belekutat életkörülményeikbe, megvizsgálja egyéniségüket. Az elbeszélés során találkozunk Doña Maria Montemayor márkinével, a szerencsétlenség egyik áldozatával. Még életében a márkiné egy gazdag posztókalmár csúnya és dadogós lánya volt, akit a „házasság kalodájába zártak” egy tönkrement nemessel. Lánya, a szép, okos, de hűvös természetű Doña Clara apjához húzott; anyjára idegenkedve tekintett, és Spanyolországba ment férjhez, hogy minél távolabb legyen tőle. Doña Maria életének fő értelmét abban látta, ha leánya szeretetét nem is, de legalább megbecsülését el tudja nyerni – ezért csodálatos nyelvi szépségű leveleket írt hozzá. Két nappal azután hogy belenyugodott a lánya és közte lévő hűvös kapcsolatba, a márkiné a hídra lépett Pepita nevű társalkodónőjével együtt.
Az árva lány Pepitát a zárda fejedelemasszonya, a különc María del Pilar nevelte fel, majd a márkiné szolgálatába állította. Új otthonában a lány magányosan érezte magát. Visszavágyott a zárda főnöknőjéhez, María del Pilarhoz, akihez hűséges szeretet fűzte mint „Istenben való édesanyjához”.
Ugyanez a María del Pilar nevelte zárdájában az árva ikertestvéreket, Manuelt és Estebánt is. Foglalkozásuk szerint íródeákok voltak, színdarabokat másoltak a színházaknak, balladákat a tömegnek, hirdetéseket a kalmároknak, kottákat a karmestereknek. Egymással való kapcsolatukat a szerző „hallgatag, majdnem szemérmetes egység”-nek nevezi. Ennek az egységnek a kifejezése volt titkos nyelvük, mely szókincsét, sőt nyelvtanát tekintve alig támaszkodott a spanyolra. Kettőjük közül Manuel volt az önállóbb, ő szokta meghozni a döntéseket. Manuelt, aki beleszeretett Camila Perichole színésznőbe, és nemsokára utána meghalt, Esteban nem volt képes elfelejteni, olyannyira, hogy öngyilkosságon gondolkozott. Végül úgy döntött, tengeri útra megy – és ekkor érkezett el a Limába vezető, összeomlás előtt álló hídhoz.
Az utolsó rész egy kalandos öregember, Pio bácsi történetét meséli el. Pio bácsi tanító volt, azonkívül nyelvész és a spanyol irodalom szakértője. Élete nagy részét a szépséges színésznő, Camila Perichole-nak szentelte: segítette karrierjében, figyelte hogyan válik La Perichole Lima hírességévé, a gazdag alkirály szeretőjévé, és végül hogyan adja fel a színpadi életet az „igazi hölgy” szerepéért. Amikor Camila himlőt kap és elveszti szépségét, vidékre zárkózik beteges kisfiával, Jaime-vel. Az anyát Pio meggyőzi arról, ha a fiúból úriembert akarnak faragni, akkor annak Limában a helye. Útközben Lima felé, Pio és Jaime együtt halnak meg a többiekkel. A utolsó fejezetben a regény visszatér Juníper baráthoz, aki végre befejezi vastag könyvét az öt áldozatról, akik mind egyidőben futottak össze az inkák hídján.
Ironikus módon, Juníper barát életével fizetett az igazság kutatásáért. A könyvet szerzőjével együtt eretnekké nyilvánították, és elrendelték mindkettő nyilvános elégetését Lima főterén. A barát, míg az ítélet ellen nem tiltakozott, vágyott arra, hogy elismerjék munkáját: könyve megírásával végeredményben a hitet kívánta szolgálni.
Amikor Wildert megkérdezték hogy karaktereit valóban létezett emberekről alkotta-e vagy csak elképzelte őket, ezt mondta: „Az alkirálynak és Perichole-nak megvoltak a valódi megfelelői a történelemben. Az események legtöbbjét és a híd összeomlását én találtam ki.”[8] A korabeli perui alkirály valódi neve Manuel de Amat y de Junyent volt (a regényben Don Andrés de Ribera), az alkirály szeretőjét Micaela Villegas-nak hívták (a regényben Camila Perichole, illetve La Perichole). Wilder a márkiné alakját a nagy francia levélírónőre, Madame de Sévigné-re alapozta.[5]
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
Magyarul
szerkesztés- Szent Lajos király hídja; ford. Kosztolányi Dezső, bev. Gaál Andor; Révai, Bp., 1929 (A ma regényei)
- Szent Lajos király hídja; ford., bev. Kosztolányi Dezső; Révai, Bp., 1944
- Szent Lajos király hídja; ford. Kosztolányi Dezső, utószó Viktor János; Európa, Bp., 1957
Feldolgozások
szerkesztésA regényt háromszor filmesítették meg:
- Szent Lajos király hídja (1929) – rendező Charles Brabin[9]
- Szent Lajos király hídja (1944) – rendező Rowland V. Lee[10]
- Szent Lajos király hídja (2004) – rendező Mary McGuckian[11]
1954-ben Hermann Reutter német zeneszerző operát írt Die Brücke von San Luis Rey címmel.[12] A Magyar Színház 2006 decemberében mutatta be a regény Kosztolányi Dezső fordítása alapján készült színpadi változatát, Bíró Kriszta átdolgozását, Guelmino Sándor rendezésében.[13]
További irodalom
szerkesztés- Lincoln Konkle. Thornton Wilder and the Puritan narrative tradition (angol nyelven). University of Missouri Press (2006). ISBN 0826216242
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Germain Gabriel Grisez, Russell Shaw. Personal Vocation: God Calls Everyone by Name. Our Sunday Visitor Publishing, 94. o. (2003). ISBN 159-27-6021-X
- ↑ Szerb Antal. A világirodalom története. Budapest: Magvető kiadó, 869. o. (1989). ISBN 963-14-1484-1
- ↑ Brian Richardson. Unlikely Stories: Causality and the Nature of Modern Narrative. University of Delaware Press, 67. o. (1997). ISBN 087-41-3609-1
- ↑ The Pulitzer Prizes (Novel) (angol nyelven). www.pulitzer.org. (Hozzáférés: 2009. március 19.)
- ↑ a b Featured Work: The Bridge of San Luis Rey (1927) (angol nyelven). Thornton Wilder Society. (Hozzáférés: 2009. március 19.)
- ↑ Sander L. Gilman, Jutta Birmele, Jay Geller. Reading Freud's Reading. NYU Press, 255. o. (1995). ISBN 081-4730-78-7
- ↑ TIME's Critics pick the 100 BEST NOVELS 1923 to the Present (angol nyelven). TIME, 2005. [2009. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 19.)
- ↑ a b c "The Bridge of San Luis Rey (1927)", Thornton Wilder Society.
- ↑ The Bridge Of San Luis Rey (1929). imdb.com
- ↑ The Bridge Of San Luis Rey (1944). imdb.com
- ↑ The Bridge Of San Luis Rey (2004). imdb.com
- ↑ Don Michael Randel. The Harvard Biographical Dictionary of Music. Harvard University Press, 740. o. (1996). ISBN 067-43-7299-9
- ↑ Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja. Magyar Színház. [2007. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 19.)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a The Bridge of San Luis Rey című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Wilder, Thornton: Szent Lajos király hídja. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2009. március 19.)
- Legeza Ilona: Szent Lajos király hídja. (Hozzáférés: 2009. március 19.)
