Szokolay Olly

(1902–1980) magyar színésznő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 31.

Szokolay Olly, Szokolay Olívia (Budapest, 1902. április 16.[5] – Budapest, 1980. szeptember 11.) színésznő.

Szokolay Olly
SzületettSzokolay Olívia
1902. április 16.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1980. szeptember 11. (78 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Házastársa
Foglalkozásaszínész

A Wikimédia Commons tartalmaz Szokolay Olly témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Fényes Szabolcs: Manolita.[4] Fővárosi Operettszínház. Latabár Kálmánal (és Matolcsy Miklóssal, aki nem látszik

Életútja

szerkesztés

Szokolay József kőművessegéd és Kovacsik Erzsébet leánya. Rákosi Szidi színiiskolájában tanult. 8 éves korában az Operában kezdte a pályát, a balettben, ahol 18 éves koráig működött. Ezután az Eskütéri Színházban játszott, a Férjhez ment a feleségem című darabban elért sikere után Bécsbe szerződött. 1921. szeptember 11-én Budapesten, az Erzsébetvárosban férjhez ment Korda Zoltán mozirendezőhöz,[6] majd 1924-ben elváltak.[7] Nemsokára a Fővárosi Operettszínház ajánlatát fogadta el. 1929. február 4-én Budapesten, az Erzsébetvárosban Harmath Imre színműíró neje lett.[8] 1941-től szubrettként a Fővárosi Operettszínház tagja volt.

Fontosabb színházi szerepei

szerkesztés
  • Babette (Ábrahám Pál: Zenebona)
  • Zsuzsi (Ábrahám Pál: Az utolsó Verebély lány)
  • Marguita (Maurice Yvain: Yes)
  • Lilian (Fall: Ez hát a szerelem)
  • Madelaine (Fényes Szabolcs: Maya)

Filmszerepei

szerkesztés
  • Kard és eke (1918, propaganda)
  • Lesz maga juszt is az enyém (1922, szkeccs)
  • Csak nővel ne! (1924) – Helen Rye
  • Aranypáva (1929) – Kitty
  • Bűnös vagyok (1941) – Lola barátnője