Szerkesztő:Tylop/Iónia
Anatólia ókori régiója Iónia (Ἰωνία) | |
Elhelyezkedés | İzmir (tartomány), Nyugat-Anatólia |
Fennállása: | i. e. 7-6. század (mint ión szövetség) |
Nyelv | az ógörög nyelv ión dialektusa |
Legnagyobb város | Délosz |
Perzsa szatrapia | Yauna |
Római provincia | Asia |
Iónia (ógörögül Ἰωνία vagy Ἰωνίη) Anatólia középső partszakaszán elhelyezkedő ókori régió volt a mai Törökország területén, İzmir közelében (történelmi nevén Szmürna). A görög gyarmatvárosok ión szövetségének északi városai alkották a területét. Sosem alkotott egységes államot, ezért nevét az ókori Görögország archaikus korában az Égei-tenger partvidékét és szigeteit túlnyomórészt lakó ión törzsről kapta. Az ión városállamok megkülönböztető jegye volt az ógörög nyelvnek általuk beszélt ión dialektusa.
Iónia területe magában foglalt egy vékony partvonalat, amely az északi Hermosz (ma Gediz) folyó torkolatához közeli Phókaiától a déli Nagy-Maiandrosz folyó torkolatánál lévő Milétoszig terjedt, valamint Khiosz és Számosz szigeteket. Északról Aiólia, keletről Lüdia, délről Kária határolta. A régió városai komoly szerepet játszottak a görög-perzsa háborúkban.
A görög hagyományok szerint az ión városokat az Égei-tengeren túlról érkező gyarmatosítók alapították. Letelepedésük összefüggésben áll az ión nép mondabeli attikai történetével, amely szerint a gyarmatosítókat Kodrosz, utolsó athéni király fiai, Néleusz és Androklosz vezették. Eszerint a monda szerint a később a történészek által "ión bevándorlás"-nak nevezett esemény a trójai háború után 140, Héraklész leszármazottainak, a Hérakleidáknak a Peloponnészoszra való visszatérése után pedig 60 évvel történt.
Földrajz
szerkesztésIónia területe nem volt jelentős, észak-déli kiterjedése nem érte el a 150 kilométert, szélessége pedig 65-től 90 kilométerig terjedt, de ehhez még hozzá kell venni a mai Karaburun helyén elterülő korabeli Mimász-félszigetet, valamint a két szigetet, Khioszt és Számoszt. A partvonala olyannyira szabdalt, hogy ha végighajóznánk annak mentén, akkor körülbelül négyszer akkora utat tennénk meg, mintha egyenes vonalban mennénk. Területének nagy részét hegyek foglalták el, amelyek közül a legmagasabbra emelkedtek: a Mimász és a Korükosz a nyugatra kinyúló, Khiosz sziget felé néző félszigeten; a Szipülosz, Szmürnától északra; a Kóraksz, amely a szmürnai öböltől délnyugatra emelkedik, majd Lebedosz és Teosz között a tengerbe bukik; valamint a Mükalé-hegyfok jellegzetes vonulata. A régió három nagyon termékeny völgyet foglalt magában, amelyet a három, Kis-Ázsiában is jelentős folyója vájt ki: a Hermosz északon, amely a szmürnai öbölbe torkollott, a róla elnevezett várostól némi távolságra; a Kaszter, amely Epheszosz város falai alatt hömpölygött; valamint a Nagy-Maiandrosz, amelynek vize az ókorban a Milétosz falait nyaldosó mély öbölbe ömlött, amelynek medrét azóta a folyó hordaléka fokozatosan feltöltötte. Különösen kedvező klímájának köszönhetően a gazdag kis-ázsiai régiók legtermékenyebbjeként tartották számon az ókorban.
Ióniát földrajzi elhelyezkedése stratégiailag fontos pozícióba helyezte, aminek megvoltak az előnyei és hátrányai egyaránt. Mindig is tengeri hatalom volt Iónia, amelyet egy olyan nép alapított, amely békeidőkben kereskedelemből, háborúk idején pedig portyázásból élt. A partjai sziklásak voltak, megművelhető földből pedig kevés volt. Az őslakos lúviaiak szántóföldjei beljebb voltak a szárazföldön, a völgyeket pedig erdős legelőként használták. A partmenti városok jól védhető helyekre épültek a szigeteken vagy a hegyfokokon úgy, hogy ellenőrizni tudják a völgyeken át vezető utakat. Ezeknek a völgyeknek a lakói másik népcsoportot képviseltek. A városok lakossága több kultúra képviselőiből tevődött össze és számos különböző kelet-földközi-tengeri civilizációtól érték őket kulturális hatások, aminek eredményeképpen kialakult egy nagyszerű társadalom, amely kiemelkedő mértékben tudott hozzájárulni a világ fejlődéséhez.
Azonban Ióniát az Égei-tenger elválasztotta anyaországától, ezért ritkán számíthatott tőle védelemre. Számos felemelkedő birodalmi erővel szemben kellett magát megvédenie Ióniának, amelyeknek végül rendre be kellett hódolnia.
Demográfia
szerkesztésAz ókori demográfiai adatokat csupán irodalmi forrásokból ismerjük. Hérodotosz szerint azért alapítottak tizenkét várost Kis-Ázsiában az iónok , mert szülőföldjükön, a Peloponnészosz északi részén is ezt a felosztást használták. Ez a tizenkét város (dodekapolisz, délről északra haladva) Milétosz, Müusz, Priéné, Epheszosz, Kolophón, Lebedosz, Teosz, Erüthrai, Klazomenai, Phókaia, valamint a két sziget, Számosz és Khiosz volt. Szmürnát, ami eredetileg aiól kolónia volt, később foglalták el kolophóni iónok, így lett belőle ión város (ez Hérodotosz életét megelőzően történt).
A késő bronzkorból nincsenek feljegyzések arra vonatkozóan, hogy iónok éltek volna Anatóliában, viszont hettita szövegemlékek említést tesznek a pontosan be nem azonosítható "Ahhiyawa"-ban élő akhájokról, akik kapcsolatban álltak a korabeli hettitákkal. Mivel az ión gyarmatosítók Akhájából érkeztek, elképzelhető, hogy mindkét néven ismerték őket. Mivel régészeti bizonyítékok nem támasztják alá, hogy Milétoszban megszűnt volna a görög populáció folytonossága, ezért úgy tűnik, hogy ettől az "akháj" populációtól származhatott a későbbi ióniai lakosság egy része, ami nem zárja ki a lehetőségét egy másik athéni gyarmatosításnak.
Történelem
szerkesztésAnatóliában a görögök előtt anatóliai nyelveket beszélő népek éltek, akik különböző fél-autonóm államokat hoztak létre, amelyek végül egy központi hatalom, a Hettita Birodalom uralma alá kerültek. Ezt a bizonytalan államalakulatot folyamatosan más nyelveket beszélő civilizációk fenyegették mindhárom oldalról, a negyedik oldaluk viszont a Fekete-tenger lévén védve volt. Végül a szomszédai együttesen felülkerekedtek rajta a késői bronzkorban. Anatóliában a Hettita Birodalom bukása után az utolsó anatóliai birodalom Lüdiában emelkedett fel, a rövidéletű Lüdiai Birodalom, amelyet aztán a perzsák söpörtek el.
Letelepedés
szerkesztésAz i. e. 13. század végén az Égei-tenger népei rákaptak a portyázó életvitelre, őket nevezték az egyiptomiak tengeri népeknek. A mükénéi görögök is vélhetően köztük voltak.
During the late 13th century BC the peoples of the Aegean Sea took to marauding and resettling as a way of life and were called by the Egyptians the Sea Peoples.[citation needed] Mycenaean Greeks must have been among them. They settled lightly on the shores of Luwian Anatolia often by invitation. In the background was the stabilizing influence of the Hittites, who monitored maritime movement and suppressed piracy. When that power was gone the Luwian people remained in the vacuum as a number of coastal splinter states that were scarcely able now to defend themselves. Ionian Greeks took advantage of opportunities for coastal raiding: an inscription of Sargon II (ca 709-07,recording a naval expedition of 715) boasts "in the midst of the sea" he had "caught the Ionians like fish and brought peace to the land of Que Cilicia and the city of Tyre". For a full generation earlier Assyrian inscriptions had recorded troubles with the Ionians, who escaped on their boats.[7]
Caria and Lycia came to the attention of Athens, most powerful state remaining in Greece, which also had lost its central government ruling from Mycenae, now burned and nearly vacant. Ionians had been expelled from the Peloponnesus by the Dorians and had sought refuge in Athens. The Athenian kings decided to relieve the crowding by resettling the coast of Caria with Ionians from the Peloponnesus under native Athenian leadership. The site of Miletus, once coastal, now inland. The plain was a bay in Classical Greece.
They were not the only Greeks to have such a perception and reach such a decision. The Aeolians of Boeotia contemporaneously settled the coast of Lydia and the newly settled Dorians of Crete and the islands the coast of Lycia. The Greeks descended on the Luwians of the Anatolian coast in the 10th century BC. The descent was not peaceful and the Luwians were not willing.
Pausanias gives a thumbnail sketch of the resettlement.[8] Miletus was the first city attacked, where there had been some Mycenaean Greeks apparently under the rule of Cretans. After overthrowing the Cretan government and settling there the Ionians widened their attack to Ephesus, Samos and Priene. Combining with Aeolians from Thebes they founded Myus. Colophon was already in the hands of Aeolians who had arrived via Crete in Mycenaean times. The Ionians "swore a treaty of union" with them. They took Lebedos driving out the Carians and augmented the Aeolian population of Teos. They settled on Chios, took Erythrae from the Carians, Pamphylians (both Luwian) and Cretans. Clazomenae and Phocaea were settled from Colophon. Somewhat later they took Smyrna from the Aeolians.
Rövid ideig autonómia
szerkesztésAz utolsó anatóliai birodalom idején
szerkesztésAz Akhaimenidák szatrapiája
szerkesztésAutonómia az athéni birodalom idején
szerkesztésIsmét szatrapia
szerkesztésHellenisztikus időszak
szerkesztésA Római Birodalom idején
szerkesztésHagyaték
szerkesztésFordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben az Ionia című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.