Tégla (építőanyag)
A tégla a legrégebbi építőanyag, története egyidős a civilizációéval.
Története
szerkesztésAz agyagtéglát már Kr. e. 10 000 évvel ismerték. A sajtolt téglát később, az ókori Mezopotámiában kezdték el alkalmazni. A legjelentősebb mérföldkő mégis az égetett tégla megjelenése volt Kr. e. 3000 körül. Az égetett tégla ellenálló, ez tette lehetővé tartós szerkezetek megépítését, ahol erre korábban nem volt mód. Már a római kori építészet legnagyobb alkotásai is téglából készültek. Bizánc tovább finomított a római téglagyártáson. Többek között így épült meg a Hagia Szophia épületegyüttese. A kínaiak olyan gyártási eljárásokat dolgoztak ki, amelyek ellenállóbbá és szilárdabbá tették a téglát. A 13. századra a tégla a világon mindenhol elterjedt.
A 17. századig a technika európai fejlődése a téglagyártás módszereit is megváltoztatta. A termék olcsóbb lett, a szegényebb rétegekhez is eljutott. A 18. században új eljárásokat dolgoztak ki, amelyek lehetővé tették a tégla nagy mennyiségű előállítását. A 19. századra a gépesítés bevezetésével az ipari és üzleti létesítmények közkedvelt építőanyaga lett, de belőle épültek a korai amerikai felhőkarcolók is. A 20. századra a téglagyártás addig sosem látott méreteket öltött. Újfajta termékek kerültek a piacra, új eljárásokat dolgoztak ki, amelyek révén a téglát ötletesebben lehetett felhasználni.
Napjainkban nagyon ígéretesek a téglagyártás és a tégla szerkezeti felhasználásának újfajta technikái, amelyek sokarcú világot tárnak elénk. Egyre több tudós boncolgatja a történeti vonatkozásokat, talán azért, mert a téglaépítmények a műemlékvédelem figyelmének előterébe kerültek.
Fajtái
szerkesztésVályogtégla
szerkesztés
A vályogtégla a legrégebben készített tégla fajta. Vályogból készítik és nem égetik ki hanem lehetőleg árnyékos helyen szárítják. A geometriai fogalom a téglatest az ősi tégla formának az absztrakciója. A természetes építőanyagokban, kő és fa, szegény területeken az építéshez felhasznált két fő összetevője van: szemcsés ásványi alapanyag és rostos növényi adalék. A vályog készítésének folyamata a vályogvetés. A szemcsés alapanyag álltában a természetes vályog (üledékes talajforma), ami nem azonos az építési anyagként használt vályogtéglával. Az alapanyag a természetes vályog szemcseméretét tekintve nagyjából azonos arányban, 40-40-20 százalékban, tartalmaz agyagot iszapot és homokot, de lehet agyag és homok mesterséges keveréke is. A rostos összetevő szinte bármilyen nehezen bomló növényi rost lehet, leggyakrabban szalma, pelyva, törek, forgács vagy növényevő állatok trágyája. A vályogtégla készítése során a képlékeny keveréket téglatest alakú formába öntik, majd árnyékban kiszárítják. A vályogtéglákat nem égetik ki.
Égetett tégla
szerkesztés
Ásatások tanulsága alapján vályogból égetett téglák időszámításunk előtti 3000 körül jelentek meg. Vályogból égetett téglák jóval tartósabbak. A kiégetés kiküszöböli a vályognak azt a hátrányos tulajdonságát, hogy nedvesség hatására elveszíti a szilárdságát. Egyszerű vályog tégla azonban csak maximum 900 fokon égethető, azért mechanikusan nem kellően stabil és relatív nagy a vízfelvételi képessége. Ezért az égetett vályogból készült téglából épített épületeket az időjárás állóság biztosításának céljából be kell vakolni. Ha a téglát vályog helyett agyagból égetik nagyobb szilárdságú és állóképesebb téglát kapunk.
A téglagyártást a Bibliában is említik (Mózes második könyve, 2 fejezet.) A Római Birodalom teljes területén használták építőanyagként az égetett téglát. Pannónia területén a legkorábbi téglaégető kemencéket a 2-3. századból Aquincum területéről ismerjük. A 14. századból több magyarországi téglaégető kemence is ismert. A 12-14 században vált technológiailag lehetségessé olyan nagy szilárdságú égetett tégla gyártására amiből hatalmas, akár a száz méteres magosságot meghaladó, katedrálisokat építettek. Ilyen épületek legnagyobb arányban Észak-Németországban épültek (lásd:Téglagótika) de Magyarországon is vannak szép példái: az Árpási Szent Jakab apostol templom vagy a budai Mária Magdolna-templom tornya.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés- Téglagyártás
- Hoffmann-féle körkemence
- Téglagyári vasút
- Téglák bélyegzése
- Göltzschtalbrücke – a világ legnagyobb tégla-viaduktja
Források
szerkesztés- Brickwork. Architecture and Design. Seven Dials (2000). ISBN 1-84188-039-6
- Brick : A World History,. Thames & Hudson (2003)
- Clay Bricks and Roof Tiles, Manufacturing and Properties. Lasim (2007). ISBN 2-9517765-6-X
- szerk.: Ernst Badstübner: Licht und Farbe in der mittelalterlichen Backsteinarchitektur des südlichen Ostseeraums, Studien zur Backsteinarchitektur Band 7. (német nyelven) (1997)
- Barbara Perlich.szerk.: J. Cramer: Mittelalterlicher Backsteinbau in Europa, Berliner Beiträge zur Bauforschung und Denkmalpflege 5. (német nyelven) (2004)
- Novii Monasterii, 7, Medieval Brick Architecture in Flanders and Northern Europe. Ten Duinen (2008)
- Aragus, Philippe. Bibliothèque de la Casa de Velazquez, 2, Brique et architecture dans l'Espagne médiévale (francia nyelven) (2003)
- Brook, Timothy. The Confusions of Pleasure: Commerce and Culture in Ming China. Berkeley: University of California Press (1998). ISBN 0-520-22154-0
További információk
szerkesztés
- Marián Čurný: Tehliarstvo v novoveku
- Use of old solid Red Clay Bricks as alternative for refractory firebricks.
- Brick in 20th century architecture
- The Hudson River Brick Industry
- European Tile and Brick Producers Association
- Production process of clay bricks
- Brick Industry Association, Reston, VA
- Zeöld István: Tégla- és cserépgyártás; 2. átdolg., bőv. kiad.; Műszaki, Budapest, 1958
- Mona Ferenc: A kerámiaipar története és a téglagyártás technológiája; s.n., Budapest, 1986
- Máté Gábor: Tégla; szerk. Turányi Gábor, tan. Ferkai András; Stalker Studio, Budapest, 2002
- James W. P. Campbell: A tégla világtörténete; fotó Will Pryce, ford. Béresi Csilla; Kossuth, Budapest, 2004
- Mátó Gyula: Miből építsem...? Tégla és kerámiacserép; 2. átdolg. kiad.; Magyar Téglás Szövetség, Budapest, 2007