Szerkesztő:Kreamar/Ellentét

Ellentét.

„A logikában ellentétes ítéleteknek nevezzük az ilyeneket: Minden test térben van, egy test sincsen térben, azaz egyetemesen állító és tagadó ítéleteket. Az ellentét tehát két ítéletnek legellenségesebb viszonyát jelzi. Ellentétnél fogva a következőképppen lehet következtetni: Valamely ítélet igazságából az ellenmondóan ellentett itélet igaztalansága következik. (Ebből, hogy minden ember halandó, következik, hogy egy ember se lehet halhatatlan). Valamely itélet igaztalanságából következik az ellentmondóan ellentett itélet igazsága. (Ha nem igaz, hogy némelykor az idő megáll, következik, hogy mindig folyik.) Valamely itélet igazságából az ellentétes itélet igaztalansága következik, de nem megfordítva, igaztalanságából az ellentétesnek igazsága, mert mindkettő lehet igaztalan. — Az ellentét, mint stilisztikai gondolatalakzat, ellentétes eszméket hoz össze váratlanul, melyek egymást élesen, meglepően világítják meg, vagy az újabb lerontja az előzőt. Hatása, mint minden kontraszté, azon alapszik, hogy a lelkünket valamely pillanatban foglalkoztató ingernek éppen az ellenkezője, valamennyi más inger közt a legtöbb le nem foglalt energiát találja készen szellemünkben. Az ellentét a hasonlatot kiegészítő alakzat, mintegy a hasonlat formája. Minden hasonlatban van bizonyos ellentét is, melynek alapul érzése fokozza a hasonlat hatását, s minden ellentétben van hasonlóság is, van bizonyos közös alap, melyen az ellentétes képzetek összehozhatók. Ez alakzat, módjával használva, a beszédnek igen nagy világosságot, élénkséget és sok kellemet kölcsönöz; némely író és némely nép szelleme különös hajlammal is van az ellentétes előadás iránt, így a francia stílusnak az egyik fő alkateleme az ellentét. Meglepő bőségben találjuk pl. Victor Hugónál. Íróink közt Greguss Ágost szerette a gondolkozást ellentétek során át fejleszteni. A kifejezésbeli (stilisztikai) ellentét azonban inkább a szellemet gyönyörködteti (szellemesség) s a képzetek szabatosságát, különös földerítését, határolódását segíti elő, semmint a kedélyt elégíti ki, s azért az ellentét hajhászata puszta szellemi gimnasztikává fajulhat s a melegségnek nagy ellensége. Az ellentét képezi alapját némely esztét. formáknak, pl. az élnek, elmésségnek és meglepő fordulatoknak. L.Antitézis. ”

Tézis

Tézis (görög nyelv), annyi mint tétel, állítás (amely bebizonyítandó); a zenében a különféle taktusnemeknek úgynevezett jó, vagyis súlyos ütemrésze, ellentétben az arzissal.