Tünet
Tünetnek (szimptóma)[1] nevezik azokat a betegségre utaló, a normális testi vagy szellemi működéstől eltérő jelenségeket, amelyekről vagy a beteg számol be, vagy azokat az orvos a beteg kikérdezése, fizikális, eszközös vagy laboratóriumi eredménye alapján észlel és a betegség felismerhető.
Típusai
szerkesztésTehát a tünet kétféle lehet: szubjektív (ezek a panaszok), vagy objektív, ez utóbbiakat az orvos a betegen történő megfigyelése, fizikális vizsgálata, vagy különböző vizsgálati módszerekkel mutatja ki.
Ezek lehetnek általános tünetek, mint pl. a láz, a fájdalom, a fáradékonyság, viszketés, magas vérnyomás, fehérjevizelés, a köhögés, sárgaság a tüsszentés illetve egy adott betegségre inkább jellemző, mint a hirtelen jelentkező rendkívül erős szegycsont táji fájdalom (pl. Szívinfarktus), kitapintható fájdalmas, jobb oldali alsó hasfali izomfeszülés (pl. Heveny féregnyúlvány-gyulladás) (Appendicitis acuta), hirtelen jelentkező, általános a szemhéjra is kiterjedő vizenyő (pl. Heveny vesegyulladás) (Glomerulonephritis acuta), laboratóriumi vizsgálattal azonosított kórokozó a vérből vagy valamelyik testváladékból.
A beteg által nem észlelt jelenséget nem tünetnek, hanem jelnek nevezik. Az eszközös vagy laboratóriumi vizsgálatok során feltárt, normálistól eltérő sajátosságokra inkább a lelet elnevezést alkalmazzák. A kettő között lényegében nincs éles határ.
Egyes betegségekre meghatározott tünetek együttes előfordulása[2] lehet jellemző, ezt tünetegyüttesnek (szindróma) nevezzük. A tünetek összegzése, a kórismeret felállítása az orvos egyik legjelentősebb feladata.
Tüneti kezelés
szerkesztésA tüneti kezelés az, amikor a beteg számára kellemetlen tüneteket megszüntetik anélkül, hogy az azokat kiváltó oko(ka)t kezelnék. A betegségek kísérő tünete lehet a láz, fájdalom,[3] rossz közérzet, émelygés, hányinger[4] stb. ami a beteg számára rendkívül kellemetlen is lehet, megszüntetésekor a beteg közérzete javul.
Néha a betegség oka nem küszöbölhető ki, ilyenkor az ok megszüntetése nélkül tüneti kezelést alkalmaznak. Az orvosi gyakorlatban a csak a tünetek enyhítésére szolgáló és nem a betegség, probléma megszüntetésére irányuló kezelést palliatív kezelésnek[5] nevezik, a terminális palliatív medicina célja pedig a végső állapotba jutott, a tudomány mindenkori állásfoglalása szerint gyógyíthatatlan beteg testi és lelki szenvedéseinek csökkentése.[6]
Oki kezelés
szerkesztésAz oki kezelésnél[7] a betegséget kiváltó tényező(k) ellen küzdenek, pl. baktériumfertőzéseknél antibiotikumokkal a baktériumok elpusztíthatók.
Lásd még
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Tünet (szimptóma) (magyar nyelven)
- ↑ Szindróma - tünetegyüttes (magyar nyelven)
- ↑ Fájdalomcsillapítás (magyar nyelven)
- ↑ Plósz János: Hányinger csillapítása B6 vitaminnal (magyar nyelven)
- ↑ Palliatív kezelés (magyar nyelven)
- ↑ Palliatív terápia - WHO definíciója (angol nyelven)
- ↑ Az oki kezelés a fontosabb (magyar nyelven)
Források
szerkesztés- Petrányi, Gyula: Belgyógyászati diagnosztika. Medicina Könyvkiadó, 1983. ISBN 963-241-103-X
- Szarvas, Ferenc - Csanády, Miklós: A belgyógyászat fizikális diagnosztikai alapjai 3. kiadás, 2002.
- Egészségügyi ABC Medicina Könyvkiadó Budapest, 1974. ISBN 963-240-705-9
