Sziki csiperke

	A sziki csiperke; mikológiai jellemzői
Étkezési érték:; ehető	<img src="//up.wiki.x.io/wikipedia/commons/thumb/d/d7/Tox_Edible_icon.svg/36px-Tox_Edible_icon.svg.png" decoding="async" width="36" height="36" class="mw-file-element" data-file-width="300" data-file-height="300">

Sziki csiperke
Rendszertani besorolás
Ország:	Gombák (Fungi);
Törzs:	Bazídiumos gombák (Basidiomycota);
Osztály:	Agaricomycetes;
Alosztály:	Agaricomycetidae;
Rend:	Kalaposgombák (Agaricales);
Család:	Csiperkefélék (Agaricaceae);
Nemzetség:	Csiperkék (Agaricus);
Faj:	A. bernardii;
Tudományos név
	Agaricus bernardii; (Quél.) Sacc. (1887)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sziki csiperke témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sziki csiperke témájú kategóriát.

A sziki csiperke (Agaricus bernardii) szürkésfehér színű, alacsony, széles és lapos kalapú, a csiperkefélék családjába tartozó gombafaj. Ehető, bár nyersen kellemetlen szagú lehet. Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában és Új-Zélandon fordul elő a tengerpartokon, szikes réteken, legelőkön, ahol a talajnak magas a sótartalma.

Megjelenése

Sűrűn álló lemezei nem nőttek a tönkhöz

A sziki csiperke termőtestének kalapja fiatalon domború, amely idővel kilaposodik. Átmérője többnyire 5–15 cm között van, de kivételes esetben 30 cm-esre is megnőhet. Felülete sima és száraz; színe szürkésfehér vagy halvány barnássárga árnyalatú, idővel barna foltok jelenhetnek meg rajta. Bőre vastag, lehúzható. A fiatal példány kalapjának széle erősen begöngyölt. Az idősebb gomba felszíne táblásan, pogácsaszerűen felrepedezik. Húsa vastag, merev; fehér színű, de vágásra, nyomásra előbb vörösbarna-narancsvörösre változik ami később halványszürke, szürkésbarnás lesz. A színváltás eléggé lassú is lehet.^[1] Szaga enyhén sós, de lehet kellemetlen is.^[2] Lemezei sűrűn állóak, nem nőttek a tönkhöz. A lemezek fiatalon hússzínűek, szürkésrózsaszínek, ami a spórák érésével vörösbarnává majd csokoládébarnává sötétedik. Tönkje belül tömör, vaskos, zömök: 4–10 cm magas és 2–4 cm vastag. A fiatal gomba lemezeit vékony hártya takarja, ami ahogy nő, felszakadozik és maradványai fehér gallért alkotnak a tönk közepe táján.^[1]

Kissé kellemetlen szaga ellenére ehető, jóízű gomba.^[3] Íze az ízletes csiperkéhez hasonlít, csak kissé rágósabb és sósabb lehet.^[2] Szaga a sütés, főzés során eltűnik. Nem ajánlott nagy mennyiségben fogyasztani, mert emésztési zavarokat okozhat.^[4]

Spórapora sötétbarna. A spórák sima felületűek, oválisak, 6-7,5 mikrométer hosszúak és 5-6 mikrométer szélesek.^[2] A bunkó formájú, 14–25 mikrométer hosszú és 4–7 mikrométer széles spóratermő bazídiumokon négy spóra érik.

Hasonló fajok

A szintén ehető ízletes csiperke (Agaricus bitorquis) hasonlít a sziki csiperkéhez, de neki kettős gallérja van, nincs kellemetlen halszaga, húsa nem vörösödő és kalapja nem repedezik fel táblásan.^[2] 1975-ben a Hortobágyon leírták az Agaricus bernardiiformist, amelyik kisebb spórái és nem vörösödő húsa különböztet meg a sziki csiperkétől; ezt azonban a MycoBank nem ismeri el különálló fajnak.^[5]

Valamennyi csiperkefajnál gondolni kell a gyilkos galócával való összetéveszthetőségre, különösen a fiatal példányok esetén. A sziki csiperkénél a rózsaszín lemezek, a bocskor hiánya és a termőhely (erdő helyett réteken, legelőkön) különböztetik meg tőle.

Elterjedése és élőhelye

A sziki csiperke Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában (beleértve Mexikót) és Új-Zélandon fordul elő.^[1]^[6]^[7] Magyarországon az Alföldön, főleg a Hortobágyon gyakori, helyenként tömeges is lehet.

Homokos talajú, szikes réteken, legelőkön, vagy a tengerpartokon nő, ahol a sókoncentráció viszonylag magas.^[2] Terjedőben van az utak mentén, ahol a téli jégmentesítéshez sót szórtak ki és az kimosódott a környező talajba.^[6]^[8] Júniustól októberig egyesével vagy csoportosan; legelőkön boszorkánykörben is nő.^[1] Egy csehországi vizsgálat kimutatta, hogy a nehézfémmel szennyezett talajból felveszi az ezüstionokat. Míg a talajban az ezüst koncentrációja alig érte el az 1 mg/kg-ot, a szárított gombakalapokban mennyisége 544 mg/kg-ra rúgott (a tönkben kb. feleennyi).^[9]

Taxonómiája

A sziki csiperkét Lucien Quélet francia mikológus írta le először 1879-ben Psalliota bernardi néven. Tudományos nevét G. Bernardról kapta, aki a kutatásban felhasznált példányokat gyűjtötte La Rochelle mellett.^[10] Pier Andrea Saccardo 1887-ben átsorolta az Agaricus nemzetségbe. A sziki csiperke egyéb szinonimái: Pratella bernardii, Fungus bernardii, Agaricus campestris subsp. bernardii.^[11]

Kapcsolódó cikkek

Magyarország nagygombafajainak listája

Források

^[2]
^[9]
^[3]
^[1]
^[7]
^[10]
^[6]
^[8]
^[11]
^[5]

Agaricus bernardii (Quél.)Sacc. Sziki csiperke TERRA Alapítvány
Sziki csiperke Gombakedvelők honlapja
Agaricus bernardii - Sziki csiperke Miskolci Gombász Egyesület

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Agaricus bernardii című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d ^e Mitchell AD, Walter M. (1999). „Species of Agaricus occurring in New Zealand”. New Zealand Journal of Botany 37 (4), 715–25. o. DOI:10.1080/0028825X.1999.9512665.
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f Arora D.. Mushrooms Demystified: A Comprehensive Guide to the Fleshy Fungi. Berkeley, California: Ten Speed Press, 322. o. (1986). ISBN 0-89815-169-4
↑ ^a ^b Davis RM, Sommer R, Menge JA.. Field Guide to Mushrooms of Western North America. University of California Press, 223. o. (2012). ISBN 978-0-520-95360-4
↑ Sziki csiperke www.extra.hu/gombak
↑ ^a ^b Agaricus bernardiiformis Bohus 1975. MycoBank. International Mycological Association. (Hozzáférés: 2012. október 6.)
↑ ^a ^b ^c Roberts P, Evans S.. The Book of Fungi. Chicago, Illinois: University of Chicago Press, 33. o. (2011). ISBN 978-0226721170
↑ ^a ^b Pérez-Silva E, Aguirre-Acosta E. (1986). „Macromicetos de zonas urbanas de México. I. Área Metropolitana” (spanish nyelven). Revista Mexicana de Micología 2, 187–96. o. ISSN 0187-3180.
↑ ^a ^b Scott NE. (1985). „The updated distribution of maritime species on British roadsides”. Watsonia 15 (4), 381–6. o. ISSN 0043-1532.
↑ ^a ^b Borovička J, Kotrba P, Gryndler M, Mihaljevič M, Řanda Z, Rohovec J, Cajthaml T, Stijve T, Dunn CE. (2010). „Bioaccumulation of silver in ectomycorrhizal and saprobic macrofungi from pristine and polluted areas”. The Science of the Total Environment 408 (13), 2733–44. o. DOI:10.1016/j.scitotenv.2010.02.031. PMID 20303145.
↑ ^a ^b Quélet L. (1878). „Quelques especes nouvelles de Champignons” (french nyelven). Bulletin de la Société botanique de France 25 (4), 287–92. o.
↑ ^a ^b 'garicus bernardii (Quél.) Sacc. 1887. MycoBank. International Mycological Association. (Hozzáférés: 2012. augusztus 13.)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Mitchell_1999-1] Mitchell AD, Walter M. (1999). „Species of Agaricus occurring in New Zealand”. New Zealand Journal of Botany 37 (4), 715–25. o. DOI:10.1080/0028825X.1999.9512665.

[Arora_1986-2] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f Arora D.. Mushrooms Demystified: A Comprehensive Guide to the Fleshy Fungi. Berkeley, California: Ten Speed Press, 322. o. (1986). ISBN 0-89815-169-4

[Davis_2012-3] Davis RM, Sommer R, Menge JA.. Field Guide to Mushrooms of Western North America. University of California Press, 223. o. (2012). ISBN 978-0-520-95360-4

[4] Sziki csiperke www.extra.hu/gombak

[urlMycoBank:_Agaricus_bernardiiformis-5] Agaricus bernardiiformis Bohus 1975. MycoBank. International Mycological Association. (Hozzáférés: 2012. október 6.)

[Roberts_2011-6] Roberts P, Evans S.. The Book of Fungi. Chicago, Illinois: University of Chicago Press, 33. o. (2011). ISBN 978-0226721170

[Perez-Silva_1986-7] Pérez-Silva E, Aguirre-Acosta E. (1986). „Macromicetos de zonas urbanas de México. I. Área Metropolitana” (spanish nyelven). Revista Mexicana de Micología 2, 187–96. o. ISSN 0187-3180.

[Scott_1985-8] Scott NE. (1985). „The updated distribution of maritime species on British roadsides”. Watsonia 15 (4), 381–6. o. ISSN 0043-1532.

[Borovička_2010-9] Borovička J, Kotrba P, Gryndler M, Mihaljevič M, Řanda Z, Rohovec J, Cajthaml T, Stijve T, Dunn CE. (2010). „Bioaccumulation of silver in ectomycorrhizal and saprobic macrofungi from pristine and polluted areas”. The Science of the Total Environment 408 (13), 2733–44. o. DOI:10.1016/j.scitotenv.2010.02.031. PMID 20303145.

[Quélet_1878-10] Quélet L. (1878). „Quelques especes nouvelles de Champignons” (french nyelven). Bulletin de la Société botanique de France 25 (4), 287–92. o.

[urlMycoBank:_Agaricus_bernardii-11] 'garicus bernardii (Quél.) Sacc. 1887. MycoBank. International Mycological Association. (Hozzáférés: 2012. augusztus 13.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]