Szent Száva

Szent Száva (szerbül: Свети Сава), eredeti nevén Rastko Nemanjić (szerbül: Растко Немањић), (1174 – 1236. január 14.), a szerb államiság megteremtőjeként tisztelt, dinasztiaalapító Nemanja István szerb fejedelem legkisebb fia. Az önálló szerb ortodox egyház megalapítója, továbbá az első érsek, író, fordító és törvényíró: bizánci törvénykönyvet fordított az egyházi életről, kolostori szabályzatot és egyházi költeményeket írt.

Szent Száva
Szent Száva. Ortodox ikon.
szerzetes
Születése
1174 Gradina
Halála
1236. január 14. Veliko Tarnovo
Tisztelete
Tisztelik	Szerb ortodox egyház
Sírhely	Holy Forty Martyrs Church
Ünnepnapja	január 27. Ortodox kereszténység
Szent Száva aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Száva témájú médiaállományokat.

Élete

A bizánci műveltség szellemében nevelkedett, erősen vonzódott a szerzetesi életmódhoz. 1192-ben a Szent Hegyre, az athoszi Vatopédi kolostorba vonult, itt vette fel a Száva szerzetesi nevet. Az időközben apja lemondott a trónról és szerzetesként Simeon nevet vette fel. Közösen 1198-ban szerb kolostorként újra alapítják Hilandart az Athosz-hegyen (Jelenleg a szerbek legnagyobb zarándokhelye). Itt a külvilágtól szinte teljesen elzárva még 1198-ban összeállította a Hilandari Tipikont ( kolostori szabályzatot). Csak 1208-ban tért vissza Szerbiába és székhelyét Studenicai kolostorba helyezi át és vezető szerepet vállal a szerbiai egyház életében. Összeállítja a Studenicai Tipikont, ennek részeként írja meg az első szerb irodalmi művet "Szent Simeon életét", valamint összeállítja Szent Simeon liturgiáját. Kialakítja a szerb egyház szervezetét, nyolc püspökséget alapít, rendezi a kolostorok működését, iskolákat és kórházakat hoz létre a kolostorokon belül, összeállítja az első szerb jogszabály-gyűjteményt a Zakonopravilo-t (Nomokanon). Munkássága nyomán fejlődésnek indult a középkori szerb írásbeliség; az egyházi irodalom fordításával elősegítette a szerb irodalmi nyelv kialakulását és megerősíti ortodox vallásában az ország népét. 1219-ben a niceai egyházfőktől érseki rangot és fölhatalmazást kapott a független szerb ortodox egyház megalapítására, a pátriárka az első szerb érsekké szenteli fel. 1220-ban a pápától engedélyt kap arra, hogy a szerb ortodox érsek áldja meg a szerb király koronáját.
Szentföldről való visszatértében, a bolgár fővárosban Tarnovoban halt meg 1236-ban, az útja során megalapította a Kármel-hegyen lévő Ákonban Szent György és a Sínai-hegyen Szent János kolostorát.

1237-ben I. István Ulászló szerb király a délnyugat-szerbiai Mileševa kolostorba viteti át Szent Száva ereklyéit, amit 1594-ben Szinán török pasa a bánáti szerbek lázadását megtorlandó a Belgrád melletti Vracsar mezején nyilvánosan elégetteti Szent Száva ereklyéit ennek emlékére később itt építették fel a Szent Száva-templomot.

Tevékenységének eredményeként megerősítette ortodox vallásában az ország népét és Szerbia civilizációs forradalmon ment át, melynek eredményeként az individuális szerb kultúra az európai kultúrák családjának egyik tagjává vált, s a kor legfejlettebb bizánci (balkáni) műveltségét közvetítő keleti kereszténységgel kapcsolódott össze.
A szentéletű államférfi nagy életművet hagyott maga után: a kolostori életet szabályozó tipikonokat (regulák: Karejski, Hilandarski, Studenički tipik), apja, Szent Simon életrajzát (Litija svetog Simeona), kánonjogi összeállításokat (Nomokanon - Krmčija), liturgikus műveket, vallásos himnuszokat. A szerbség legkedveltebb középkori személyiségét ma is a legnagyobb szentként tisztelik, Szent Száva a szerb oktatás és a kultúra védőszentje lett. Ünnepe, január 27-e munkaszüneti nap a szerbiai iskolákban.

További információk

• Szent Száva élete
• Munkái (szerbül)
• SzentSzáva oldal (szerbül)
• Versek (szerbül)
• Video

• 
• 
• 
• 
  Szent Száva és apja, Szent Simon