Wikipédia

Törökország oktatási rendszere

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. április 2.

A török oktatási rendszer Atatürk reformjainak alapjain nyugszik, melyeket a török függetlenségi háború és a köztársaság kikiáltása után vezettek be. A rendszert az állam felügyeli, úgy alakították ki, hogy képzett munkaerőt legyen képes adni a szociális és gazdasági szektorok számára.[1]

Mustafa Kemal Atatürk az új török ábécét magyarázza Kayseri népének. (1928. szeptember 20.)

Törökországban 12 év iskolai tanulás kötelező, 5,5 éves kortól 17,5 éves korig. A középiskola két részből áll, alsó és felső szintű középiskolából (middle school, high school).[2] Vannak állami illetve magániskolák is, a gyerekek többsége az állami oktatásban tanul, azonban egyre növekszik a magániskolákat választók száma, 2015-ben mintegy 1,1 millióan tanultak ilyen iskolában.[3] Léteznek általános középiskolák és specializált szakközépiskolák.

A középiskolai oktatás után lehetőség van felsőoktatási intézményben a továbbtanulásra. Minden egyetemre és főiskolára központi felvételi rendszer van, az ÖSS (Öğrenci Seçme Sınavı, Hallgató-elhelyezési vizsga), amelynek keretében a felvehető helyekre teljesítményüknek megfelelően osztják be a vizsgát sikeresen letevő tanulókat. E rendszer alól csak az Anadolu Egyetem Açıköğretim Fakültesi azaz Nyílt Oktatási Tanszéke kivétel.

2002-ben az állam, magán- illetve nemzetközi források 13 milliárd lírát költöttek az oktatásra Törökországban.[4] Törökország az OECD átlagnál kevesebbet költ oktatásra.[5]

Az írástudatlanok száma Törökországban 2015-ben mintegy 2,6 millió fő volt, a legtöbben, 1,3 millióan 65 év felettiek.[6]

Története

szerkesztés
 Lásd még: Atatürk reformjai

A köztársaság megalapítása előtt nem nagyon volt országosan szervezett karaktere az oktatásnak. Háromféle iskola létezett: az első típusba a körzeti iskola és a medresze tartozott, ahol a Korán olvasását, memorizálását és az arab nyelvet tanították, a második típusba a reformiskolák és a középiskolák tartoztak, amelyek az újítást képviselték, a harmadik típusba pedig az egyetemek, valamint az idegen nyelvet tanító kisebbségi iskolák. 1924-ben bevezették az oktatási rendszer egységesítését, mely azt jelentette, hogy az első típusú vallási iskolákat bezárták, a második típusú iskolákat fejleszteni kezdték, a harmadik típust pedig állami felügyelet alá vonták. A változtatás leglényegesebb pontja az iskolarendszer szekularizációja volt. A rendszer általános iskolából, középiskolából (middle és high school), tanítóképző iskolákból, tanárképző intézményekből állt. 1928-ban elfogadták a latin betűs török ábécét, melynek célja az írástudatlanság csökkentése és a török nyelv érthetőbbé tétele volt. Minden iskolában kötelezően az új ábécével oktattak, minden oktatási anyagot ennek megfelelően újranyomtattak. Új iskolát csak az oktatásügyi minisztérium és a kapcsolódó szervek engedélyével lehetett ezentúl létrehozni.[7]

Az oktatási rendszer

szerkesztés
 
Általános iskolás gyerekek Kahramanmaraşban
 
Az Isztambuli Műszaki Egyetem kampusza
 
A Robert College korábbi épülete a Boszporusz Egyetem déli kampuszán Isztambulban.

Törökországban a gyerekek 5,5 koruktól 17,5 éves korukig iskolakötelesek. Az 5-14 éves korú gyerekek 95%-a jár iskolába, ez alatta van az OECD-átlagnak. Az óvodások száma igen alacsony, a 4-éveseknek csupán 19%-a járt óvodába 2012-ben, ami jóval alatta van a 84%-os OECD-átlagnak. Ugyanebben az évben összesen 3287 óvodát tartottak számon az országban, 275 ezer gyerekkel.[8] 2012-ben az olyan 15 és 29 év közötti fiatalok száma, akik nem járnak iskolába és nem is dolgoznak, 29% volt.[9]

Törökország kevesebbet költ oktatásra, mint az OECD-átlag, a GDP 4%-át, a teljes kiadások 11%-át fordítja erre a célra. A legtöbbet a felsőoktatásban tanulókra költenek, 2012-ben 8193 dollárt hallgatónként, a legkevesebbet pedig az általános iskolásokra, tanulónként 2218 dollárt. A török tanárok az OECD-átlaghoz képest alulfizetettek, azonban a török fizetésekhez képest jobban keresnek az átlag felsőoktatási diplomával rendelkezőknél.[9]

Törökországban kifizetődő a diploma szerzése, a diplomások 2012-ben 91%-kal kerestek többet, mint a középiskolai végzettséggel rendelkezők. A diplomás nők 99%-kal keresnek többet, mint a középiskolai bizonyítvánnyal dolgozó nők. A diplomás nők 65%-a állt foglalkoztatásban, míg a middle school vagy az alatti végzettséggel rendelkezőknek csupán 25%-a. 2012-ben a 25-64 éves korosztály 15%-a rendelkezett felsőoktatásban szerzett végzettséggel, ami az OECD-átlag fele. Törökországban több nő végez természettudományos szakokon, mint az OECD-átlag, 2012-ben a számítástechnika szakokon végzettek 29%-a volt nő, szemben az OECD 20%-os átlagával, a mérnöki, építőipari és gyáripari szakokon diplomát szerzettek 32%-a volt nő (az OECD-átlag 28%), a tudományok területén pedig a végzettek 54%-a nő volt, szemben az OECD 44%-os átlagával.[9]

Felsőoktatás

szerkesztés
 Bővebben: Törökországi egyetemek listája

Ha a jelentkező sikeresen leteszi az ÖSS (Öğrenci Seçme Sınavı) felvételi vizsgát, egyetemen folytathatja tanulmányait.

A törökországi egyetemek többféle képzést ajánlanak: kétéves felsőfokú képzettséget adó tanfolyamokat (associate's degree), melyre szakközépiskolai bizonyítvánnyal rendelkezők jelentkezhetnek felvételi vizsga nélkül; 4 éves alapképzést (bachelor's degree), 2 éves mesterképzést (master's degree), 4 éves doktori képzést és egyéb posztgraduális képzéseket.[10] Törökországban 2016-ban 183 egyetemet tartottak nyilván.[11] A műszaki egyetemek programjait az Egyesült Államok Mérnökképzésért Felelős Akkreditációs Bizottsága (ABET) is elismerte, így azok megfelelnek az amerikai programoknak is.[12]

A török egyetemek rendszeresen részt vesznek a Socrates - és Erasmus-programokban, mely elősegíti a diákok és oktatók mozgását az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség valamint a tagjelölt országok között. Egyre több török hallgató tanul külföldi egyetemeken, és 2014-ben több mint 50 000 külföldi diák tanult török felsőoktatási intézményekben.[13][14]

2016-ban az ország tíz legjobb egyeteme közé a következők tartoztak:[15]

  1. Közel-keleti Műszaki Egyetem (Orta Doğu Teknik Üniversitesi; ODTÜ; Ankara)
  2. Sabancı Egyetem (Sabancı Üniversitesi, Isztambul)
  3. Bilkent Egyetem (İhsan Doğramacı Bilkent Üniversitesi, Ankara)
  4. Boğaziçi Egyetem (Boğaziçi Üniversitesi, Isztambul)
  5. Isztambuli Műszaki Egyetem (İstanbul Teknik Üniversitesi, Isztambul)
  6. İzmiri Műszaki Egyetem (İzmir Yüksek Teknoloji Enstitüsü, İzmir)
  7. Özyeğin Egyetem (Özyeğin Üniversitesi, Isztambul)
  8. Koç Egyetem (Koç Üniversitesi, Isztambul)
  9. TOBB Gazdasági és Műszaki Egyetem (TOBB Ekonomi Ve Teknoloji Üniversitesi, Ankara)
  10. Hacettepe Egyetem (Hacettepe Üniversitesi, Ankara)

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Özelli, M. Tunç (1974. January). „The Evolution of the Formal Educational System and Its Relation to Economic Growth Policies in the First Turkish Republic”. International Journal of Middle East Studies, London 5 (1), 77-92. o, Kiadó: Cambridge University Press. ISSN 0020-7438. 
  2. ↑ Education in Turkey. World Education News & Reviews, 2012. szeptember 1. (Hozzáférés: 2017. január 17.)
  3. ↑ Özel okul öğrenci sayısı arttı (török nyelven). Hürriyet, 2016. március 2. (Hozzáférés: 2017. január 18.)
  4. ↑ Education Expenditures > The Amount of Turkey s Education Expenditures From Central Government For Service Providers by Financial Sources. TURKSTAT. (Hozzáférés: 2017. január 18.)
  5. ↑ Turkey among lowest in spending per student: OECD. Hürriyet Daily News, 2016. szeptember 16. (Hozzáférés: 2017. január 18.)
  6. ↑ National Education Statistics Database > Literacy by age group. Central Dissemination System. (Hozzáférés: 2017. január 18.)
  7. ↑ THE CHANGE THAT STARTED WITH THE REPUBLIC. National Education At The Beginning Of 2002. Ministry of National Education. [2012. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva].
  8. ↑ MİLLÎ EĞİTİM İSTATİSTİKLERİ Örgün Eğitim National Education Statistics Formal Education 2012- 2013 (török és angol nyelven) (pdf). Ministry of Education. (Hozzáférés: 2017. január 17.)
  9. ↑ a b c Education at a Glance 2014: Country note for Turkey - OECD (pdf). OECD, 2014. (Hozzáférés: 2017. január 18.)
  10. ↑ Higher Education System in Turkey. Yükseköğretim Kurulu. [2017. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 17.)
  11. ↑ Birim İstatistikleri > Genel Bilgiler > Üniversiteler (török nyelven). Yükseköğretim Kurulu. [2019. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 18.)
  12. ↑ ABET accredited Program search. ABET. (Hozzáférés: 2017. január 18.)
  13. ↑ Türkiye'deki üniversiteli sayısı dudak uçuklattı (török nyelven). Takvim2017. [2017. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 18.)
  14. ↑ Erasmus Programına Katılım Oranında Türkiye'deki Üniversiteler Büyük Başarı Sağladı (török nyelven). Türkiye Cumhuriyeti Avrupa Birliği Bakanlığı, 2013. december 20. [2017. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 18.)
  15. ↑ Türkiye'nin en iyi 50 üniversitesi (török nyelven). CNN Türk, 2016. október 19. (Hozzáférés: 2017. január 18.)

További információk

szerkesztés
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Törökország oktatási rendszere témájú médiaállományokat.


A lap eredeti címe: „https://hu.wiki.x.io/w/index.php?title=Törökország_oktatási_rendszere&oldid=27027973”