Szu–47 Berkut
A Szu–47 Berkut (Беркут, jelentése „szirti sas”), vagy korábbi fejlesztési nevén SZ–32, majd SZ–37 a OKB Szuhoj-nak Oroszországban, az 1990-es években kifejlesztett repülőgépe, technológiai demonstrátora. Fejlesztésének célja, hogy a tervezési stádiumban álló PAK FA 5. generációs vadászgép egyes megoldásait kipróbálják. Első nyilvános szereplése az 1997-es Párizs-Le Bourget-i légiszalonon volt.
| Szu–47 Berkut | |
 | |
| A prototípus felszállása a MAKSZ 2001-en | |
| NATO-kód | Firkin |
| Funkció | vadászgép (technológiai demonstrátor) |
| Gyártó | Szuhoj |
| Tervező | OKB Szuhoj |
| Gyártási darabszám | 2 db (prototípusok) |
| Személyzet | 1 fő |
| Első felszállás | 1997. szeptember 25. |
| Méretek | |
| Hossz | 22,6 m |
| Fesztáv | 16,7 m |
| Magasság | 6,3 m |
| Szárnyfelület | 61,87 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 16 375 kg |
| Max. felszállótömeg | 35 000 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 2 db Ljulka AL–37FU (tervezett) 2 db Szolovjov D–30F6 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű tolóerővektor-eltérítő digitális vezérléssel |
| Tolóerő | 2×83,4 kN 2×142,2 kN utánégetővel |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | Mach 2,34; 1,31 (földközelben) |
| Hatótávolság | 3300 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 18 000 m |
| Emelkedőképesség | 233 m/s |
| Szárny felületi terhelése | 360 kg/m² |
| Avionika | |
| Katapultülés | K–36D |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szu–47 Berkut témájú médiaállományokat. | |
A Szovjetunióban már végeztek előrenyilazott szárnyú repülőgéppel kísérleteket, Pavel Cibin tervezőirodája foglalkozott az C–1 típusjelű (ЛЛ–3, летающая лаборатория, változatjelű azaz „repülő laboratórium”) kísérleti rakétameghajtású repülőgéppel az 1940-es évek második felében. A NASA is folytatott kísérletet az előre nyilazott szárnyelrendezéssel (X–29), azonban kutatási eredményeik szerint a mellső szárnybekötéseknél fellépő nyíró-csavaró igénybevételekre nem lehet gazdaságos megoldást megtervezni (a második világháború előtt a lengyelek folytattak ilyen kísérleteket, a háború végén pedig a Junkers Ju 287 bombázója lett a későbbi kutatások alapja).
A gép felsőszárnyas, kéthajtóműves, kacsaelrendezésű és hátsó, kombinált magassági kormányokkal rendelkezik, triciklifutóművel van felszerelve. Szerkezeti anyagai nagymértékben szénszálas kompozitból állnak, vezérlőrendszere digitális (fly-by-wire). Maga a fejlesztési munka 1984-ben indult a Szovjetunióban az X–29 mintájára, azonban a SZU összeomlását követően megtorpant. A kutatás-fejlesztés racionalizálását követően a konkurens MiG 1.44-gyel közösen az 5. generációs PAK FA kutatási alapjait képezik.
Galéria
szerkesztés-
A Szu–47 Berkut felülnézete. Jól látható az előrenyilazott szárny és a kacsaelrendezésű magassági kormány -
A prototípus felszállásra készül. -
A MAKSZ 2001-en bemutatót repülő prototípus
Források
szerkesztésKülső hivatkozások
szerkesztés- Су-47 Беркут – az Ugolok nyeba cikke (oroszul)
- SZ–37 Berkut a Fighter-Planes.com-on Archiválva 2012. október 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
- SZ–37 a Russian Aviation-ön
- SZ–37 a Russian Military Analysis-en
- SZ–37 az airforce-technology.com-on
- LL–1, –2, –3 – testpilot.ru
