Wikipédia

Szun Csüan

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 20.
A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.
 Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Szun Csüan (kínaiul: 孙权, Hallgat kiejtés; 182 – 252. május 21.),[1][2] adott neve Csungmou (仲謀), posztumusz neve Vu Ta-ti (Vu császára, Ta; 吴大帝), a kínai Három királyság kora egyik államának, Keleti Vunak alapítója és első uralkodója i. sz. 221-től 252-ig.

Szun Csüan
Szun Csüan (Sun Quan) Tang-korabeli ábrázolása
Szun Csüan Tang-korabeli ábrázolása
Keleti Vu császára
Vu Ta-ti
Uralkodási ideje
229. május 23. – 252. május 21.
ÖrököseSzun Liang
Vu királya
Uralkodási ideje
221. szeptember 23. – 229. május 23.
Életrajzi adatok
UralkodóházKeleti Vu dinasztia
Született182
Csöcsiang
Elhunyt252. május 21. (69-70 évesen)
Jiankang
NyughelyeNanking
ÉdesapjaSun Jian
ÉdesanyjaLady Wu
Testvére(i)
  • Lady Sun
  • Sun Yi
  • Sun Kuang
  • Sun Ce
  • Sun Lang
Házastársa
  • Pan Shu
  • Lady Wang
  • Lady Xu
  • Jinghuai
  • Bu Lianshi
  • Yuan
  • Xie
  • Zhao Shi
Gyermekei
  • Sun Deng
  • Sun Lü
  • Sun He
  • Sun Ba
  • Sun Fen
  • Sun Xiu
  • Sun Liang
  • Sun Luban
  • Sun Luyu
A Wikimédia Commons tartalmaz Szun Csüan témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szun Csüan közrendű családba született, apja katona és hivatalnok volt. A 2. század végén a Han-dinasztia uralma megrendült, az országot egymással viszálykodó hadurak irányították, ekkorra a császár is befolyásuk alá került. Szun Csüan apja elesett az egyik összecsapásban. Bátyja, Szun Cö maga is helyi szinten (a Jangce alsó folyásától délre fekvő Csiangtungban) befolyásos hadúrrá verekedte fel magát, de 200-ban meggyilkolták és pozícióját a 18 éves Szun Csüan örökölte. Bátyja hadvezérei és tanácsadói segítségével megerősítette helyzetét és 207-ben sikerült legyőznie a Jangce középső szakaszát uraló Huang Cu hadurat. Ugyanebben az évben a legerősebb hadúr, az Észak-Kínát befolyása alatt tartó Cao Cao támadást intézett a déliek ellen; de Szun Csüannak és a vele szövetséges Liu Pejnek a vörös sziklák csatájában sikerült megakadályozni a hatalmas túlerőben lévő ellenség átkelését a Jangcén.

Cao Cao halála után fia, Cao Pi 220-ban elbitorolta a trónt az utolsó Han-bábcsászártól és kikiáltotta Cao Vej államát. Szun Csüan formálisan vazallusi esküt tett neki és cserébe megkapta a Vu királya titulust. Amikor azonban Cao Pi 222-ben azt követelte tőle, hogy fiát küldje el az udvarába túsznak, ezt megtagadta és kikiáltotta a függetlenségét. Hét évvel később, 229-ben felvette a császári címet. Eközben szövetségese, Liu Pej is megalapította saját dél-kínai államát, Su Hant és a következő évtizedekben változó intenzitással, együttes erővel küzdöttek az északi Cao-dinasztia ellen.

Szun Csüan fiatal korában megfontolt döntéseiről volt ismert és általában hallgatott tehetséges tanácsadóira. Idős korában egyre inkább autokrata módjára kormányzott, hajlamos volt a dühkitörésekre és az érzelemalapú döntésekre; emiatt számos kudarc érte. Legidősebb fia, Szun Teng 242-es halálát követően hagyta hogy két másik fia, Szun Ho és Szun Pa vetélkedjen az örökösödésért, majd amikor beleunt a viszályba az elsőt száműzte, a másikat öngyilkosságra kényszerítette; majd 7 éves legkisebb fiát, Szun Liangot nevezte ki koronaherceggé. Szun Csüan 252-ben halt meg, 70 éves korában. A Három királyság alapítói közül ő volt a legfiatalabb és ő uralkodott legtovább.

A három királyság története szerint Szun Csüan magas termetű volt, arca hosszú, szemei ragyogóak.[3] Bölcs és társaságkedvelő, sokat tréfálkozó embernek írták le. Fel tudta ismerni tanácsadói tehetségét és nekik megfelelő feladatkört bízott rájuk, ezzel mind a kormányzásban, mind a harctéren előnybe került vetélytársaival szemben és elnyerte a nép támogatását.

Gyermekkora

szerkesztés

Szun Csüan 182-ben született Szun Csien Han-korabeli hivatalnok (és bátorságáról ismert katona, A Három királyság története szerint Szun-ce leszármazottja volt) és felesége, Vu második fiaként. Egy bátyja volt (Szun Cö), két öccse (Szun Ji és Szun Kuang), egy ismeretlen nevű húga, valamint több féltestvére.

Két éves korában, 184-ben kitört az egész országra kiterjedő sárga turbánosok felkelése. Szun Csien csatlakozott a lázadók ellen vonuló Csu Csün tábornok seregéhez és családját Soucsunban helyezte biztonságba. 189-ben bátyja, a 14 éves Szun Cö összebarátkozott a hasonló korú Csou Jüvel és a családot átköltöztette annak szülővárosába.

Apjuk 191-ben (más források szerint 192-ben vagy 193-ban) elesett az egyik csatában. A Szun család visszaköltözött Csiangtuba, ahol meggyászolhatták. Két évvel később Szun Cö csatlakozott Jüan Su hadúr seregéhez, ahol gyorsan emelkedett a ranglétrán és hamarosan saját csapatainak parancsolhatott. 195-ben Szun Cö legyőzte Jang tartomány kormányzóját, Liu Jaótt. A felcseperedő Szun Csüan segítette bátyját abban, hogy kiterjessze uralmát a Jangcétől délre eső területeken. 196-ban, mindössze 14 évesen bátyja kinevezte Janghszien megye magisztrátusává; ezt követően ahogy nőtt, egyre fontosabb feladatokat kapott. Szun Csüan tehetségesnek bizonyult, fontos barátokat szerzett és hírneve hamarosan majdnem akkora lett, mint bátyjáé és apjáé. Ekkori barátai, mint Csu Zsan vagy Hu Cung, később miniszterek lettek a kormányában. 199-ben bátyja ezredessé (校尉) nevezte ki és elkísérte őt Lucsiang és Jücseng meghódítására. Befolyását mutatja, hogy amikor az egyik legerősebb hadúr, Cao Cao meg akarta erősíteni szövetségét Szun Cövel, Szun Csüannak és öccsének, Szun Jinek fontos hivatali pozíciókat ajánlott Hszucsangban, amit azonban ők visszautasítottak.

Szun Cö örököse

szerkesztés
 
Szun Cö

200-ban egy vadászat során Szun Cöt meggyilkolták. Mivel fia még nagyon fiatal volt, halálos ágyán 18 éves öccsét, Szun Csüant tette meg örökösének. A vigasztalhatatlan Szun Csüan hadnagyai biztatására katonai ruhába öltözött és végigjárta a bátyja által meghódított tartományokat. Szun Cö alvezérei közül sokan úgy gondolták, hogy túl fiatal még egy ilyen fontos feladathoz és volt aki átállt Cao Caóhoz (mint Li Su, Lucsiang kormányzója). Szun Csüan erre levelet írt Cao Caónak, elmagyarázva álláspontját a volt alvezér hűtlenségéről és visszafoglalta Li Sutól Lucsiangot.

Más alvezérek, mint Csang Csao és Csou Jü látták Szun Csüan tehetségét és hűségesek maradtak hozzá. A Szun Cö által Cao Caóhoz küldött Csang Hung is visszatért az ő szolgálatába; az ő kérésére adta Hszien császár (aki ekkor Cao Cao bábja volt) Szun Csüannak a "barbárokat támadó hadvezér" (討虜將軍) megtisztelő címet; hosszú ideig így ismerték őt. Szun Csüan a későbbiekben is jó érzékkel fedezte fel a jellemes, tehetséges embereket, akikre felelősségteljes feladatokat bízott.

A következő néhány évben Szun Csüan a dél-kínai sanjüe törzsekkel hadakozott, őket hajtotta uralma alá, akik addig a Han-kormányzat hatáskörén kívül éltek. Több hadjáratot is indított ellenük: 206-ban elfoglalta fő erődjeiket, Matunt és Patount, több mint tízezer foglyot ejtve. Ezenkívül folyamatosan támadta és zaklatta a szomszédos tartomány hadura, Liu Piao alvezérének, Huang Cunak a területét, főleg, mert Huang Cu ölte meg korábban az apját. 203-ban és 207-ben is támadást intézett ellene, majd végül 208-ban sikerült legyőznie és megölnie őt. A bosszúállás mellett a kezére került Csienghszia tartomány nagy része. Az északi hadúr, Cao Cao eközben sereget gyűjtött Szun Csüan és Liu Piao meghódoltatására.

A vörös sziklák csatája

szerkesztés
 
Lovasokat és harci szekeret ábrázoló késő Han-korabeli falfestmény (Honan tartomány)

Még az új háború kitörése előtt, 208 végén meghalt Liu Piao és két fia, Liu Csi és Liu Cung vetélkedni kezdett az örökségéért. Liu Cung nem akart kétfrontos háborút, ezért inkább meghódolt Cao Caónak. Tanácsadója és legfontosabb szövetségese, Liu Pej nem akart az északi hadúr alattvalója lenni és délre vonult, de Cao Cao emberei utolérték, szétvertek csapatát, alig sikerült elmenekülnie Tangjangba.

Szun Csüan a Cao Cao jelentette fenyegetés miatt gyorsan szövetséget kötött Liu Pejjel és Liu Csivel. Cao Cao levelet írt nekik, amelyben lehengerlő túlerővel fenyegette meg őket. Azzal dicsekedett, hogy 800 ezres hadserege van, bár a későbbi becslések szerint 220 ezer katona állt a rendelkezésére; ezzel szemben Szun Csüan 30 ezer, a két Liu 10 ezer embert tudott kiállítani. A tanácsadók, köztük Csang Csao, hajlottak a megadásra, de Szun Csüan nem volt hajlandó meghajolni, főleg mert tartott tőle, hogy Cao Cao nem fogja megtűrni őt hadvezérként.

Szun Csüan a Jangcénél védekezett, itt igyekezett megakadályozni Cao Cao átkelését. 30 ezer emberét hajókba ültette, míg Liu Pej a déli partot védte 10 ezer katonájával. Cao Cao hatalmas seregében járvány pusztított, embereinek nagy része kényszersorozott volt és nem szokott hozzá a hajós harcmodorhoz. Szun Csüan hajóinak parancsnoka, Csou Jü cselt eszelt ki, úgy tett, mintha megbüntetné hadnagyát, Huang Kajt, aki ezután látszólag átállt Cao Caóhoz. Közelítő hajói azonban gyújtóhajók voltak, amelyek lángra lobbantották Cao Cao csapatszállítóit és a tűzvész gyorsan terjedt az egymáshoz láncolt hajókon. Cao Cao flottája nagyrészt elpusztult; egy részük a déli partra tudta tenni a katonákat, de azokkal végeztek Szun Csüan és Liu Pej véderői.

Bizonytalan szövetsége Liu Pejjel

szerkesztés
 
Szun Csüan szobra

Cao Cao visszavonulása után Szun Csüan elfoglalta Csing tartomány északi részét, míg a délit Liu Pej szállta meg. Szövetségüket megerősítendő Liu Pej feleségül vette Szun Csüan húgát, Szun Zsent. Csou Jü kapitány azonban gyanakodott Liu Pejre és azt javasolta urának, hogy fogassa el, tegye házi őrizetbe, csapatait pedig olvasszák be a Szun-seregbe. Szun Csüan azonban attól tartott, hogy egy ilyen esetben a katonák fellázadnának.

Szun Csüan és Csou Jü azt tervezte, hogy a mai Senhszi tartományban megtámadják Liu Csang és Csang Lu hadurakat, de {{kínai|Csou Jü 210-ben meghalt és a támadás elmaradt. Szun Csüannak ehelyett sikerült rábeszélnie a meghódolásra Csiao tartomány hadurait, és erre a régióra is kiterjesztette uralmát. Mivel Liu Pej panaszkodott, hogy Csing tartomány déli fele nem elegendő csapatai fenntartására, átengedte neki Észak-Csing egyes részeit.

211-ben Szun Csüan átköltöztette székhelyét Tantuból Moling városába; a következő évben újjáépíttette falait és átkeresztelte a Csienje névre. Innen jobban tudta felügyelni a Jangcét és könnyebben tudta tartani a kapcsolatot alvezéreivel. Zsuhszünél erődítményeket emeltetett, mert tartott Cao Cao támadásától.

213 elején meg is érkezett a támadás. Szun Csüan személyesen vezette a védekezést és jó hasznát vette az előzőleg emelt erődítményeknek. Cao Cao megpróbált átkelni a Jangcén, de Szun Csüan hajói körbevették és elpusztították a flottáját. Szun Csüan egy nagy hajóval személyesen közelítette meg Cao Cao táborát az északi parton, hogy kikémlelje az ellenség helyzetét. Cao Cao ekkorra megtanulta tisztelni ellenfelét (akiről azt mondta, hogy bárcsak lenne egy ilyen fia) és utasítása alapján nem támadták a hajót, amely sértetlenül távozhatott. Az északi hadúr végül visszavonult.

Cao Cao kudarcát követően az uralmával elégedetlen lakosság nagy számban menekült délre, Szun Csüanhoz; a Jangce északi partvidéke jórészt elnéptelenedett. 214-ben Cao Cao egyik megbízható emberét, Csu Kuangot küldte a vidékre, aki parasztok megtartása céljából segítette a mezőgazdaságot és rablókat küldött át Szun Csüan területére. Szun Csüan alvezére, Lü Meng tanácsára a folyó áradása idején csónakokkal megközelítette Csu Kuang központját és meglepetésszerű támadással elfoglalta a várost, még mielőtt az ellenség kiépíthette volna a régió védelmét.

Eközben Liu Pej elfoglalta Ji tartományt, ahonnan képes volt élelmezni a csapatait. Szun Csüan visszakövetelte Csing tartomány déli részét, ám Liu Pej nem volt hajlandó visszaadni. Szun Csüan ekkor egy 20 ezres és egy 10 ezres sereget küldött a tartomány visszafoglalására. Liu Pej személyesen vonult oda, hogy visszaverje őket, de még mielőtt kitört volna a háború, híre jött hogy Cao Cao el akarja foglalni Hancsungot. Liu Pej erre kiegyezett Szun Csüannal, a Hsziang folyó mentén húzták meg a határt, átadott neki két kerületet egyért cserébe, Szun Csüan pedig vállalta, hogy segít neki elhárítani Cao Cao támadását. Szun Csüan meg is rohanta az északiak kezén lévő Hofejt, de súlyos vereséget szenvedett, majdnem őt is elfogták.

217-ben Cao Cao hatalmas sereggel ismét Zsuhszü ellen vonult. Szun Csüan 70 ezer katonát gyűjtött össze a védekezésre; maga a várost védte, a csatát alvezérére, Lü Mengre bízta. Az összecsapások több hétig tartottak, míg a tavaszi áradás miatt Cao Cao ismét visszavonulni kényszerült. Serege azonban Hsziahou Tun vezetése alatt a közelben maradt, így patthelyzet alakult ki, mert Szun Csüan nem hagyhatta ott Zsuhszüt, ahhoz pedig nem volt elég erős, hogy nyílt csatára hívja ki az ellenséget. Így hát kiegyezett Cao Caóval és elismerte őt a Han-császárság hivatalos képviselőjének. Bár ez formálisan behódolást jelentett, Cao Cao jól tudta, hogy nem tudná rákényszeríteni akaratát Szun Csüanra, akit hivatalosan is megerősített minden címében és tisztségében, amiket az magára ruházott és rábízta (az egyébként is általa megszállt) déli tartományok kormányzását.

Harca Liu Pejjel

szerkesztés
 
Szun Csüan 17. századi ábrázolása

219-ben Liu Pej hadvezére, Kuan Jü északra vonult, megtámadta Fancsenget és nagy győzelmet aratott Cao Cao rokona, Cao Zsen felett. Ostrom alá vette a várost és Cao Cao már azt fontolgatta, hogy a veszélyessé vált vidéktől messzebbre költözteti székhelyét. Szun Csüan, aki neheztelt Kuan Jüre vele szembeni rosszindulatú viselkedése miatt (például elkobozta Szun Csüan élelmiszerkészleteit északi hadjáratához) hátbatámadta az ostromló sereget, amely menekülni kényszerült. Kuan Jüt elfogták és kivégezték. Szun Csüan teljes egészében megszállta Csing tartományt és szövetsége Liuval megszűnt.

220-ban Cao Cao meghalt, fia és utóda, Cao Pi pedig elbitorolta az uralkodói címet Hszien császártól. A Han-dinasztia megszűnt és helyette megalakult a Cao Vej-dinasztia állama. Szun Csüan eleinte kivárt, nem kiáltotta ki a függetlenségét, de nem is hódolt be Cao Pinek. Ezzel szemben Liu Pej 221 elején császárnak kiáltotta ki magát, megalapítva Su Han államot. Ezt követően hadjáratot szervezett Szun Csüan ellen, hogy megbosszulja Kuan Jüt. Az attól tartott, hogy a háború kitörése esetén Cao Pi hátba támadja, ezért vazallusi hűségesküt tett neki. A császár tanácsadója, Liu Je azt javasolta, hogy ne fogadja el az esküt és osztozzon meg Liu Pejjel a Szun-klán tartományain, de Cao Pi a békés utat választotta (és a történészek szerint ezen döntése következtében Cao Vej később is csak Észak-Kínát tudta ellenőrzése alatt tartani) és 221 szeptemberében kinevezte Szun Csüant, mint vazallusát Vu királyává és megadta neki a legnagyobb "kilenc kitüntetést".

222-ben Szun Csüan hadvezére, Lu Hszün a Hsziaotingi csatában döntő vereséget mért Liu Pejre; megállította offenzíváját és az többé nem is próbálkozott újabb támadással. Ugyanebben az évben Cao Pi azt követelte, hogy Szun Csüan küldje udvarába túszként örökösét, Szun Tenget; ő azonban ezt megtagadta és kikiáltotta függetlenségét, megalapítva Keleti Vu államot. Cao Pi erre megtámadta, de 223 elején seregét megállították. Az év nyarán a 62 éves Liu Pej megbetegedett és meghalt. Fia, a 16 éves Liu San, és a helyette kormányzó régens, Csu-ko Liang kibékült Szun Csüannal és megújították szövetségüket. A szövetség egészen Su Han állam 263-as bukásáig megmaradt.

Uralkodása

szerkesztés
 
Lu Hszün, Szun Csüan hűséges tanácsadója

Szun Csüan uralkodásának korai szakaszában Keleti Vu kormányzása híres volt hatékonyságáról. Szun jó érzékkel választotta ki tanácsadóit és a megfelelő, tehetséges embereket állította az államszervezet posztjaira. A hűséges Lu Hszünben annyira megbízott, hogy adott neki egy másolatot a nagypecsétjéből; diplomáciai leveleit is először neki küldte el véleményezésre és Lu Hszün a saját pecsétjével hitelesíthette az általa tett változtatásokat. Felhatalmazta Lu Hszünt és másik bizalmasát, Csu-ko Csint, hogy szükség esetén az ő jóváhagyása nélkül is tárgyaljanak a szövetséges Su Hannal. Barátjaiként kezelte a kormányzati főtisztviselőket, beceneveket adott nekik, azok pedig cserébe erejüket megfeszítve szolgálták az államot.

Cao Pi 224-ben és 225-ben is támadást intézett Keleti Vu ellen, de viszonylag könnyen elhárították mindkettőt, így Cao Pi kénytelen volt kijelenteni, hogy "a Mennyek teremtették a Jangcét, hogy elválasszák északot a déltől." Ugyanezen okból azonban Szun Csüan sem tudott hathatós offenzívát indítani Cao Vej ellen. 226-ban, Cao Pi halálát követően megtámadta ugyan Csianghszia körzetet, de kénytelen volt visszavonulni, amikor az ellenség erősítése megérkezett. Ugyanebben az évben viszont hadvezére, Lü Taj a dél-kínai Csiao tartományban legyőzte Si Huj hadurat és kiterjesztette a Keleti Vu uralmát a régióra. A későbbiekben több kambodzsai, laoszi és vietnami helyi királyság is vazallusi hűségesküt tett Vunak.

Szintén 226-ban egy római kereskedő érkezett a Keleti Vuhoz tartozó Csiaocsi (Észak-Vietnam) egyik kikötőjébe.[4][5] A helyi prefektus továbbküldte őt Szun Csüan nankingi udvarába,[4] ahol az uralkodó beszámoltatta a Római Birodalomról és népéről.[5] Expedíciót szerveztek a kereskedő hazajuttatására, akit egy kínai követ (aki az úton meghalt) és ajándékként 10-10 feketés színű törpe férfi és nő is elkísért.[5]

Keleti Vu csak 228-ban tudott jelentős csatát nyerni Vejjel szemben, amikor az uralkodó jóváhagyásával hadvezére, Csou Fang úgy tett, mintha fellázadna Szun Csüan ellen. Vej tábornoka, Cao Hsziu erre nagy sereggel a támogatására sietett és egyenesen belesétált a Vu-erők által előkészített csapdába. Csaptaiat a teljes megsemmisüléstől csak {{kínai|Jia Kui|Csia Kuj]] tábornok segítsége mentette meg.

229-ben Szun Csüan császárrá kiáltotta ki magát. Emiatt feszültté vált a viszonya Su Hannal is, aki magát tekintette a Han-dinasztia jogos örökösének. Csu-ko Liang régens azonban nem akarta emiatt felrúgni a szövetséget Keleti Vuval, amelyet abban az évben meg is újítottak és abban is megyegyeztek, hogy ha sikerül elfoglalni Vejt, azt egyenlően osztják fel kettejük között. Ugyanebben az évben Szun Csüan Vucsangból Csienjébe költöztette fővárosát, egyúttal pedig országa nyugati felét örököse, SZun Teng gondjaira bízta (Lu Hszün asszisztálása mellett).

Keleti Vu császára

szerkesztés
 
A Három királyság korának államai

230-től problémásabb évek kezdődtek. Szun Csüan (Lu Hszün tiltakozása ellenére) nagy flottát indított el (állítólag 10 ezer emberrel), hogy keressék meg Jucsou és Tancsou legendás szigeteit (valószínűleg Tajvant vagy Rjújkjút). A flotta Tancsout ugyan nem találta meg, de Jicsout igen, és 231-ben néhány ezer lakóját foglyul ejtve hazatért. Egy járvány következtében azonban a legénység 80-90%-a meghalt és a feldühödött Szun Csüan kivégeztette az expedíció két parancsnokát. A trónörökös Szun Teng 232-ben Lu Hszünre hagyta a rábízott országrészt és visszaköltözött apja Csienje udvarába, ahol 241-ben meghalt.

232-ben a vui flotta újabb kudarca következett. Szun Csüan elküldte két hadvezérét, Csou Hótt és Pej Csient hogy hajózzanak a Liaotung-félszigetre (amelynek kormányzója, Kung-szun Jüan Cao Vej vazallusa volt) és vásároljanak lovakat. A viharok és a Vej-flotta támadásai miatt azonban a hajók nagy része odaveszett. A következő évben Kung-szun Jüan feljánlotta Szun Csüannak, hogy vazallusi esküt tesz neki. Szun Csüan örömében kinevezte őt Jan hercegévé, megadta neki a legmagasabb "kilenc kitüntetést" és (tanácsadóinak rosszallása ellenére) tengeren 10 ezer katonát küldött Liaotungba, hogy segítsenek a Cao Vej várható támadásának elhárításában. Kung-szun Jüan árulónak bizonyult, megölette a főtiszteket, a katonákat pedig saját szolgálatába kényszerítette. A feldühödött Szun Csüan saját maga akart hajóra szállni, hogy elpusztítsa Kung-szun Jüant, de Lu Hszün tanácsainak hatására végül megnyugodott és nem indult el a kockázatos kalandra. Időnkénti dührohamainak ellenére többnyire megőrizte korábbi racionális gondolkodását; például amikor 235-ben a Vej-beli Cao Zsuj császár felajánlotta, hogy gyöngyökért, jadéért és teknőspáncélokért cserébe szívesen ad neki lovakat (ezzel gúnyosan utalva országaik gazdasági és katonai lehetőségeire), ő köszönettel elfogadta ajánlatát, mondván, hogy hadseregének tényleg szüksége van lovakra.

234-ben a Keleti Vu és Su Han egyszerre támadt Cao Vejre. Szun Csüan személyesen vezette a fősereget a határon fekvő Hofej városa ellen, miközben alvezérei, Lu Hszün és Csu-ko Csin elterelő támadásokat intéztek Hsziangjang ellen. Vej hadvezetése azonban átlátott a cselen és hagyták, hogy Szun Csüan hiábavalóan ostromolja Hobejt. Amikor készletei kifogytak, Cao Zsuj megjelent a felmentő sereggel és Szun Csüan kénytelen volt visszavonulni.

238-ban Vej hadvezére, Sze-ma Ji megtámadta a liaotungi Kung-szun Jüant, aki Keleti Vutól kért segítséget. Korábbi árulása ellenére Szun Csüan nem utasította el egyből a kormányzót, de arra számított, hogy patthelyzet alakul ki a felek között és akkor kihasználhatja Kung-szun Jüan szorult helyzetét. Sze-ma Ji azonban gyors győzelmet aratott, így Vu csapatainak északra szállítására nem került sor. Ugyanebben az évben kivégeztette Lü Jit, az állami ellenőrzési hivatal korrupt vezetőjét.

A hanyatlás és halála

szerkesztés
 
Szun Csüan az 1900 körül készült Híres emberek arcképei albumban

239-ben meghalt Cao Zsuj és hét éves fia, Cao Fang örökölte Vej trónját. 241-ben Szun Csüan megpróbálta kihasználni szomszédja belpolitikai bizonytalanságát és támadást intézett ellene, de hadmozdulatait nem koordinálta Su Hannal, így ez az akciója is kudarcba fulladt.

Ugyanebben az évben meghalt Szun Teng trónörökös és az esemény az örökösödési válságon kívül megroppantotta Szun Csüan mentális egészségét is. 242-ben egyik fiát, a Vang feleségétől született Szun Hót jelölte ki örököséül; ugyanakkor azonban látványosan kedvezett egy másik fiának, Szun Pának is és megengedte, hogy ugyanannyi szolgát tartson mint a trónörökös. A két fiú emiatt vetélkedni kezdett egymással, idővel külön palotába költöztek és Szun Pa tervezgette, hogyan válhatna ő apjuk egyedüli örökösévé. A császár fiai viszályáért azok anyját vádolta, aki állítólag ijedtében meghalt. Amikor Lu Hszün megpróbálta megvédeni Szun Hót fivére vádaskodása ellen, Szun Pa őt is különféle hamis vádakkal próbálta befeketetíteni és a veterán tanácsadó felindultságában meghalt.

250-ben Szun Csüan megelégelte fiai viszályát, Szun Pának megparancsolta, hogy kövessen el öngyilkosságot, Szun Hót (aki ártatlan volt a fejére olvasott bűnökben) megfosztotta címeitől és legfiatalabb fiát, Szun Liangot nevezte ki koronahercegnek. Veje, Csu Csü (lányának, Szun Lu-jünek a férje) megpróbált Szun Ho védelmére kelni, de a feldühödött császár őt is öngyilkosságra kényszerítette, több, kegyvesztett fiait támogató főhivatalnokot pedig kivégeztetett.

Nagyjából ugyanekkor Szun Csüan arra is parancsot adott, hogy a határvidéken rombolják le a folyók gátjait, hogy az árterek megnehezítsék Vej esetleges támadását.

251-ben az idős Szun Csüan császárnővé nevezte ki Szun Liang anyját, Pant. Ez volt az első ilyen alkalom, feleségei közül egyik sem kapta meg a címet, kivéve kedvencét, Put, de őt is csak 238-as halálát követően tüntette ki ezzel. Megbánta azt is, amit Szun Hóval tett és vissza akarta hívni száműzetéséből, de lánya, Szun Lu-pan és rokona, a Liangot támogató Szun Csün lebeszélte erről. Érezte közeledni a halálát, ezért a 9 éves trónörökös mellé kinevezte Csu-ko Csin fiát, Csu-ko Kót régensnek (annak ellenére, hogy a régens jellemét illetően voltak kétségei, túlségosan arrogánsnak és önteltnek tartotta).

252-ben Pan császárnőt rejtélyes körülmények között meggyilkolták, egy reggel megfojtva találták az ágyában. Hivatalosan a szolgákat vádolták, hogy nem bírták elviselni szeszélyes természetét, de egyes történészek szerint az udvaroncok tartottak tőle, hogy férje halála után, a kiskorú császár anyjaként magához ragadja a hatalmat.

Szun Csüan 252. május 21-én halt meg 70 éves korában (keleti életkorszámítás szerint). A csienjei Bíbor-hegyen épített mauzóleumban temették el. Akaratának megfelelően Szun Liang követte a trónon.

Családja

szerkesztés
  • Pan Su császárnő (潘淑, †252)
    • Szun Liang, Kuaicsi hercege, Vu császára (孫亮, 245–260), hetedik fia
  • Pu Lien-si császárnő (步練師)
    • Szun Lu-pan, Csüan hercegnője (孫魯班, 229–258), első lánya
    • Szun Lu-jü, Csu hercegnője (孫魯育), harmadik lánya
  • Vang Ta-ji császárnő (王大懿)
    • Szun Ho, Nanjang hercege (孫和, 224–253), harmadik fia
  • Vang Csing-huaj császárnő (王敬懷)
  • Csung császárné (仲)
    • Szun Fen, Csi hercege (孫奮, †270), ötödik fia
  • Hszie császárné (谢)
    • Szun Pa, Lu hercege (孫霸; †250), negyedik fia
  • Hszie (谢)
  • Hszü (徐)

ezenkívül több ismeretlen nevű felesége is volt, tőlük született:

    • Szun Teng, koronaherceg (孫登, 209–241), első fia
    • Szun Lü, Csiencseng márkija (孫慮, 213–232), második fia

Uralkodásának korszakai

szerkesztés
  • Huangvu (黃武) 222–229
  • Huanglong (黃龍) 229–231
  • Csiaho (嘉禾) 232–238
  • Csivu (赤烏) 238–251
  • Tajjüan (太元) 251–252
  • Senfeng (神鳳) 252

Emlékezete

szerkesztés

A Három királyság kora a kínai történelem közismert és népszerű korszaka. Szun Csüan alakja, mint a történések egyik főszereplője számos történelmi filmben, sorozatban, videójátékban, kártyajátékban megtalálható.

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ A Csienkang silu szerint Szun Csüan uralkodásának tajjüan korszakának 2. évében, a 4. hónap jivej napján halt meg; ez a julián naptárban 252. május 21-nek felel meg. A Silu feljegyzése szerint ugyanezen év. 7. hónapjában temették el. 40 évesen lett Vu királya és 7 évig uralkodott, majd 47 évesen császárrá kiáltotta ki magát és 24 év után 70 éves korában halt meg (a keleti korszámítás szerint). Mivel halálakor (nyugati számítás szerint) 69 éves volt, 182-ben kellett születnie. A három királyság története viszont 71 évesnek mondja a halálakor (keleti korszámítással).
  2. ↑ de Crespigny (2007), p. 772.
  3. ↑ (权生，方颐大口，目有精光...) Sanguozhi, vol 47
  4. ↑ a b Gary K. Young (2001), Rome's Eastern Trade: International Commerce and Imperial Policy, 31 BC – AD 305, ISBN 0-415-24219-3, p. 29.
  5. ↑ a b c Paul Halsall: East Asian History Sourcebook: Chinese Accounts of Rome, Byzantium and the Middle East, c. 91 B.C.E. – 1643 C.E.. Fordham.edu . Fordham University, 2000 (Hozzáférés: 2016. szeptember 17.)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sun Quan című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

szerkesztés
  • Chen Shou (3rd century). Records of the Three Kingdoms (Sanguozhi).
  • de Crespigny, Rafe. Generals of the South, internet, Rafe de Crespigny Publications, Australian National University Faculty of Asian Studies (2004) 
  • de Crespigny, Rafe. A Biographical Dictionary of Later Han to the Three Kingdoms 23–220 AD. Leiden: Brill (2007. november 23.). ISBN 978-9004156050 
  • Luo Guanzhong (14th century). Romance of the Three Kingdoms (Sanguo Yanyi).
  • Pei Songzhi (5th century). Annotations to Records of the Three Kingdoms (Sanguozhi zhu).
  • Sima Guang (1084). Zizhi Tongjian.
  • Xu Song (c. 8th century). Jiankang Shilu (建康實錄).
A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Szun_Csüan&oldid=27612108”