Török család (enyingi)

Ez a szócikk az enyingi Török családról szól. Hasonló címmel lásd még: Török család (egyértelműsítő lap).

Az enyingi Török család Magyarország kihalt családja. A többi Török család között ez jutott a legfényesebb hírnévre, eredetét azonban homály fedi.

A család története

Az enyingi Török család 1507-es bárói címere

Családfáját is csak a 15. század közepétől ismerjük, attól a keményfalvi Török György fia Török Ambrustól kezdve, aki Mátyás király korában Sopron vármegye főispánja volt, és utóbb a királytól Somogy vármegyében Szigetvárt kapta királyi adományba, s 1479-ben még a szörényi bánságot is viselte. 1481. november 26.-án Mátyás magyar királytól szerzett családi címert gyermekeivel és a bakonoki Török rokonaival együtt.^[1] Török Ambrus feleségül vette thapsoni Anthymus Ilona (fl. 1465–1488) kisasszonyt; Anthymus Ilonának az apja thapsoni Anthymus János (fl. 1417–1485), földbirtokos, az apai nagyapja thapsoni Anthymus János (fl. 1368–1423) mester, alnádor 1408 és 1419 között, 1397-ben Szlavónia vice-bánja és körös vármegyei ispán, földbirtokos volt.^[2] Török Ambrus és thaposni Anthymus Ilonától született gyermekei között enyingi Török Ilona férjhez ment osztopáni Perneszy Pál alnádornak a fiához, osztopáni Perneszy Imréhez,^[3] aki a Báthoryak babocsai várnagya volt.

Ambrusnak két fia, András és Imre volt. Enyingi Török Imre nevű fia már bírta Enying helységet, és előnevét is arról írta. A család férfi tagjai a későbbiekben is magas hivatalokat viseltek:

I. Bálint, Ambrus unokája, tehát Imre fia, aki ugyancsak a belgrádi bán címet viselte, meghalt száműzetésben, a héttoronyban.

I. Bálint két fia közül I. János jeles katona volt, de "kegyetlen indulatú" nejét, Balassa Borát házasságtörés gyanúja miatt lefejeztette. Meghalt 1562-ben. Két fia maradt II. János és II. Bálint, aki Hunyad megye főispánja volt.

Az enyingi Török család erdélyi ága II. János és II. Bálint gyermekeivel kihalt.

A család magyarországi ágát I. János testvére I. Ferenc alapította. 1566-ban neki volt köszönhető Veszprém bevétele, s a reformációnak is buzgó híve volt. Meghalt 1570 előtt.

IV. István királyi tanácsos és Pápai várkapitány volt. Miután erdélyi rokonai kihaltak, ottani birtokaikat is kezéhez vette. Meghalt: 1618-ban. Halálával - mivel három rendbeli házasságából sem maradt gyermeke - az enyingi Török család kihalt.

Az enyingi Török család címerleírása

Szárnyas sárkány által körülvett vért, melynek udvarában egyfejű sas kiterjesztett szárnyakkal látható, kinyujtott jobb lábával kardot tartva. A vért fölött, illetve a sárkány feje fölött a sisak koronájából koronás oroszlán emelkedik ki, első jobb lábaival kivont kardot tartva. A vértet két oldalról foszladék veszi körül, mint mindezt a Simontornyai vár egy kövén bevésve volt látható. (Wagner C. közli e címert Coll.geneal. dec. III. tab. III. fig.10.)

Az enyingi Török család fontosabb tagjai

Jegyzetek

↑ E 148 - Magyar Kamara Archivuma - Neo-regestrata acta - F. 585. - N°. 22.
↑ Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980). Borsa Iván: Egy középnemesi család a középkori Somogyban. - Az Antimus család elődei és rokonai
↑ MOLDF.97811.1496-12-20

Források

Jászay Pál: Magyar nemzet napjai a mohácsi vész után. 156.
Istvánffy libro XIV.
Gyulafejérvári káptalan Centur.Q.
Leleszi Convent Fasc. 2. nro 10.
Wagn er Collect.General. dec. III. 125-133.
Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868.

[1] E 148 - Magyar Kamara Archivuma - Neo-regestrata acta - F. 585. - N°. 22.

[2] Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 11. (Kaposvár, 1980). Borsa Iván: Egy középnemesi család a középkori Somogyban. - Az Antimus család elődei és rokonai

[3] MOLDF.97811.1496-12-20

[1]

[2]

[3]