Társadalombiztosítási azonosító jel
A Társadalombiztosítási Azonosító Jel (röviden TAJ szám) az egészségügyi, a szociális és a társadalombiztosítási és a magánnyugdíj rendszerrel kapcsolatos nyilvántartások azonosító kódja, a Magyarországon használatos nemzeti személyazonosító jelek egyike.
Az univerzális, személyes azonosítószámnak szánt személyi szám általános használatát az Alkotmánybíróság 1991-es döntése a személyes adatok védelme érdekében megtiltotta,[1] ám a költségekre hivatkozva csak 1995-ben szorították vissza a használatát. Ettől kezdve adóügyekben az adóazonosító jel, az egészségügyben a társadalombiztosítási azonosító jel (taj vagy tajszám), népesség-nyilvántartási és lakcímügyekben pedig a személyi azonosító (tehát a korábbi személyi szám) használatos. Bár ilyen módon nem azonosítható minden adatbázisban egy személy ugyanazzal az azonosítóval, ha mégis rá kell keresni egy személyre több adatbázisban, az ideiglenesen, alkalomhoz kötötten létrehozandó kapcsolati kóddal tehető csak meg.
Felépítése
szerkesztésA személyi szám úgynevezett „beszélő szám”, azaz struktúrája van. 9 decimális számjegyből áll és SSS SSS SSK alakú.
- Az SSS SSS SS számjegyek egy folyamatosan kiadott egyszerű sorszámot képeznek, amely mindig az előző, utoljára kiadott sorszámból egy hozzáadásával keletkezik.
- A K ellenőrzési célokat szolgál (ún. CDV kód). A többi számjegyből kell képezni. Egyszerűbb hibák, elütések detektálhatók a segítségével. Ld. alább.
Az utolsó számjegy
szerkesztésA K-val jelölt utolsó számjegy egy matematikai művelet eredménye. Képlettel kifejezve:
Más szóval az első nyolc számjegyéből a páratlan helyen állókat hárommal, a páros helyen állókat héttel szorozzuk, és a szorzatokat összeadjuk. Az összeget tízzel elosztva a maradékot tekintjük a kilencedik, azaz CDV kódnak.
Az ellenőrző számjegy használatával kimutatható, ha egy számjegyet elír valaki.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ 15/1991. (IV. 13.) AB-határozat). (Hozzáférés: 2019. október 6.)