Szojuz–30

szovjet személyszállító űrhajó
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 25.

A Szojuz–30 (oroszul: Союз 30) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte a Szaljut–6 űrállomásra az Interkozmosz-program keretében, a második más nemzetiségű űrhajóst, Mirosław Hermaszewskit.

Szojuz–30
Szaljut-program
Repülésadatok
OrszágSzovjetunió
ŰrügynökségSzovjet űrprogram
HívójelKavkaz (Kaukázus)
HordozórakétaSzojuz–U
A repülés paraméterei
Start1978. június 27.
15:27:21 UTC
StarthelyBajkonur, LC1
Keringések száma125
Leszállás
ideje1978. július 5.
13:30:20 UTC
helyeCelinográdtól 300 km-re nyugatra
(Rosztov-na-Donu közelében)
Időtartam7 nap 22 óra 2 perc 59 mp
Űrhajó tömege6800 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül197 / 343 km
Pályahajlás
Föld körül51,66°
Periódus
Föld körül88,83 perc
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–30 témájú médiaállományokat.

Küldetés

szerkesztés

Feladata bekapcsolódni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási programba. Berendezkedés után elvégezni a nemzeti kutatási programot. A vendégeknek ügyelniük kellett az űrállomás legénységének pihenésére.

Jellemzői

szerkesztés

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1978. június 27-én a bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.83 perces, 51.66 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 197 kilométer, apogeuma 343 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Június 16-án 22 óra 58 perckor kapcsolódott össze az űrállomással, a II-es dokkoló egységnél. A dokkolás automatikus vezérléssel történt. Összesen 7 napot, 22 órát, 2 percet és másodpercet 59 töltött a világűrben. Összesen 125 alkalommal kerülte meg a Földet.

Június 28-án fogadták és elhelyezték az űrhajó nemzetközi legénységét, miután összekapcsolódott a Szaljut–6 hátulsó, a II. csatlakozó modulhoz. Hermaszewski az előírt kutatási (Szirena – kristályosodási, öntési kísérletek a Szpalv kemencében), Kardiolider – orvosi mérések, fényképezési, erőforrás-kutatási (Raduga – MKF-6M), Vkusz – ízlelési (a biztosított ételek ízértékelése) feladatokat végezte. Megismerte a szovjet–csehszlovák Tyeploobmen és az Oprosz kísérleteket. A program végén a kutatási eredményeket átpakolva, megkezdték a leszállási műveleteket.

Június 5-én belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Celinográdtól 300 kilométerre nyugatra értek Földet.

Személyzet

szerkesztés

Tartalékok

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  • Szojuz–30. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–30. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–30. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–30. kursknet.ru. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–30. zarya.info. [2007. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–30. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 15.)

Elődje:
Szojuz–29

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–31