Tóth Zoltán (agrármérnök)

(1931–1988) magyar agrármérnök, entomológus, egyetemi tanár
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. augusztus 6.

Tóth Zoltán (Szombathely, 1931. január 30.Mosonmagyaróvár, 1988. június 8.) agrármérnök, entomológus, egyetemi tanár

Tóth Zoltán
Született1931. január 30.
Szombathely
Elhunyt1988. június 8. (57 évesen)
Mosonmagyaróvár
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásamezőgazdasági mérnök, entomológus, egyetemi tanár
Tisztsége
SírhelyeSalköveskút
A Wikimédia Commons tartalmaz Tóth Zoltán témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása

szerkesztés

Kőszegen folytatott tanulmányait követően a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatója volt, s 1953-ban megszerzett diplomája után 1954–1958 között alma materében maradva, az egyetem rovartani tanszékének tanársegédjeként dolgozott. 1958-ban került a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémiára, ahol 1963-tól egyetemi docens, 1984-től egyetemi tanár volt. 1963-tól – ugyanezen évben a doktori vizsgát letéve – az állattani tanszéket vezette, amelynek egyik alapítója volt.

1981-ben kandidátusi tudományos fokozatot szerzett.[1] Elsősorban a talajlakó kártevők vizsgálatával foglalkozott: kutatta életmódjukat, biológiájukat, a környezeti tényezők befolyását szaporodásukra, és a növényvédelem szempontjából jelentős tudományos előrejelzésük módszereit. A talajmintavételi módoknak különös figyelmet szentelt. Egyik kimunkálója volt annak a talajmintavételi módszernek, amely Vas megyéből indult el, és amit ma már az egész országban alkalmaznak. Munkatársaival (Berkó József gépészmérnökkel és Varga János tanszékvezető professzorral) 1965-től egy, a traktor hidraulika-rendszerével működtethető talajmintavevő gépet fejlesztett ki, amelyet a Szombathelyi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat Körmenden működő üzemében sorozatban kezdett gyártani.[2] Szűkebb szülőföldjével folyamatosan tartotta a kapcsolatot, az ugyancsak Magyaróváron működő Varga János professzorral együtt dolgozott a cseri tájegység célravezetőbb hasznosításában.[3] Jelentős eredményeket ért el a környezet- és természetvédelem területén is. Hazai és nemzetközi konferenciákon több előadást tartott, közel félszáz tudományos közleménye, könyve és szakcikke jelent meg. Részt vett az egyetem vezetésében is: több kari bizottság elnöke és rektorhelyettes is volt.

Elnöke volt a Győr-Sopron Megyei Természetvédelmi Bizottságnak és a megyei Madártani Egyesületnek. Megkapta többek között az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetéseket, valamint a Munka Érdemrend ezüst fokozatát.

A Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi kar saját halottjaként búcsúztatta, sírja a salköveskúti új temetőben található.[4]

További információk

szerkesztés