Stefan Żeromski

Stefan Żeromski (ejtsd: Sztefan Zseromszki [stefan ʒeromski]), (Strawczyn, 1864. október 14. – Varsó, 1925. november 21.) lengyel prózaíró, publicista, drámaíró. Ahogy a kortársak nevezték: „a lengyel irodalom lelkiismerete”. A Lengyel PEN Club alapítója és első elnöke, szabadkőműves. Maurycy Zych, Józef Katerla és Stefan Iksmoreż álnéven is publikált.

Stefan Żeromski
Stefan Żeromski (1864-1925)
Élete
Született	1864. október 14. Strawczyn
Elhunyt	1925. november 21. (61 évesen) Varsó
Sírhely	Protestant Reformed Cemetery in Warsaw
Nemzetiség	lengyel
Szülei	Wincenty Żeromski és Józefa Katerla
Házastársa	1. Oktawia Radziwiłłowicz 2. Anna Zawadzka
Gyermekei	Adam Żeromski Monika Żeromska
Pályafutása
Írói álneve	Maurycy Zych, Józef Katerla, Stefan Iksmoreż
Jellemző műfaj(ok)	novella, regény, dráma
Fontosabb művei	Hontalanok (regény, 1899) Hamvak (regény, 1904) A hű folyó (regény, 1912) Koratavasz (regény, 1924) Szétszaggatnak hollók, varjak (elbeszélések, 1895)
Kitüntetései	Commander of the Order of Polonia Restituta Grand Cross of the Order of Polonia Restituta
Stefan Żeromski aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Stefan Żeromski témájú médiaállományokat.

Eligiusz Niewiadomski:
Stefan Żeromski képmása, 1900

Gyermek- és ifjúkora

Stefan Żeromski elszegényedett nemesi családban született az akkor orosz fennhatóság alatt álló Lengyelországban. Édesapja a Jelita nembéli Wincenty Żeromski, édesanyja Józefa Katerla.

A Szentkereszt hegységben, Ciekotyban nevelkedett. Apja a szabadságharcban küzdő lengyeleket támogatta, anyai unokatestvére, Gustaw Saski (1846–1863) a Czarnca melletti csatában esett el. Stefan Żeromskit közismerten úgy említi az utókor mint a januári felkelés utószülöttét. Az apa még a felkelést megelőzően elveszítette birtokait, és hogy eltartsa családját, haszonbérlő lett. Żeromski 1879-ben veszítette el édesanyját, apja 1883-ban halt meg.

1873-ban a tízéves Stefan egy évig Psaryban járt elemi iskolába. 1874-ben Kielcében, az Állami Fiúgimnáziumban kezdte meg tanulmányait. Ebből a korszakból származnak első irodalmi próbálkozásai – versek, színdarabok, fordítások az orosz irodalomból.

1882-ben debütált a „Tygodnik Mód i Powieści” 27. számában egy Lermontov verssel valamint a „Przyjaciel Dzieci” lapjain A földműves éneke (Piosenka rolnika) című verssel. Ekkoriban kezdte meg Naplójának (Dzienniki) írását, amit huszonhét esztendős koráig folytatott. Az anyagi gondok és a kezdődő tüdőbaj miatt a gimnáziumot 1886-ban érettségi nélkül fejezte be.

Még ugyanebben az esztendőben tanulmányokat kezdett az Állatorvosi Intézetben Varsóban (ehhez az iskolához nem volt követelmény az érettségi). Itt ismerkedett meg a szocialista mozgalommal, egyebek között részt vett a földalatti munkás és iparos művelődési akcióban. Varsóban megpróbált írásaiból megélni. Első elbeszélései a nyolcvanas évek végén jelentek meg a Głos és a Tygodnik Powszechny lapjain.

Századforduló és forradalom

1889-ben anyagi okokból otthagyta tanulmányait és vidéken, földbirtokos családoknál vállalt házitanítói állást egyebek között Łysówban (Siedlce környékén), majd Nałęczówban, a „divatos üdülőhelyen”, amelynek rendszeres vendége volt többek között Bolesław Prus és Henryk Sienkiewicz is. Itt ismerte meg a fiatal özvegyet, Oktawia Radziwiłłowicz Rodkiewiczowát. 1892-ben rövid ideig megfordult Zürichben, Bécsben, Prágában és Krakkóban. Ez év őszén vette el Oktawiát. Feleségével és annak első házasságából származó lányával együtt költözött Svájcba, ahol helyettes könyvtárosi állást vállalt a Rapperswili Lengyel Nemzeti Múzeumban. Ott írta meg 1896-ban a Sziszifuszi munkák (Syzyfowe prace) című regényét.

1897-ben visszatért Lengyelországba és Varsóban, a Zamoyskiak Hitbizományi Könyvtárában dolgozott segédkönyvtárosként egészen 1904-ig. 1897-ben jelent meg a Sziszifuszi munkák, ami meghozta írójának a népszerűséget. Az 1895–98-as években jelentek meg Żeromski összegyűjtött novellái. Egészsége megőrzése végett évente Zakopanéba, 1902-ben Olaszországba utazott.

1899-ben született fia, Adam. Ugyanebben az évben jelent meg a Hontalanok (Ludzie bezdomni). 1904-ben látott napvilágot a Hamvak (Popioły). Ebben az eposzi áradású nagy regényben a Napóleon-kor Európájában harcoló légiók „mozgó Lengyelországáról” ír, a Kościuszko-felkelés utáni nemzet reményeiről és csalódásairól mutat be széles panorámát. A könyv kiadói sikere tette lehetővé a család számára, hogy majdnem egy évre Zakopanéba költözzenek. Żeromski csak 1904-től tudta teljesen az írásnak szentelni magát.

1905-től, amikor kitört a forradalom az orosz fennhatóság alatti Lengyel Királyságban, visszatért Nałęczówba, ahol a helyi értelmiség demokratikus és szocialista irányultságú tagjaival hazafias társadalmi munkába fogott. Kezdeményezője volt a Népfőiskola (Uniwersytet Ludowy) megalapításának, továbbképző tanfolyamokat szervezett az ipari iskolai tanulóknak, lakása menhely és földalatti iskola volt. Társalapítója volt a varsói Közkönyvtári Társaságnak. Több ízben utazott Olaszországba (Milánó, Firenze, Róma, Velence, Nápoly, Capri).

Ekkor írta Maurycy Zych álnéven az Erdei visszhangok (Echa leśne) című elbeszélést, amelyben a januári felkelésnek állított emléket. Az 1905-7-es forradalmi mozgalomnak szentelte néhány művét, egyebek között az Álom a tőrről (Sen o szpazie), a Csupasz kövezet (Nagi bruk) és a Nocturno (Nokturn) című novellákat, valamint a Józef Katerla álnéven Krakkóban kiadott A rózsa (Róża) című színdarabot.

A forradalom bukását követő morális depresszió hatása alatt keletkezett a sok vitát kiváltó, naturalista vonásokat viselő, moralista-társadalmi regénye, a Bűn története (Dzieje grzechu), s ehhez a korszakhoz köthető legszebb írása az 1863. évi tragédiáról, a Hű folyó (Wierna rzeka) című regény.

1908 végén rendőri nyomásra elhagyta a Királyságot, egy évet töltött Zakopanéban és Krakkóban. 1909 végén három évre Párizsba költözött családjával együtt. Visszatérte után Zakopanéban tevékenyen részt vett a kulturális életben, támogatta a függetlenségi mozgalmat.

Az újjászületett Lengyelország írófejedelme

1913-ban új családot alapított. Második felesége Anna Zawadzka festőművész, akivel Firenzébe utaztak. Ebben az évben született meg leányuk, Monika.

A világháború kitörésekor Stefan Żeromski a Magas Tátrából Krakkóba sietett, ahol jelentkezett a Lengyel Légiókba, de a frontra nem jutott ki. Krakkó evakuálása után visszatért Zakopanéba. Részt vett a krakkói Nemzeti Bizottság filiájaként működő Zakopanei Főbizottság munkájában. A központi hatalmak iránti ellenszenve miatt eltávolodott Józef Piłsudski táborától. 1918. október 30. és november 16. között a Zakopanei Köztársaság elnöke volt. Ugyanebben az évben halt meg a nałęczówi házban tizenkilenc éves fia, Adam.

1919 őszén Żeromski Varsóban telepedett le. Tevékeny részt vállalt az újjászületett Lengyelország irodalmi életében, 1920-tól a Lengyel Írók Szakszervezetének (Związek Zawodowy Literatów Polskich) kezdeményezője és első elnöke volt, részt vett a warmiai és mazóviai népszavazásban. 1920-ban a Varsó melletti Konstancinban vásárolt házat (Willa Świt),

1920 nyarát még a tengermelléki Gdynia-Orłowo üdülőhelyen töltötte. A lengyel–szovjet háború idején haditudósítóként szolgált a fronton. Itt született a wyszkówi plébánián Na probostwie w Wyszkowie című riportja, amelyben a lengyel származású bolsevik komisszárokat árulónak nevezte. Az írás a Lengyel Népköztársaság korában tilalmi listán volt, csak szamizdatként, az 1981. december 13-án bevezetett hadiállapot idején jelent meg.

1924-ben Nobel-díjra jelölték, de a Tengeri szél (Wiatr od morza) megjelenése miatti német ellenállás következtében elvesztette esélyét, bár a regényért a lengyel államtól irodalmi díjat kapott. Széles körű vitát váltott ki az életművét mintegy összefoglaló regény, a Koratavasz '(Przedwiośnie), amelyben a függetlenné vált ország társadalmi problémáit, a nemzetre leselkedő veszélyeket tárta fel kíméletlen őszinteséggel.

1924-ben érdemei elismeréseként a köztársasági elnöktől a varsói királyi palota épületében kapott lakást.

Stefan Żeromski 1925. november 20-án halt meg Varsóban, a Powązki temetőben nyugszik. 1928-ban az író emlékére múzeumot nyitottak meg Nałęczówban.

Stílusa

Żeromski írásaiban tudatosan alkalmazta a naturalizmus elemeit. A felkelésről, háborúkról, a társadalom visszásságairól szóló képeiben nem óvta olvasóit a kíméletlen ábrázolásmódtól. A jó és a rossz örök küzdelme, az anyagi és szellemi nincstelenség miatti felelősségérzet által vezérelt hősei romantikus szenvedéllyel igyekeznek elérni a pozitivizmus társadalmi törekvéseit, vitézi önfeláldozással végezni az organikus munkát.

Prózája csupa líra: tájai emberi érzésekről szólnak, átélt szenvedéllyel ábrázolja a női lélek útvesztőit, hazafias hévvel küzdő hősei balladai mélységet idéznek, csatajeleneteit nem a hegytetőről szemléli, hanem egyenesen a ló tajtékos nyaka mellől. Drámái időnként átcsapnak epikába, regényei olykor a prózaköltemény műfajába kívánkoznak. A kis formák nagy mestere volt, az erény és a gyalázat, a szép és a rút legnagyobb kontrasztját a legtömörebb formában, elbeszéléseiben alkotta.

Politikai nézetei

A megkésett polgári átalakulásban, idegen elnyomásban és az iparosodás terheit viselő országban központi szerephez jutott gondolkodásában a szegénység, a társadalmi különbségek témaköre. Az 1905-ös forradalom idején Żeromski a Lengyel Szocialista Párttal szimpatizált. Nézetei alakulásában meghatározó szereppel bírt Edward Abramowski, a szövetkezeti mozgalom teoretikusa, valamint a francia szindikalisták, Georges Sorel és Édouard Dufour.

Világosan látta, hogy a modern társadalom egyre nehezebben megoldható feladatok elé állítja a hagyományos erkölcsi értékek, a vallás követőit, jóllehet ezeket el nem vetette. Katolikus létére a varsói evangélikus-református temetőben nyugszik, de vitatott, hogy valóban áttért-e, vagy csak a második házassága miatti látszat indokolta ezt.

A világháború idején ugyan nem volt híve a német orientációnak, de az orosz forradalomban is inkább az értelmetlen öldöklést, a szabad rablást, az emberi értékek semmibe vételét látta, mintsem a társadalmi problémák megoldását. A Koratavasz (Przedwiośnie) végén a két főszereplő személyében szinte önmagával vitázik s bár a szovjet mintát elveti, határozott, bátor cselekvést sürget a fiatal állam társadalmának rendbetételére.

Művei

Novellák

• Elbeszélések (Opowiadania, 1895) – Zapomnienie, Doktor Piotr, Cokolwiek się zdarzy..., Ananke, Zmierzch, Złe przeczucie, Po Sedanie, Pokusa, Siłaczka, Oko za oko, Niedziela, Z dziennika
• Szétszaggatnak hollók, varjak (Rozdzióbią nas kruki, wrony, elbeszélések, 1895) – Rozdzióbią nas kruki, wrony, Mogiła, Źródło, W sidłach niedoli, Poganin, Do swego Boga
• Erdei visszhangok (Echa leśne, 1905)
• Álom a tőrről (Sen o szpadzie, 1905)
• Csupasz kövezet (Nagi bruk, 1906)
• A Visztula (Wisła, prózai költemény, 1918)
• A wyszkówi plébánián (Na probostwie w Wyszkowie, 1920) – ford. Petneki Noémi, in Huszadik századi lengyel novellák – Modern Dekameron, szerk. Pálfalvi Lajos; Noran, Bp., 2007

Regények

• Sziszifuszi munkák (Syzyfowe prace, 1897)
• Prózai művek (Utwory powieściowe, 1898): O żołnierzu tułaczu,Tabu, Cienie, Kara, Legenda o bracie leśnym, Promień
• Hontalanok (Ludzie bezdomni, 1899)
• Hamvak, (Popioły, 1904)
• Powieść o Udałym Walgierzu (1905)
• Csupasz kövezet (Nagi bruk, 1906)
• Nocturno (Nokturn, 1907)
• A bűn története (Dzieje grzechu, 1908)
• A hű folyó (Wierna rzeka, 1912)
• Az élet szépsége (Uroda życia, 1912)
• Harc a sátánnal – trilógia (Walka z szatanem, 1916–19): Nawracanie Judasza / Zamieć / Charitas
• Tengeri szél (Wiatr od morza, 1922)
• Koratavasz (Przedwiośnie, 1924)
• Fenyőrengeteg (Puszcza Jodłowa, prózai költemény, 1925)

Drámák

• Rege a fővezérről (Duma o hetmanie, 1908)
• A rózsa (Róża, 1909)
• Sułkowski (1910)
• Turoń (1923)
• Megszökött a fürjecském (Uciekła mi przepióreczka, 1924)

Magyarul kiadott művei

• Zeromszky Istvánː A bosszúálló. Regény; ford. Deréki Antal; Globus, Bp., 1915 (Koronás regénytár)
• Hontalanok. Regény; ford. Mészáros István, Baternay Béla, bev. Zofia Stefansowka; Szépirodalmi, Bp., 1951
• A hű folyó. Regény; ford. Mészáros István, utószó Kovács Endre; Új Magyar Kiadó, Bp., 1955
• Hollók és varjak tépnek mindket; ford. S. Papp Éva; in Ciechanówi üzenet – Kaposvár, 1986
• A wyszkówi plébánián. Novella; ford. Petneki Noémi; in Huszadik századi lengyel novellák – Modern Dekameron, szerk. Pálfalvi Lajos; Noran, Bp., 2007
• Erdei visszhangok. Novella; ford. ifj. Béri Géza; in Búvópatak, 2011. március
• Szétszaggatnak hollók, varjak. Novella; ford. ifj. Béri Géza; in Búvópatak, 2013. november
• Ahriman bosszút áll. Novella; ford. ifj. Béri Géza; in Búvópatak, 2018. január-február
• Ananké. Novella; ford. ifj. Béri Géza; in szozat.org, 2018. március
• Koratavasz. Regény; ford. ifj. Béri Géza, előszó Kovács István; Magyar Napló, Bp., 2019
• Sziszifuszi munkák. Regény; ford., utószó ifj. Béri Géza; Magyar Napló, Bp., 2022

Műveiből készült filmek

• Dzieje grzechu (1911) – (R.: Antoni Bednarczyk – Fsz.: Maria Mirska, Teodor Roland, Stanisław Knake-Zawadzki, Wojciech Brydziński)
• Rok 1863 (A Wierna rzeka alapján – 1922) – (R.: Edward Puchalski – Fsz.: Ryszard Sobiszewski, Maria Hryniewicz, Kazimierz Lasocki, Henryk Rydzewski)
• Przedwiośnie (1928) – (R.: Henryk Szaro – Fsz.: Zbigniew Sawan, Stefan Jaracz, Tekla Trapszo, Maria Gorczyńska)
• Wiatr od morza (1930) – az utolsó lengyel némafilm (R.: Kazimierz Czyński – Fsz.: Maria Malicka, Adam Brodzisz, Eugeniusz Bodo)
• Róża (1936) – (R.: Józef Lejtes – Fsz.: Mieczysław Cybulski, Witold Zacharewicz, Irena Eichlerówna)
• Popioły (Hamvak) (1965) – magyar címe: A légió(R.: Andrzej Wajda – Fsz.: Daniel Olbrychski, Bogusław Kierc, Piotr Wysocki, Beata Tyszkiewicz, Pola Raksa, Władysław Hańcza, Jan Świderski)
• Doktor Judym (A Ludzie bezdomni alapján – 1975) – (R.: Włodzimierz Haupe – Fsz.: Jan Englert, Anna Nehrebecka)
• Dzieje grzechu (1975) – A bűn története (R.: Walerian Borowczyk – Fsz.: Grażyna Długołęcka, Jerzy Zelnik, Olgierd Łukaszewicz)
• Wierna rzeka (1987) – (R.: Tadeusz Chmielewski – Fsz.: Małgorzata Pieczyńska, Olgierd Łukaszewicz, Franciszek Pieczka)
• Na probostwie w Wyszkowie (1999) – A wyszkówi plébánián (R.: Lucyna Smolińska, Mieczysław Sroka – Fsz.: Jan Peszek, Andrzej Żarnecki, Arkadiusz Bazak, Mariusz Bonaszewski)
• Syzyfowe prace (2000) – (R.: Paweł Komorowski – Fsz.: Łukasz Garlicki, Bartek Kasprzykowski)
• Przedwiośnie (2001) – (R.: Filip Bajon – Fsz.: Mateusz Damięcki, Krystyna Janda, Janusz Gajos, Daniel Olbrychski)

Képgaléria

• 
  Udvarház Ciekotyban. Itt élt Żeromski szüleivel 1871-1883 között.
• 
  Stefan Żeromski kielcei gimnazista korában
• 
  Jacek Malczewski chromotípiája az „Erdei visszhangok” 1905-ös kiadásához.
• 
  „A lengyel irodalom lelkiismerete” A Nobel-díjra jelölt író
• 
  Żeromski háza Nałęczówban - épült Jan „Koszczyc” Witkiewicz tervei alapján
• 
  Żeromski emlékműve a Fenyőrengetegben Łysica felé vezető piros turistajelzés mentén

Források

• Artur Hutnikiewicz: Stefan Żeromski, Warszawa : "Wiedza Powszechna", 1991
• Literatura Polska, Szerk: Julian Krzyżanowski, Czesław Hernas, PWN, 1985
• Juliusz Kleiner: Zarys dziejów literatury polskiej, Ossolineum, Wrocław, 1985
• Huszadik századi lengyel novellák, Szerk.: Pálfalvi Lajos, Noran, 2007
• Hontalanok, ford. Mészáros István, Baternay Béla) Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1951
• A hű folyó, ford. Mészáros István, Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1959

További információk

• Stefan Żeromski Múzeum Nałęczów (MuzeumStefana Żeromskiego w Nałęczowie)