Szilasi Móric
Szilasi Móric (olykor Szilasi Mór formában is, születési és 1881-ig használt nevén Sonnenfeld Móric[1]) (Szilasbalhás, 1854. október 20. – Kolozsvár, 1905. május 15.) zsidó származású magyar filozófiai doktor, klasszika-filológus, nyelvész, finnugrista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1902).
| Szilasi Móric | |
 | |
| Született | Sonnenfeld Móric 1854. október 20. Szilasbalhás |
| Elhunyt | 1905. május 15. (50 évesen) Kolozsvár |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Krausz Ilona |
| Gyermekei | Szilasi Vilmos |
| Foglalkozása | nyelvész, finnugrista, egyetemi tanár |
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (2-2-13) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szilasi Móric témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésKözépiskoláit Veszprémben és Székesfehérváron, egyetemi tanulmányait a budapesti egyetemen Budenz József tanítványaként végezte, utána egy évig német egyetemeken foglalkozott indoeurópai nyelvészettel és klasszika-filológiával. Hazajőve gimnáziumi tanár lett és hosszú ideig a budapesti VII. kerületi állami gimnáziumiban működött. Miután felállították az Eötvös József Collegiumot, a kollégiumban a nyelvész hallgatók vezető tanára lett, és az akadémia nyelvtudományi bizottsága is tagjául választotta. 1881-ben Sonnenfeld családi nevét Szilasira változtatta. Időközben ismeretséget kötött Szarvas Gáborral, ez is hatással volt tudományos fejlődésére. Az MTA 1902. május 9-én választotta levelező tagjának. 1903. július 13-án kinevezték a magyar nyelvészet és az összehasonlító nyelvtudomány rendes tanárának a kolozsvári egyetemre, ahol az 1905–1906. évre a bölcseleti kar dékánjának választották. Az országos középiskolai tanárvizsgáló bizottság tagja, a középiskolai tanárképző intézet tanára, a helsinki finnugor társaság levelező tagja volt.
Cikkei jelentek meg többek között az Egyetemi Philologiai Közlönyben (1880. Mikes, Bolyai és Kisfaludy Károly, 1881., 1890.), a Magyar Nyelvőrben (III. 1884-től, 1886. Faludi nyelve, 1890.), a Magyar Hirlapban (1891. 211. sz. A latin nyelv ügye), a Nyelvtudományi Közleményekben (1893., 1894. Gabelentz György, 1895., A finn nyelvészet története, Szórványos és részleges hangváltozás példái az angolban, 1896., A finn-ugor névszói összetételek, 1898-1901., 1903. Finnugor-török szóhasonlítás.
Szerkesztette és kiadta: a Nyelvészeti tanulmányok. (Ural-altaji nyelvtudományi folyóirat) 1905. 1. füzetét.
Családja
szerkesztésSonnenfeld Lipót kereskedő és Abeles Rezi gyermeke.[2] Gyermekei: Szilasi Vilmos filozófus, Szilasi Böske, Szilasi Klára, Szilasi Nunus, Szilasi Ferenc ügyvéd, Szilasi Boriska, Szilasi Jenő orvos.[2]
Munkái
szerkesztésFolyóiratcikkek
szerkesztésCikkei az Egyet. Philologia Közlönyben (1880. Mikes, Bolyai és Kisfaludy Károly, 1881., 1890.), a M. Nyelvőrben (III. 1884-től, 1886. Faludi nyelve, 1890.), a M. Hirlapban (1891. 211. sz. A latin nyelv ügye), a Nyelvtudományi Közleményekben (1893., 1894. Gabelentz György, 1895., A finn nyelvészet története, Szórványos és részleges hangváltozás példái az angolban, 1896., A finn-ugor névszói összetételek, 1898–1901., 1903. Finnugor-török szóhasonlítás) stb. Szerkesztette és kiadta a Nyelvészeti tanulmányok. Ural-altaji nyelvtudományi folyóirat 1905. 1. füzetét. Szócikkeket írt az Ókori lexikonba.
Önállóan megjelent művei
szerkesztés- 1. Görögök története. Irta Curtius Ernő [Ernst Curtius], ford. a IV. kötetet. Budapest, 1880. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata).
- 2. Életrajzok Plutarchosból. Görögből ford. Budapest, 1880. Két kötet. (Ifjúsági Iratok Tára IX., X.).
- 3. Latin nyelvtan és szótár. A gymnasium I. és II. oszt. számára. Budapest, 1887. (Fináczy Ernő- és Kiáltosy Józseffel).
- 4. Latin olvasó- és gyakorló könyv. A gymnasium I. és II. oszt. számára. Budapest, 1887. (Fináczy- és Kiáltosyval).
- 5. Praeparatio Horatius válogatott ódáihoz. Budapest, 1890–91. (Latin Praeparatiok 3., 4., 7.).
- 6. Szemelvények Thukydidesből. Ford. Budapest, 1891. (Középiskolai Könyvek Tára III. 2. kiadás. Budapest, 1899. Két térképpel).
- 7. Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés. Budapest, 1894.
- 8. Vogul szójegyzék. Budapest, 1896. (Különny. a Nyelvtud. Közleményekből).
- 9. Római élet Cicero korában. Irta Church J. A., angolból ford. Budapest, 1902. Két rész. (Ifjúsági Iratok Tára VI. és Magyar Könyvtár 306., 307.).
- 10. Cornelius Nepos válogatott fejezetei. A gymnasium III. oszt. számára, szerk. és magyarázta. Budapest, 1901.
- 11. Cseremisz szótár. (Vocabularium Ceremissicum). Genetz Arvid közreműködésével szerk. Budapest, 1901. (Különny. a Nyelvtudományi Közleményekből. Ugor Füzetek 13.).
- 12. Emlékbeszéd Halász Ignácz lev. tag felett. Budapest, 1903. (Emlékbeszédek XI. 11.).
- 13. Adalékok a finn-ugor palatalis mássalhangzók történetéhez. Székfoglaló értekezés. Budapest, 1904. (Értekezések a nyelv- és széptud. köréből XVIII. 8.).
- 14. A nyelvtörténeti szótárról I. Budapest, 1905.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A Belügyminisztérium 1881. évi 60104. sz. rendelete. Névváltoztatási kimutatások 1881. év 22. oldal 42. sor.
- ↑ a b Kovács I. Gábor, Kiss Zsuzsanna, Takács Árpád: Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848–1944 I. Zsidó és zsidó származású egyetemi tanárok. Eötvös Loránd Tudományegyetem. ELTE Eötvös Kiadó, 2012. (Hozzáférés: 2015. június 22.)
Források
szerkesztés- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 851. o. Online elérés
- Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904. , Előszó
