Szojuz–2
A Szojuz–2A (orosz: Союз 2A). A Szojuz–1 tragédiáját követően átalakított űrhajó. Próbaútját automatikus vezérléssel, pilóta nélkül végezte.
| Szojuz–2 | |||||
| Szojuz-program | |||||
| Repülésadatok | |||||
| Ország | Szovjetunió | ||||
| Űrügynökség | Szovjet űrprogram | ||||
| Személyzet | robotpilóta | ||||
| Hordozórakéta | Szojuz hordozórakéta (11А511) | ||||
| NSSDC ID | 1968-093A | ||||
| A repülés paraméterei | |||||
| Start | 1968-10-25 | ||||
| Starthely | Bajkonur | ||||
| Keringések száma | 48 | ||||
| Leszállás | |||||
| ideje | 1968-10-28 | ||||
| Időtartam | 2 nap, 23 óra, 51 perc | ||||
| Űrhajó tömege | 6825 kg | ||||
| Pálya | |||||
| Perigeum | 185 | ||||
| Apogeum | 216 | ||||
| Periódus | |||||
| Föld körül | 88,5 perc | ||||
A Szojuz–2 1967. április 24-én indult volna, de Szojuz–1 űrhajónál fellépő technikai okok miatt törölték programját. Kijelölt űrhajósok: Valerij Fjodorovics Bikovszkij, Jevgenyij Hrunov, Alekszej Jeliszejev voltak. Terv szerint két fő űrséta során átszállt volna a Szojuz–1-be. Űrsétára azért volt szükség, mivel az összekapcsoló szerkezet a belső átszállást nem tette lehetővé. Az átszállás után a Szojuz–1 három fővel, a Szojuz–2 egy fővel tért volna vissza.
Küldetés
szerkesztésFő feladata az átépített űrhajó ismételt automatikus műszaki próbája, illetve az aktívan részt vevő Szojuz–3 űrhajóval végrehajtandó űrrandevú technikai eszközeinek és módszereinek kipróbálása, gyakorlása.
Jellemzői
szerkesztésKözponti tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1968. október 25-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.37 perces, 51.7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 185 kilométer, apogeuma 216 kilométer volt. A Szojuz űrhajó sorozatgyártással készült. Hasznos tömege 6825 kilogramm. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas.
A 17. fordulatától kölcsönös közeledési és távolodási manővereket hajtott végre az egy nappal később indított Szojuz–3 űrhajóval. Automatikus üzemmódban – földi ellenőrző/irányítás mellett – ugyan azt a programot kellett végrehajtaniuk, mint a Koszmosz–186/Koszmosz–188 esetében. Automatikus üzemmódban a Szojuz–3 200 méterre közelítette meg a Szojuz–2 űrhajót. Kézi vezérlésse Georgij Beregovoj három sikertelen csatlakozó kísérletet végzett. Egy méteres közelség után dokkolási/szétválási feladatot üzemanyag – manőverek következtében felhasznált – hiányában nem hajtották végre. Összesen 2 napot, 23 órát és 51 percet töltött a világűrben. Szolgálati ideje alatt 48 fordulatot végzett a Föld körül.
1968. október 28-án földi távvezérléssel bekapcsolták a fékező hajtóműveket. Belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, a kijelölt területen ért Földet.
Források
szerkesztés- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
- Tim Furniss, David J. Shayler, Michael D: Praxis Manned Spaceflight Log 1961-2006. Berlin, Heidelberg, New York: Springer. 2007. ISBN 9780387341750
További információk
szerkesztés- Szojuz–2. spacefacts.de. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 22.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
