Wikipédia

Szinérváralja

város Romániában, Máramaros megyében
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 21.

Szinérváralja, 1907-ig Szinyérváralja (románul Seini, németül Warolli vagy Leuchtenburg) város Romániában, Máramaros megyében.

Szinérváralja (Seini)
A városháza
A városháza
Szinérváralja címere
Szinérváralja címere
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeMáramaros
Rangváros
KözségközpontSeini
Beosztott falvak
PolgármesterGabriela Florica Tulbure (PSD)
Irányítószám435400
SIRUTA-kód108963
Népesség
Népesség6886 fő (2021. dec. 1.)[2] +/-
Magyar lakosság1000 (12%, 2021)[3]
Község népessége8198 fő (2021. dec. 1.)[1]
Népsűrűség139,16 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság138 m
Terület58,91 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 44′ 52″, k. h. 23° 17′ 07″47.747778°N 23.285278°EKoordináták: é. sz. 47° 44′ 52″, k. h. 23° 17′ 07″47.747778°N 23.285278°E
Szinérváralja weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szinérváralja témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
A római katolikus templom
Az ortodox (volt görögkatolikus) templom
A zsinagóga

Nevének eredete

szerkesztés

Neve Szinyér vára alatti települést jelöl, a vár pedig valószínűleg patakjáról vette nevét. A Szinér/Szinyér szláv eredetű és disznópásztorokra utal, vö. délszláv Svinjar, cseh Svinary, lengyel Świniary.[4] 1335-ben Waralya és Zynyrwarallya néven említették. Nevét 1907-ben a község kérésére változtatták meg.[5]

Fekvése

szerkesztés

A Szamos jobb partján, Máramaros megye nyugati peremén fekszik, Nagybányától 26 km-re északnyugatra, Szatmárnémetitől 36 km-re délkeletre.

Lakossága

szerkesztés
  • Fényes Elek 1851-ben megjelent művének valószínűleg 1829-ből származó adatai szerint 1373 görögkatolikus, 709 református, 575 római katolikus és 151 zsidó lakosa volt.
  • 1910-ben 5056 lakosából 2542 volt magyar és 2451 román anyanyelvű; 2655 görögkatolikus, 812 református, 790 zsidó és 786 római katolikus vallású.
  • 2002-ben 8492 lakosából 6658 volt román, 1593 magyar, 141 cigány és 65 német nemzetiségű; 5557 ortodox, 1030 református, 813 görögkatolikus, 727 római katolikus, 159 baptista és 49 pünkösdi vallású. A magyarok hagyományosan északon, a református templom közelében és a Rozsály menti utcákban élnek. Ezen belül is a legnagyobb az arányuk a Zúgó völgyében, ahol a 2000-es években valószínűleg még ők alkották a lakók többségét.[6]

Története

szerkesztés

Határában ásatások során kő- és bronzkori maradványok kerültek elő.[7] A vár alatt kialakult település az 1330-as évektől szerepelt a forrásokban. A 15. század végén népes település volt, valószínűleg több mint száz jobbágytelekkel. 1583-ban mezőváros, uradalmát Báthori Zsuzsanna birtokolta. 1598-ban 208 jobbágy háztartással írták össze, ebből kilencven Székely Györgynek, 23 Kornis Gáspárnak szolgált. 1605-ben Basta, 1657-ben Jerzy Lubomirski lengyel főúr, 1677-ben Wesselényi István hadai pusztították, 1717-ben a tatárok égették fel. Megmaradt lakói feljebb húzódtak, a régi falu sokáig romosan állt, majd románok költöztek be. 1741-ben negyven görögkatolikus román családot írtak össze benne. A többségi református gyülekezet mellett 1753-ban alakult meg római katolikus egyházközsége. Felsőbb rendelet az ekkor csupán néhány mesteremberből és örmény családból álló eklézsiának ítélte a középkori eredetű kőtemplomot.[8] A 17–18. században számos nemesi család szerzett birtokot Szinérváralján.

A 19. század kezdetétől ismét jelentős mezőváros lett, hetivásárokkal, fazekasokkal, jelentős bortermeléssel, zsidó kereskedőkkel. Első zsidó lakosáról, egy bizonyos Jacobus Izraelről 1756-ban történik említés, aki épp akkor költözött el innen.[9] Első zsinagógájukat 1785-ben építették. Ortodox irányzatú hitközsége igen konzervatívnak számított. 1884-ben rabbija, Michal Cvi Schönfeld Palesztinába települt. Jacob Wieder és fia, Juda, 1897 és 1944 között nyomdát tartott fenn, amely 1905 és 1944 között 145 héber és jiddis nyelvű kiadványt jelentetett meg.[10]

1830-ban alakult benne gyógyszertár,[11] 1859-ben Klein Lipót szesz- és élesztőgyára, 1875-ban ecetgyár. A Mándy család 1870-ben kastélyt épített a hegyoldalban, amely nem maradt fenn. 1877-től Szatmár vármegye egyik járásának székhelye volt. 1891-ben Sătmăreana néven román, 1896-ban Szinérváraljai Takarékpénztár néven magyar pénzintézete indult. 1897-ben 8593 kataszteri holdas határából 4692 volt szántó, 1437 erdő, 1383 rét és 249 kert. Igen jelentős volt gyümölcstermesztése; ugyanazon évben több mint 55 ezer szilva-, hétezer alma-, hatezer őszibarack- és négyezer diófát vettek számba.[12] A 20. század elején a Mándy, a Papolczy, a Kávássy és a Fényes családnak volt benne nagyobb birtoka. 1910-ben 104 szabó és 102 cipész vagy csizmadia dolgozott benne, és 1903-ban szociáldemokrata pártszervezete is alakult. 1904 és 14 között Szinérváralja címmel hetilapja jelent meg.

Az 1940-es évek végéig mindig Szatmár vármegyéhez, illetve megyéhez tartozott, csak 1968-ban csatolták Máramaros megyéhez. 1988-ban kapott városi címet.

Látnivalók

szerkesztés
  • A római katolikus templom eredeti építési éveként 1421 maradt fenn a hagyományban, ugyanis egy 1748-ban tartott vizsgálat során ezt az évszámot látták a falába vésve. Az 1717-es tatár betörés elpusztította. A katolikusok 1753-ban kapták vissza a reformátusoktól, majd újjáépítették. 1848-ban leégett, 1870-re ismét újraépítették, majd 1913-ban a torony átépítésével kapta jelenlegi alakját.[13]
  • A reformátusok kőtemploma 1796-ban épült a mezőváros magyarok által lakott felső részén, egy 1756-ból való fatemplom helyén.
  • Az ortodox templomot eredetileg a román görögkatolikusok építették 1876 és 1882 között, ugyancsak egy korábbi fatemplom helyén. Eredeti, tömzsi tornya helyett a mai tornyot és a portikuszt az 1909-es átépítéskor emelték.
  • Zsinagógája 1904-ben épült. Az 1990-es években kisebb botrányt váltott ki, amikor a kommunizmus végén az épületet használó termelőszövetkezet egykori vezetője újsághirdetésben kínálta megvételre.[14]
  • A volt Papolczy–Bay kúria (str. Cetăţii nr. 1) a 19. század végén épült. Itt született 1907-ben Bay Béla vívóedző. Az épület 2012-ben éppen felújítás alatt állt.
  • A volt Kávássy-kúria 1848-ban épült. Felújítás után jelenleg panzió üzemel benne.
  • A városháza a volt Bárány–Crăciun-ház 1900-as évekből származó épületében működik.
  • A volt Korona szállót a Neumann család építtette.
  • A volt járásbíróság historizáló épületében az 1. sz. általános iskola működik.
  • A volt katolikus iskola klasszicista épülete.
  • Kepes Sándor 1875-ben épült malma.
  • A 652 méter magas Komzsa-tető gyertyános-bükköse természetvédelmi terület. 1939-ben egy tüzérségi egység állomásozott a település peremén és a parancsnokuk, Georgescu tábornok elhatározta, hogy katonáival megörökítteti Mihai Eminescu halálának ötvenedik évfordulóját. A Komzsa-tetőn több ezer erdei- és lucfenyőcsemetéből rakatta ki a költő nevét, amely részben ma is látható.[15]
  • A Gutin-hegység legnyugatibb pontján, a Várhegy erdővel fedett tetején állnak Szinyér várának romjai. A 14–15. században a meggyesi Móroc család uradalmának székhelye volt, amely 1490-ben 29 faluból állt. 1491-ben Báthori András foglalta el Ulászló-párti őrségétől. 1563-ban Balassa Menyhért előbb csellel elfoglalta Báthori Zsigmond egyik fiától, majd katonáival leromboltatta. A vár nyújtott ovális alaprajzú, 10–15 méter széles és négy–öt méter mély árok veszi körül.[16]

Híres emberek

szerkesztés

Gazdaság

szerkesztés
  • Faipar.
  • Andezitbánya és kőfaragás.
  • Ecet- és szeszgyár.
  • Az 1950 előtti 179 hektáros szőlőterületből 1999-re mindössze 30 hektár maradt.[17]

Oktatás

szerkesztés
  • Mezőgazdasági szakiskolájának (Ion Ionescu de la Brad Iskolacsoport) elődje 1952-ben indult meg mint szőlészeti és gyümölcstermesztési szakiskola.
  • Az Alexiu Berinde Általános Iskola keretében nyolcosztályos magyar tagozat működik, külön épületben.[18]

Testvérvárosok

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
  2. ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. május 31. (Hozzáférés: 2023. július 9.)
  3. ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  4. ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. (L–Zs). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4569-1
  5. ↑ Mező András: Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza, 1999
  6. ↑ Tátrai Patrik: Az etnikai térszerkezet változásai a történeti Szatmárban. Bp., 2010, 163–65. és 241. o.
  7. ↑ Kiss Gábor. Erdélyi várak, várkastélyok, 2. változatlan kiadás, Panoráma (1990). ISBN 9632433882 
  8. ↑ Soltész János: A nagybányai reformált egyházmegye története. Nagybányán, 1902
  9. ↑ Anton E. Dörner: Evreii din comitatul Satu Mare în secolul al XVIII-lea, vol. 1: 1723–1760. Cluj-Napoca, 1998, 305. o.
  10. ↑ A nyomda indulási évéhez ld. A kézisajtó kora[halott link]
  11. ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 44. o.
  12. ↑ A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája, I. köt. 1897
  13. ↑ A Szatmári Egyházmegye jubileumi sematizmusa. Szatmárnémeti, 2006 Archiválva 2015. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF
  14. ↑ www.romanianjewish.org[halott link] (angolul)
  15. ↑ A természetvédelmi terület leírása a Máramaros megyei Természetvédelmi Felügyelet honlapján Archiválva 2014. július 27-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
  16. ↑ Erdélyi várak és jupiter.elte.hu Archiválva 2014. január 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
  17. ↑ Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002, 270–71. és 276. o.
  18. ↑ www.iskolakvegveszelyben.ro. [2016. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 7.)

Források

szerkesztés

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Szinérváralja&oldid=27535584”